Sok sok éve csak megszorítóintézkedéseket kapunk, mikor kezdik el az enyhítő intézkedéseket?

Érdekes, hogy mindenki azt képzeli, a pénz megoldja a problémákat. Igen, ha volna egy folyton működő pénzköpő automata. Nagyon nagy méretű. Ha ilyen lenne, akkor az országot ingyenélőnek neveznék. De nincs ilyen.

A pénz azért fogy el mindig, kölcsönt azért veszünk fel, majd nyögjük a nyűgeit, mert sokkal kevesebbet termelünk meg, mint amennyire igényt tartunk. Ezért a kérdésre a helyes válasz: amikor megtanuljuk legalább a két alapműveletet, rájövünk és keményen betartjuk, hogy legalább annyit termeljünk, mint amennyit el akarunk fogyasztani. Most egy kicsit többet, hogy a tartozást visszafizessük.

A több termelés nem feltétlenül több munkát jelent. Ha a téglát kétszer átrakjuk A-ból B-be és vissza, jól elfáradunk, de semmit se termeltünk. Ha ennyi erővel egymásra raktuk volna megfelelő sorrendben, lenne egy házunk. Vagyis gondolkodni, tervezni, feltételeket megteremteni, szervezni, feladatot elvégezni, az eredményt részben hasznosítani, részben eladni, hogy új feladatok új feltételei teljesüljenek. Aki pedig ebből kihúzza magát, nem kap enni. Aki beteg lesz, neki és nekünk igyekezni kell, hogy mielőbb munkába állhasson. Aki végképp nem tud, arról gondoskodunk, ezt megköveteli emberi méltóságunk.

A többi már gyerekjáték. Ha ma elkezdjük, már jövőre észre fogjuk venni, hogy jó úton vagyunk, a gyerekeink életük nagy részében már élvezni fogják.

De ma úgy tűnik, az unokáink se akarják elkezdeni. Meg vannak győződve, hogy nem nekik, valaki másnak kell elkezdeni. És egyre kevésbé akad, aki képes lenne felvilágosítani őket tévhitükről.