Mikor tanulja már meg a magyar ember a demokratikus gondolkodást?

Szerintem azt jelenti a valódi demokrácia, hogy a politikai döntéseket a társadalmi akarat határozza meg, hogy az ország működését a társadalom kontrollálja. Ennek nálunk a csírája sincs meg, itthon a politika irányítja a társadalmat, a mi adóforintjainkból egyfajta kegyet gyakorolva oszt vagy éppen elvesz, de gyakorlatilag a megkérdezésünk nélkül azt csinálnak amit akarnak.

És erről igazából a társadalom tehet, mert hagyta hogy a politika hosszú évek munkájával elérje, hogy sokan már a saját családtagjaikkal sem állnak szóba mert az éppen "komcsi" vagy "fideszes". Hogy nincs szolidaritás, hogy gyakorlatilag érdemi válaszok helyett mindenre kielégítőnek érzik azt, hogy "de mer' a zorbán", "de mer' a gyurcsány". A politika nincs így rákényszerítve hogy az országot kormányozza, elevickélnek ideig-óráig aztán ha van valami gixer, akkor mindenféle nyílt egyeztetés helyett kapkodva megpróbálnak lenyomni a torkunkon valamit, amitől romlik az életszínvonalunk. És ehhez elég csak egy ellenségképet találniuk, ráerősítve valami meglévő sztereotípiára, hol vasutasok, hol a közalkalmazottak, hol az egészségügyi dolgozók és most éppen az egyetemisták. Ismerős nem? És az emberek többsége ezt bekajálja, el sem jut odáig hogy számon kérje mégis hova a francba tűnik a pénze miközben évről-évre többet fizet. Ez nyugaton elképzelhetetlen, ott pontosan tisztában vannak vele hogy az ő pénzük felett nekik kell rendelkezniük, és ha valamelyik politikus szembemenne ezzel az akarattal, akkor örökre kitörölheti magát a politikai életből.

Nem tehet róla a politikus. Nem tehet, mert nem az a kérdés, mit akar a politikus, hanem az, mit mer. Pontosan azt, amit a tapasztalatai alapján szankcionálatlannak tart. Időnként téved, de alapjában így viselkedik. Ha gátlástalan, az azért van, mert azt tapasztalja, hogy ezt megteheti büntetlenül.

Nem tehet róla a társadalom. Nincs olyan, hogy a társadalom akarata, véleménye. A társadalom mindig és mindenütt sokszínű - szerencsére. Az egyes tagjai pedig a saját előéletüktől és az általuk tapasztalt "társadalmi nézetrendszer" mentén alakítják ki a véleményüket. Ez jelentősen függ a tanultságuktól, ismereteiktől, mert eszerint látják, tapasztalják tévesen vagy sem a világot. És eszerint ítélnek. A sokféleségből lesz egy irány, amely ha nagyon lassan is, de jelentősen változhat például gazdasági helyzettől, iskolarendszertől, fontos és népszerű emberek véleményétől.

Értelmetlen tehát úgy feltenni a kérdést, ki a hibás. Ez egy kölcsönösen egymásra ható folyamat, amelyet - akármit is harsog a politika vagy magukat szakértőnek kikiáltó egyének - rendkívül lassan változik, de változtatható, csak sok munka, sok türelem kell hozzá.

Lehet persze a viselkedésben etnikumi attitűdöket is találni, de amíg meg nem tanulunk e különbözőségekkel együtt élni, rossz vonásait fokozatosan visszaszorítani, a jókat erősíteni, amíg "majmolni" vagyunk képesek csak addig nem lesz változás. Pedig a lehetősége semmivel se kisebb, mint bármely más nemzeté.

Valódi demokrácia van Magyarországon és lényegében ugyanaz a probléma itt is, mint külföldön. Részleteiben persze minden ország speciális, meg mentalitásában.

A probléma az, hogy a valódi demokrácia nem működik. Mármint valamennyire működik, de látjuk mi az eredménye. Az emberi gondolkodásnak is rengeteg hibája van, de ha tömegben gondolkoznak az emberek, akkor ez hatványozottan igaz. Az egyik probléma, amit Platón is már tudott: hogy a "csőcselék" (mert tömegben csőcselékként viselkedik az ember) pl a mértékletesség hiányában rossz irányt mutat. A másik probléma meg az, hogy a demokráciához mindenféleképp valamiféle bürokráciára van szükség. A harmadik probléma meg az hogy a demokrácia ideális táptalaja a korrupciónak és a tömegmanipulációnak. Bürokratikus rendszerek, szólásszabadság (nem mintha ez rossz lenne, csak kétélű fegyver), meg a tény, hogy politikával szinte csak korrupt és hatalomvágyó emberek szeretnek foglalkozni, egészséges embernek a politizálás túlságosan undorító.