Nocsak, a nyugati jóléti államok is megindulnak a lejtőn a globálkapitalizmus miatt, ha nem történik paradigma váltás?

#-hez és #15-höz, vagy egyszerűen: a kérdezőhöz. Nem nekem szólt a válasz, de én is azon a véleményen vagyok, hogy van az a szint, ahová nem száll le az ember. Nem gőgből, hanem azért, mert az érvekben használt kifejezéseknek önálló mély jelentéseik lehetnek. Ez a fórum nem alkalmas arra, hogy ezek mindegyikét azon a szinten megvilágítsuk. Ahhoz több éves kurzus figyelmes és érdeklődő meghallgatása kell.

Egy ország gazdasági és társadalmi szerkezete rettenetesen nagy tehetetlenséggel bír. Ennek megváltoztatása óriási energiákat igényel - ha nincsenek ekkorák, csak pici elmozdulás fog történni. Mint amikor egy háznyi sziklatömb megindul a meredek lejtőn, és más irányt szeretnénk neki, hogy ne a házunka lapítsa össze.

Az európai országok ezer szállal kötődnek egymáshoz, nem nagyon lehetséges közülük egynek hirtelen nagy irányváltást végrehajtani. És természetesen a világ többi országához is kapcsolódnak, néhányukhoz nagyon. Ráadásul országon belül is ezer érdek mozgatja a gazdaságot. Ha egy csoport változtatni akar, biztos, hogy sok más csoport érdekeit sérti, akik ellen fognak állni. Most ne politikai gyűlöleteket nézzünk, aminek nálunk egyre nagyobb a divatja, hanem csak szimpla gazdaságit. Hogyan történjen hát a változtatás?

És miért is kellene változtatni? Nem holmi globálkapitalizmus miatt, amely - ha a szó valódi jelentését nézzük - a 19. század közepe óta létezik, kis területen 50-70 év megszakítással. Amiről itt szó van, az az, hogy a világ gazdaságának működési szerkezete ma is nagyjából a 20. század elejét követi. Akkor működött valahogy. Azóta viszont olyan információs és közlekedési robbanás következett be, amely szerint egy íróasztal mögött ülve az egész világot irányítani és szemmel tartani lehet, mert a technikai feltételei adottak. 100 éve nem voltak adottak. Ezt a lehetőséget sokan gátlástalan célokra használják, ami 100 éve - bár ugyanúgy akarták - nem volt lehetséges. Most ki kell találni, hogyan lehet ezeket a káros ténykedéseket megállítani. De persze a haszonélvezői ezt nem akarják, ezért a változtatás csak nagyon nyögvenyelősen megy.

Görögország költekezett mértéktelenül, nagy nehezen, több év alatt csak rászorítják, hogy változtatni kell. Rosszul csinálják, mert a gátlástalanság továbbra is jelen van, de azért halad előre. A spanyolok is megértették, hogy másképpen kell. Nagy lökdösődés ez, sokaknak - akaratlanul is - a tyúkszemére lépnek, de azért haladunk előre. Csak közben sokan isszák a levét a nagy lökdösődésnek. Ez minden nagy dolognál így van, csak a többség nem érti, de legalábbis nem akarja elfogadni.