Ez a Magyari Péter komolyan gondolta az alábbi írást Gyurta Daniról, vagy csak feltűnési viszketeksége van?

"A bolsevik olyan ember, aki elégedetlen, irigy és tele van gyűlölködéssel. Mindenkit gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő… Aki csak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy… Aki nem akar egyebet, mint munka nélkül hozzájutni valamihez, osztozkodni a másén. És gyilkosságokkal csinál helyet magának a világban. Mindegy, hogy minek nevezi magát. Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogat, és milyen zászló alatt vonul fel az utcákon. Végeredményben egy és ugyanaz. Homo bestialis."

Wass Albert

Ebben cikkben valóban van irigység. A szerző talán nem annyira szerencsés és sikeres az életében, mint Gyurta Dani és ez egy életen át tüske benne.

Azonban Magyari Péter újságíró, akitől a szerkesztője elvárt valamilyen cikket Gyurta Daniról. Lehet, hogy éppen ilyesmit várt el. Egy olyan cikket, ahol nem méltatják az egekbe sem a teljesítményét, sem Gyurta Danit, mert ilyet már sokan írhattak.

A médiában az olvasottság a lényeg, mindegy, hogy jót vagy rosszat állít a cikk valakiről. Csak az számít, hogy fogyjon a példányszám, ill. növekedjen a hallgatottság.

Persze ezek a sorok lehettek volna teljesítményt méltató, további sikererekre biztató sorok is, de Magyari Péter - bármi is volt rá az oka - nem ezt tette.

Éppen ezért nem kellene ezzel a cikkel különösebben foglalkozni, mert valójában nem Gyurta Daniról szól és nem is a cikk írójáról,hanem egy adott lap olvasottságáról.

Persze, ettől még a Dani sikere - szerencsére - siker marad.

Az újságíró azt a közös kommunikációs helyzetet tételezte fel, hogy mindenki számára nyilvánvaló és evidens tény, hogy az olimpiai arany megszerzésére csak kivételes emberek képesek, és hogy ezt senkinek eszébe nem jut megkérdőjelezni. Vagyis abból indult ki, ha valaki, aki ennek az ellenkezőjét állítja, akkor arról azonnal nyilvánvaló mindenki számára, hogy a., elmebeteg b., IRONIZÁL.

A cikk nem Gyurta Daniról szól: tetszőlegesen behelyettesíthető a cikkben bármelyik olimpikon nevével (kicsit persze akkor át kellene írni, de a hangnem az ugyanaz maradna). A cikk azt a magatartásformát figurázza ki, most épp az olimpia kapcsán, hogy sok olyan ember van, akik nem tudják felmérni, 1-1 nagy teljesítmény mögött mekkora munka áll, és hogy nem képes bárki arra a nagy teljesítményre. És ez minden nagy teljesítményre áll - az újságírásra is lehet mondani, hogy valaki csak ül a monitor előtt és pötyög, hát munka ez? én is képes vagyok a monitor előtt ülni és pötyögni. Vagy mondjuk a mesterfodrászokra: hát csak olló van a kezükben és vágják a hajat, hát munka ez?, stb. (Ajánlom ehhez a témához a Monthy Python következő jelenetét: http://www.youtube.com/watch?v=tNfGyIW7aHM , ahol pl. 2 mondatban elmagyarázzák, hogyan kell kikúrálni a világ összes betegségét: legyél doktor, legyen egy zseniális ötleted és aztán oszd szét a vakcinát a rászorulók között, nincs ebben semmi egetrengetően nehéz dolog).

A cikk elején a felületes olvasó talán nem érzékeli a nyilvánvaló iróniát. A cikk vége felé azonban talán tényleg nem kellene ahhoz szellemóriásnak lenni, hogy rájöjj, ezt nem komolyan írták. Lásd pl. a következő részletet:

(Gyurta Dani ezt nyilatkozta:) „Pekingben vertek meg utoljára, azóta senkinek sem sikerült”. Nos, én 2006 tavaszán jártam Pekingben, turistaként, de egyáltalán nem vertek meg, és azóta se történt ilyesmi. Engem utoljára 1990-ben vertek meg, de az Budapesten történt, fényes nappal a nyílt utcán egyébként."

Itt ugye a humor forrása az, hogy Gyurta Dani arról beszél: versenyzőként járt a pekingi olimpián és ott legyőzték, míg az újságíró a megverés szót látványosan félreérti, mint ahogy azt is látványosan figyelmen kívül hagyja, hogy Gyurta Dani Pekingben az olimpián járt, mégpedig versenyzőként, nem turistaként / üzleti úton, stb.

Vagy pl. nézzük ezt az idézetet: "Engem ha nem kerget a tatár – és hát a strandon miért is kergetne? – körülbelül 15 perc alatt úszom le a 200 métert. Na ez neki most 2 perc alatt sikerült, ami kétségtelenül legalább 13 perccel jobb. Mondjuk fura érzés, hogy 13 percen múlik az, hogy most tele vannak a fényképeivel az újságok."

A humor forrása itt szintén az, hogy feltételezi, az olvasók között mindenki tisztában van azzal, hogy sportteljesítményeknél századmásodpercek is döntő jelentőségűek - míg ugye a mindennapokban az a 13 perc ugye valóban nem sok, hiszen egy nap 1440 percből áll, egy hét 10080 percből, stb.

Ez a cikk tehát nem Gyurta Daniról, nem magyar nemzetről, nem a zsidóságról, semmiről. Ajánlom amúgy annak, aki ezt még nem olvasta volna, a következő cikket: [link] - melynek első mondata: Ez neked gerelyhajítás? Ropival dobnék ekkorát! remélhetőleg mindenki jelezni fogja, hogy a cikk nyilvánvalóan ironikus hangnemben íródott.