Mi jó a liberalizmusban?

Korunk zsarnoksága

"Élceitekkel vegyétek célba korunk liberalizmusának szent teheneit: a világ diktátorát, az Egyesült Államokat, a palesztin szabadságot taposó Izraelt, a magyarságot gyalázó Kertész Imrét, a földünkre éhes Európai Uniót. És akkor talán megtapasztaljátok, nem a kereskedelmi csatornák puha, meleg foteljeit, hanem a valódi március 15-ét."

Március 15-e, mint nemzeti ünnep, mindenkinek lehetőséget kínál arra, hogy elgondolkodjon saját életéről, céljairól, hovatartozásáról. (Vannak persze - nem is kevesen -, akik ezt a számvetést nem végzik el, de számukra éppen ez jelenti az önminősítő választ.) '48 márciusának idusa a nemzet jövőjébe vetett hitről és a zsarnokság elleni hősies lázadásról szól. Előbbiről remélhetőleg sokat fognak írni és beszélni, az utóbbiról azonban kevesebbet hallhatunk. Hiszen mi okunk volna lázadozni a III. évezredben, a "véget ért történelem" korában? Ki ellen akarnánk fellépni a nagy globális egymásra találás idején? Miért is akarnánk vészmadárkodni az egységesülő Európa szívében?

Számomra mégis van ellenség. Mielőtt érzékenyebb társadalomkutatók fanyalogni kezdenének és szélsőségest kiáltanának még egyszer leírom, igen, ellenség, nem ellenfél. Ellenfél az, akivel érdemi vitában, tisztes versenyben állunk szemben. Ellenség pedig az, aki ránk ront, aki támad, aki vesztünket akarja. Aki zsarnoka korunknak. A mai liberalizmus.

Itt ismét felszisszennek az européerek és eképpen sorjázik gondolatmenetünk: "Micsoda skandalum! A liberalizmus volna korunk zsarnoksága? Hogyan merészelhet valaki ilyet mondani!? Ez példátlan! Ez a demokrácia ellen való! Ez gyűlöletbeszéd! Törvény elé vele!" És ezzel le is leplezték magukat. A liberalizmus köpönyege mögé bújnak, amögül köpdösnek kifelé. Ami nekünk szent, nekik gyűlöletes, ami nekünk szánalmas, nekik vágyaik tárgya. De a fene nagy szabadságimádatuk csak saját önkényük határáig terjed, ha valaki "más", ha valaki az ő aberrációiktól mentes, az rögvest kaszton kívüli. Rendelkeznek a nagy despoták ismérveivel: szép szavak, elnyomás, kíméletlenség, pusztítás. Hát ezért zsarnokok ők.

A liberalizmus a XX. század végére teljesen kifulladt. Értékei - mert voltak neki - mind beépültek a közgondolkodásba. Demokraták vagyunk, hiszünk a vélemény szabadságában, a többpártrendszerben. A sors furcsa fintora, hogy talán ezt egyedül azok nem vallják, akik a liberalizmust ma is a zászlajukra írják. Magukat március 15-e örököseinek vallják. Átszellemült arccal forradalmárnak hiszik magukat. Parakovácsok, settenkedők, szivárványok, kendermagosok és az univerzum más szörnyetegei. Szánalmasak. Bátornak hiszik magukat, mert évezredes tradíciókba mártják vámpírfogaikat, de valójában gyáva, lelkileg elbicsaklott emberek. Hát olyan nagy fegyvertény a meggyötört magyar nemzet értékeit mocskolni? Hát olyan nagy haditett a fáradt keresztény egyházakat megrugdosni? Dehogy. Hogyan is lenne bátor az, aki oda mer csak ütni, ahonnan nincs visszakéz? Ha igazi nagy kalandot, rombolási vágyaitoknak pedig célt akartok, ha újat húzni valódi zsarnoksággal szeretnétek, akkor eltévesztettétek az irányt, ti szerencsétlenek. Élceitekkel vegyétek célba korunk liberalizmusának szent teheneit: a világ diktátorát, az Egyesült Államokat, a palesztin szabadságot taposó Izraelt, a magyarságot gyalázó Kertész Imrét vagy a földünkre éhes Európai Uniót. És akkor talán - velünk együtt - megtapasztaljátok, nem a kereskedelmi csatornák puha, meleg foteljeit, hanem a valódi március 15-ét.

Vona Gábor"

[a liberalizmus] "mindenkit egyenlőnek kezel: nemre, korra, bőrszínre, vallsára való tekintet nélkül."

Eeeegen. Mindenkit egyenlőnek, már ameddig híve ennek az eszmének. Viszont azonnal megbélyegzi, kirekeszti, földbe tapossa és mocskolva nácizza, rasszistázza, fasisztázza, szélsőségesezi azokat, akik nem értenek egyet a "mindenki egyenlő" elvével. (Eleve: már "a mindenki egyenlő" is tévedésen alapul, miért lenne egyenlő egy esztergályos egy sebészorvossal? Az esztergályos kitűnő precizitással készíti el a sebész által beépített protézist. Viszont a sebész nem tud esztergálni, az esztergályos pedig ne operáljon. Egyenlőek? Nem. A 75-ös IQ-val rendelkező "eltérő kultúrájú" egyed sem lesz egyenlő azzal az általános iskolai tanárral, akit óra közben összever.)

[a liberalizmus] "azt mondja, ne skatulyázzuk be az embereket, hanem ismerjük meg az egyént, mielőtt megítélnénk."

Ehelyett a kedves liberálisok mindenféle ismeret nélkül náciznak, rasszistáznak, fasisztáznak, antiszemitáznak abban a pillanatban, hogy valaki az elképzeléseikkel szembe mer helyezkedni.

