A szocializmus jólétét miért csak hitelekkel tudták fenntartani?

Nem csak hitelekkel tartották fenn. Hitelt csak a 70-es években vettünk fel.

Ezt csak ma állítják.

Tudod, olyan nem létezik hogy 0 %-os munkanélküliség , lehetetlen.Egy vállalat 3 emberes munkához felvett 9-et.Könnyen lehet hogy a cég nem termelt annyit amennyivel ki tudta volna fizetni a 9 embert.

A munkanélküliségnek mindig kell lennie egy kicsinek az az "egészséges".

A másik hogy az egész kommunista-szocialista rendszer hitelekre épült.Oroszország is mindenkitől hiteleket vett fel még tőlünk is.Ezért államcsőd is volt náluk nem is olyan régen.

A tervgazdálkodásnak az volt a lényege hogy xy darabnak xy időre el kell készülnie még ha hitelből kell is fizetni.

Ezért dőlt romba a szocialista rendszer.

"Akkor sokkal jelentősebb volt az iparunk és a mezőgazdaságunk, mint most"

Ez volt a látszat. A valóság meg más. Több ipari üzemünk volt, de a termékek finoman szólva nem voltak mindig a világ élvonalában. Sokszor elavult, hasznavehetetlen termékeket gyártottak óriási sorozatokban, nem törődve azzal, hogy a gyártás kifizetődő-e, el lehet-e adni, amit gyártanak. A borzalmas méretű üzemek működése épp ezért sokszor veszteséges volt, állami dotációra szorultak, hogy el tudják kerülni a leépítéseket.

A mezőgazdaság talán egy fokkal jobb volt, de ott is voltak lehetetlen, veszteséget termelő TSz-melléküzemágak, értelmetlenül művelt földek (csak azért, hogy legyen munkahely a faluban, de amúgy a saját fogyasztásukat is alig termelték meg) és egyéb értelmetlen dolgok.

Az impozáns külső tehát sokszor életképtelen szerkezetet rejtett. No és a munkamorállal is voltak bajok. Hiába volt hivatalosan teljes foglalkoztatottság, sok volt a léhűtő az üzemekben. Mindenütt voltak teljesen felesleges emberek. Csak pár példát tudok erre, de szerintem eléggé szemléletesek. Egy közeli üzemben egykoron alkalmaztak egy külön embert arra, hogy az irodaépületben egy kisebb irodában kávét főzött. Ennyi volt a munkája: kezelt egy 6 személyes kávéfőzőgépet napi 8 órában, az "irodisták" meg hozzá jártak kávézni. Na, ő nem termelt semmit az égvilágon, a munkájára nem volt szükség. Aztán a munkások közt sok volt a menthetetlen alkoholista, akik már kezdésre félrészegen értek be és egész nap csak fetrengtek itt-ott, a főnökség szeme elől elrejtve. Ők sem dolgoztak, nem termeltek egy fillér hasznot sem, de fizetést kaptak. Éktelen mennyiségű takarító volt az üzemcsarnokban, értelmetlenül sok embert alkalmaztak ilyen munkakörben. Nekik elméletileg folyamatosan sepregetni kellett volna, de azt nem lehet úgy, hogy ott 3 műszakban munka folyik. Nem is dolgozott nagy részük, hanem a raktárosokkal ittak az iparvágány mellett a vasúti rakodónál. De fizetés az nekik is járt.

Aztán ott volt a magánszektor sajátos értelmezése. Akkoriban úgy gondolták, hogy a magánszektorban a kezdőtőkét az állam adja, a kockázatot is ő vállalja, a haszon meg legyen a magánemberé. Vagyis a "maszekok" nagy része munkaidőben, vállalati gépen is végezte a saját munkáját, esetleg az innen-onnan "megmaradt" darabokból rendezte be a saját műhelyét. Ügyes megoldás: a kezdőtőkét nem ő rakta össze, hanem az állam adta a vállalatnak, akik mondjuk az amortizáció sajátos értelmezésével, pár litert borért idő előtt leírták 0-ra az amúgy még tökéletes esztergagépet. A kockázat sem az övé volt, mert a munkahelyi fusizásnál ha nem jött neki megrendelés, csinálta azt, amit a főnök kiadott. Ha bejött az üzlet, neki volt jó, ha nem, nem vesztett. Erre is van egy jó példa: tőlünk nem messze volt egy betonüzem. Rendszeres volt, hogy a bőszen építkező proletár megrendelte a létező legolcsóbb betont, majd vett egy doboz bonbont, felment a keverőtoronyba az ott dolgozó asszonyokhoz (ott csak nőket alkalmaztak), odaadta, az éppen ott dolgozó asszony meg "véletlenül" több cementet engedett bele. Jól járt a dolgozó, mert az olcsó beton áráért magasabb cementtartalmú, drágábbat kapott. Jól járt a keverő, mert lett egy doboz bonbonja.

De valaki nem járt jól: a vállalat, aki olcsóbb áron adta a drágább betont. Ő továbbhárította a veszteségét az államra, aki pénzt kellett hogy adjon. Adott hát pénzt nekik is, illetve a másik üzemnek is, ahol munkaidőben fusiztak a dolgozók, kávéfőző nénit alkalmaztak tök feleslegesen, részegen fetrengett a dolgozók negyede munka helyett.

Mellette meg mesterségesen alacsonyan tartották bizonyos termékek árait, hogy a dolgozó örülhessen, hogy "nincs ám áremelkedés, jobb itt, mint Nyugaton". Pár forint volt a benzin literje, függetlenül attól, mennyiért vettük a kőolajat a nagy baráti szovjet testvéreinktől. Ez viszont egy idő után már veszteséges volt.

Na, ezért kellett rengeteg hitel: nem volt annyi termelés, amennyit osztogatott az állam közvetlenül vagy áttételesen, dotációk, kedvezményes kölcsönök, ingyenes ellátások formájában.

22:25

"... a rendszerváltáskor 20M $ adósságunk volt, manapság pedig 100M $"

GDP arányosan 77 százalékos volt az államadósság 1989-ben, ma nagyjából ugyanott tartunk.

Ha ide kukkant, akkor dollárosítva is látja, hogy arányaiban a GDP is nőtt annyival, mint amennyivel az államadósság.

[link]

Azért, mert az emberek hozzászoktak a jóléthez, és indokolatlanul jó volt az életszínvonaluk, hogy ne lázongjanak. Ezt viszont a gazdaság nem tudta finanszírozni, erre kellettek a hitelek.

Ma pont abból ered a probléma, hogy az emberek hozzászoktak a túl jó életszínvonalhoz, ezért mindennemű megszorításra, kiigazításra lázonganak, miközben az államadósság növekedésére is lázonganak.

Nem lehet a kedvünkre tenni.