Mi volt a különbség a szocializmus, és a kommunizmus között?

A kommunizmus, mint ideológia, egy csodálatos dolog. De amíg a Földön 2-en élnek, soha nem fog megvalósulni.

Kommunizmusról senkinek sem lehet személyes tapasztalata, mivel tényleg nem jött létre sehol.

'Kommunizmusról senkinek sem lehet személyes tapasztalata, mivel tényleg nem jött létre sehol.'

Ne hazudj!

3/3. Annak van igaza,aki szerint sehol nem jött létre még kommunizmus,mert az megvalósíthatatlan eszme. A szocialista államokban is csak "építtették" a kommunizmushoz vezető utat.

Azért beszélnek kommunista államokról, mert ezekben az országokban a Kommunista Párt az uralkodó. De az államforma NEM kommunizmus.

Kommunizmust nem lehet megvalósítani. Ami nálunk volt, az nem kommunizmus, köze nem volt hozzá, hiába nevezték annak.

Az alapgondolat, mi szerint minden termelőeszköz közös, fantasztikus találmány. Sokkal olcsóbban és szakszerűbben tudnánk termelni a legmodernebb eszközökkel, mert szövetkezetekben lenne rá pénz. Csak komoly erkölcsi kockázata van, ami miatt lehetetlen. Magyarországon arra képtelenek vagyunk, hogy egy gépszövetkezetet létrehozzunk, Ausztriában, Hollandiában már kezdenek divatba jönni, a legmodernebb termelőeszközöket tudják így megvenni önerőből hitel nélkül.

"Ne hazudj!"

Mondj egy példát, ahol volt.

"'Kommunizmusról senkinek sem lehet személyes tapasztalata, mivel tényleg nem jött létre sehol.'

Ne hazudj!"

Valóban, mondanál egy országot kérlek, ahol kommunizmust volt/van? Vagy te hazudsz és nem én?

A kommunizmus egy osztályok, magántulajdon és állam nélküli társadalom, a kommunisták célja.

A szocializmus a kapitalizmus alatt felhalmozott javakból fokozatosan jutna el a kommunizmusig, a munkások jogainak védelmével és politikai szerepük növelésével (Marx idejében a diktatúrának nem volt ilyen negatív értelme: a proletárdiktatúra csupán annyit jelent, hogy a proletárok vannak túlnyomó többségben a demokratikus funkcióknál), a magántulajdon fokozatos államosításával.

Fontos megjegyezni, hogy a kommunisták különbséget tesznek magántulajdon és személyes tulajdon között: tehát amíg a ruhád, lakásod és autód például személyes tulajdon (tehát megtarthatod :)), addig a gyárak és a földek magántulajdon, amik a rajta dolgozók kezébe kerül.

Az I. Internacionálé alatt nagy vita volt a szocializmus szükségességéről, ahol Bakunyin azt vallotta, hogy a szocializmusra nincs szükség, a forradalomnak el kell törölni az államot, különben nem szabadul meg a munkásság az elnyomóktól, csupán új elnyomók kezébe adja a hatalmat (mint ahogy ez meg is történt a Szovjetunióban). A vita Bakunyin és az anarchisták kizárásával zárult.

A kommunizmusnak egyetlen, szinte lényegtelen tulajdonsága a közös termelőeszköz, a sok tulajdonság közül.

A kommunizmus - elvileg - az emberek egy olyan létformája, ahol minden ember a képességei szerint végez munkát, a képességei szerint tanul, nincs lehetősége csalásra, a másik ember kizsákmányolására, ha ellátásra van (valódi) szüksége, megkapja, bármit cselekedhet, ami az előbbiekkel összefér. Természetesen ennek az állapotnak a működtetésére sokféle intézményrendszer szükséges. A dolgoknak optimálisan kell működniük, hogy az erőforrások és szükségletek összhangban legyenek. A magántulajdon azért van kizárva, mert az felhalmozódhat, és lehetőséget teremthet a csalásra, kizsákmányolásra, továbbá kevésbé hatékony (ez elvileg igaz). Az állam azért van kizárva, mert büntető, megnyomorító képzetek társultak hozzá, egy hasonló feladatokat ellátó, szervező irányító rendszerre szükség van, csak ne államnak hívjuk. A pénz szükségtelenségét már belemagyarázták, valójában a pénz igazságtalan előnyökhöz juttató szerepét zárták ki, a többi - más néven, más formában - maradt volna. A közös tulajdonnak csak annyi a jelentősége, hogy úgy könnyebb szervezni a munkát.

A fő gond az, hogy az adott pillanatban (és az 1920-as, 1945 utáni években) kapitalizmus volt érvényben. Ezért ki kell találni azt a módszertant, hogyan lehet innen oda eljutni. Ez az út lett volna a szocializmus. Amikor még a kapitalizmus sok (de egyre kevesebb) eszköztára megvan, de kizsákmányoló funkcióját egyre jobban korlátozzák.

Két lényeges dolgot érdemes említeni röviden.

1. Nem volt kidolgozva ez az oda vezető út. Senki nem számolt az emberi természet alapvető tulajdonságaival és a természettörvényekkel (jobbára azért nem, mert nem értettek hozzá, hiszen akik ezen dolgoztak, jó esetben társadalomtudományokhoz értettek - rossz esetben ahhoz se). Így olyan elveket határoztak meg, amelyek ellentétesek a természettörvényekkel. Például az evolúció alaptörvénye a harc, embernél verseny. Ez az új dolgok kitalálásának fő motiválója. Ha elvesszük az embertől ezt a lehetőséget, lopni fog. Akkor is, ha keményen büntetik. Mert a saját ösztöneit nem tudja legyőzni. Ezzel kezdődött a bukása - csak nagy rendszerek, mint egy társadalom, igen nagy tehetetlenséggel rendelkeznek, egy beavatkozásnak évtizedes, vagy hosszabb hatása van.

2. Más dolog az elmélet, különösen a nem kellően megalapozott, és más dolog a gyakorlat. A kommunizmushoz vezető út már 1920-ban megbukott, amikor kiderült, hogy sok embert nem lelkesít az eszme, de van eszköztáruk a saját gondolataik fenntartására (azt gondolták nem lesz ilyen eszköztáruk, ennek egyik módszere volt később nálunk a nagybirtokosok és nemesség kitelepítése). ennek az lett a következménye, hogy az eszme követőinek selejtje hamar felismerte, jobb az eszmét a régi rend új formája megteremtéséhez használni (a régiből maradjon a hatalom és elnyomás, mert nem tudjuk kizárni, az újból maradjon az, hogy mi legyünk az elnyomók, ne a régiek). És 1920-tól ez folytatódott a megfelelő szóhasználattal, amíg bírta erőforrással. Persze nem ilyen egyszerűen, ahogy pár sorban leírható.