Liberlális elvárás másokkal szemben: "ne általánosíts, minden helyzet és eset egyedi, ne ítélj általánosítások alapján". Ezzel szemben viszont azonnal készek általánosítani, ismeretek nélkül ítéletet mondani és beskatulyázni bárkit, aki bármely téren is más véleményen van.

"Én olyan közösséghez szeretnék tartozni, akik hozzám hasonlóak, és nem olyanokhoz, akikkel csak az a nyelvünk közös."

Szép csúszatatás, hiszen ezzel azt állítod, hogy a nemzeti egységben gondolkodókat csak a nyelvük fűzi egymáshoz. Tévedsz. Ha visszatekintesz a történelemben, évezredek óta a mai napig a társadalmi közösségek alapja az államiság, ezzel együtt a hazád szeretete, anyanyelved, nemzeti hagyományaid és kultúrád ápolása, megőrzése. A liberalizmus pedig pont ezt az (elsősorban földrajzi szerveződésű) érdek-, történelem- és hagyományközösséget veri szét.

"A homoszexuális embereket pedig nem szeretni kell, hanem elfogadni olyannak, amilyenek.És semmiben sem állnak távolabb az átlagembertől, mint pédául a Down-kórosok vagy a 90 év felettiek. "

Tévedés. A Down-kór betegség. A 90 feletti életkor állapot. A homoszexualitás pedig egy biológiai szerepekkel is ellentétes deviancia, amely az adott személy megánügye. Semmi gond a "homokosokkal" addig, amíg a devianciájukkal nem kérkednek, és nem tolják a heteroszexuális többség arcába nyilvánosan az elfogadott normákkal való szembenállásukat. A "b*zitüntetés" sem azért vonz annyi ellentüntetőt, mert létezik a homoszexualitás, hanem azért, mert visszataszító módon provokálva népszerűsítik a devianciájukat a "homokosok". Ha a b*zi becsukja a hálószoba ajtaját, akkor azt és azzal csinál, amit akar. Ha az Andrássy-n vonaglik, miközben rózsaszín bibliával imitál nemi aktust, akkor ne csodálkozzon, ha a többségi társadalom értékrendét magáénak valló ember egy szívlapáttal pofán veri.

"A melegekkel szembeni gyűlölet, a homofóbia számos esetben az emberek saját, belső homoszexualitásuk elfojtásának következménye: látja a tizenéves srác, hogy gerjed a többi srácra, de nem akarja, hogy gerjedjen rájuk, ezért ki akarja irtani magából, elkezdi gyűlölni önmagának ezt a részét, és ezt a gyűlöletet kivetíti a többi homoszexuálisra is."

Persze. Kicsit még rágyúrsz, és jó liberális módjára kitalálod, hogy az összes élőlény a természet által homoszexuálisnak született, csak néhány "megtévedt" él "csakazértis" heteroszexuális életet. Na ne, most gyárilag vagy ilyen szintű tudatlanságra kárhoztatva, vagy szándékosan nézed butának az embereket?

Komolyan mondom, hagyjátok már Vona Gábort, mindenki sejti, mi lehet a véleménye...

Egyébként:

A liberalizmusnak rengeteg ágazata van, ugyanúgy, mint a legtöbb eszmerendszernek. Van konzervatív liberalizmus, gazdasági liberalizmus, neoliberalizmus. A nézet ellenzői általában ez utóbbi elveit szokták előrángatni és lesarkítani. A liberalizmus mellett vagyok, de a neoliberalizmus ellen.

Mehetsz horogkeresztes zászlóval az utcán [az, hogy ezt tiltja-e a törvény vagy sem, más kérdés] - de mindenkinek joga van eldönteni, hogy ehhez mit szól (vélemény szabadsága!).

Egyébként nem egészen értem - horogkeresztes zászlóval mész az utcán, de kikéred magadnak, ha nácinak néznek? Ez nem teljesen tiszta.

A lényeg az, hogy ne úgy gondolkodj, hogy nem jó a liberalizmus, mert akkor nem veled értenek egyet. Te is ugyanúgy eldöntheted, hogy mit szeretsz és mit nem. Jól írta az egyik előző: utálhatod a melegeket, hiheted, hogy a magyar egy felsőbbrendű nép - de ezekből kifolyólag senkinek nem árthatsz. Nem verhetsz melegeket, nem verheted a többi népet. Megvan a véleményed, de ez csak addig szabad, amíg bele nem ütközik egy alapvető emberi jogba.

Minden kornak megvannak a maga problémái és az erre reflektáló ideológiák.

Ha jól tudom másfélszáz évvel túlhaladtuk azt a kort, szóval jó lenne a képzeletbeli ideológia-múzeum egyik polcára tenni és nem múltba révedni.

A liberalizmusnak befellegzett, eljárt felette az idő, csakúgy, mint minden kor minden politikai eszméjének.

Ötven-száz év múlva új kérdések merülnek fel és mi kerülünk süllyesztőbe. El kell engedni a múltat.

Az is liberalizmusnak köszönhető, hogy egyre brutálisabban korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát?

Az emberiség történelmének legpusztítóbb entitása a "politikai korrektség" nevezetű tömegpusztító fegyver.

Hol van a liberális szabadság, mikor a btk büntetni rendel bizonyos nézetek tagadását?

Ahol nem lehet a dolgokat nevén nevezni és börtönbe zárnak a nézeted hangoztatásáért?

Ahol szimbólumokat tiltanak be?

A rendszer ellenségeit most még "csak" bebörtönzik, illetve a szalonképtelenség bélyegét rásütve, majd minden pénzkereseti lehetőségtől megfosztva de facto éhhalálra kárhoztatják.

Köszönöm, de ebből nem kérek.

A 19. század liberális gondolkodói valószínűleg ma mind börtönben ülnének.