Itt fogod hagyni az országot?

1. Belgium

2. Munka 3. Nagyon sokan. 4 .55 - és Ffi

1. Tervezem a kiköltözést. Németországba.

2. Jobb megélhetés. Munka nagyobb megbecsülése. Biztos államigazgatás.

3. Távoli rokonom 56 körül ment ki Detroitba, ma már nyugger. Középiskolás osztálytársak közül kb 5-8 fő. Általában Nagy-Britanniába. Fősulis ismerősök közül pedig temérdeken sokan GB-be, sokan Németországba, de akad USA és Kína, Japán is.

4. 27 éves, hím :)

1. Fél évet éltem Németországban, jelenleg itthon vagyok,és tanulok. Mindenképpen ki fogok menni a diplomám után, Északi országok érdekelnek.

2, Egyre kilátástalanabb itt minden,és csak fokozódik minden.

Azzal kezdődött,hogy tavaly a hoffmanrózsika bejelentette,hogy drága kislány hiába van 2 felsőfokú nyelvvizsgád és kitűnő érettségid,akkor sincs azon a szakon államilag támogatott hely amire 5 évet készültél,mert a gazdasági szakoknak annyi. Így fizesd a tandíjat, és tanulj suli mellett heti 40 óra diákmelót, kemény 449 ft-os órabérért...

Másik fő indok,hogy ezekkel a fizetésekkel itt az ember csak hiteleket halmozna fel, végeláthatatlan mikor tudna egy saját kislakást venni, vagy egy használt autót, ezek a terhek mellett. Nekem nem kell hitel hitel hátára.

3. Családom teljes egészében itt van, ennek ellenére én mindenképpen kiköltözöm,akár csak rövidebb időre 4-5 évre is. Anyagiak miatt, majd itthon legyen abból a pénzből kis lakásom,kis autóm,és egy kis megtakarítás. Semmi másra nem lenne szüksége az embereknek,ha ez biztosítva lenne, boldog országban élnénk.

Volt osztálytársam 1/3 már most külföldön van. de a maradéknak is bő a fele tervezi,hogy nem itt fog élni.

4. 20 éves vagyok, és nő

Jó szakot választottam, amivel lazán el fogok tudni helyezkedni itthon, nagy valószínűséggel csak ideiglenesen fogok külföldre menni, karrierem építése céljából.

Hasonló, de nem ugyanezen okok miatt az ismerőseim körében sem népszerű ötlet az emigráció.

Jelenleg nincs jó ismerettségem külföldön.

22/F

Nem hagyom el a hazámat, csak ha száműznek... De önként soha!

Igen, nehéz nekem is (két diploma, három nyelv, pedagógus fizetés... de mindent megteszek, hogy jobben keressek, ötletes ember vagyok).

Gyerekkorom egy részében külföldön éltem, nem idegen a dolog. Mégsem mennék el itthonról.

HAZÁM...Nem felcserélhető...

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

ja, 38 N vagyok

(idézett Vörösmarty pedig a Szózat megírásakor, 1836-ban 36 F) (és mennyivel rosszabb volt a helyzet akkor Magyarországon!!!)

* törlődött egy sor:

Magyarország nem EGY ország a választékból, hanem a HAZÁM.

Még valami: a családomban rengetegen emigráltak 1948-bqn és 1956-ban. Nem jókedvükben, hanem üldözöttek voltak. Földönfutó idegenek voltak odakint. Volt,aki hamar meghalt, megszakadt a szíve.

A családjaik ma is ott élnek. Anyagilag jobban, mint mi. A második generáció már töri a magyart, írni-olvasni nem tud magyarul, Szabó Magdát nem ismeri, a Szózatot sosem hallotta. A harmadik generáció már egy kukkot sem tud magyarul, benne sokféle vér keveredik. Hogy Magyarország? Ja, grandma onnan származott...

Ők már nem magyarok. Nekem ebbe hasad bele a szívem.

Ők azért mentek, mert itthon elhurcolták, kitelepítették, bebörtönözték, halálra ítélték őket. Velünk nem csinálnak ilyet.