Van itt olyan, aki a Rendszerváltás előtt osztrák vagy jugoszláv határ menti településen lakott? Nem volt félelmetes ott lakni?
Úgyértem kihaltság, üresség volt gondolom, mindenki megfigyelt mindenkit, ha idegen jött a városba egyből rátapadtak a "civil rendőrök", rokonok nem jöhettek látogatni hozzátok, csak nehezen megszerezhető engedélyekkel.
Könnyebben bejöttek a rádión, tévén az osztrák/jugoszláv adások, mint a magyarok, de ezeket elvileg tilos volt nézni, hallgatni. Biztos lehetett időnként hallani zajokat, zenéket, tűzijátékokat a határ túloldalán lévő faluból, de tilos volt odamenni és az ottaniak egy teljesen más világban éltek.
Vannak ilyen élményeitek? Milyen volt egy ilyen településen az élet?
Esetleg olyanok vannak itt akik a túloldalról tapasztalták meg a dolgot, tehát a magyar határhoz közel laktatok Ausztriában/Jugoszláviában?
"Könnyebben bejöttek a rádión, tévén az osztrák/jugoszláv adások, mint a magyarok, de ezeket elvileg tilos volt nézni, hallgatni."
Mért lett volna tilos? Ezt honnan vetted? És hogy tudták volna megtiltani? Szabadon fogható volt.
"Biztos lehetett időnként hallani zajokat, zenéket, tűzijátékokat a határ túloldalán lévő faluból, de tilos volt odamenni és az ottaniak egy teljesen más világban éltek. "
No ha azt hiszed, hogy csak hallani lehetett odaátról, elmesélek egy történetet. Kollégám akkor a határőrségnél volt. És a hátországban egy lőszeraktárban. Őket kivezényelték a határra, éjszaka volt, csak a torkolattüzeket látták. Kopogtak a fák a fejük felett. Mindenki kapott egy tárat, nem volt tűzparancs. Csak annyit mondtak: "Vissza lehet lőni".
Volt aki elsírta magát, de reggelre minden tár kiürült.
2/3. Nem voltak szabadon hallgathatók a külföldi rádiók.
Csak ekkor már nem büntették azokat,akik hallgatták. Csupán az adásokat zavarták annyira,hogy sokszor alig lehetett hallani valamit belőle.
Én a határtól 30 km-re lakok. Ide hallatszottak sokszor a lövések. Ha nem is féltünk,de nem volt megnyugtató.
Ilyesmit, amiket írsz, a jugoszláv határ szomszédságában az 1980-as években természetesen már nem lehetett tapasztalni.
Sőt, nagyon jó volt, hogy mi bármikor átugorhattunk Jugoszláviába, volt külön kishatárátlépési engedélyünk is. Gyakran átmentünk, nekem onnan voltak nyugati farmerjeim, lemezeim, képes újságjaim, csokijaim stb. Az észak-magyarországi rokonok mindig is irigykedtek ránk ezért, na meg amiért mi nézhettük a jugoszláv tévécsatornákon a sok nyugati filmet. Azokon még nyelvet is lehetett tanulni elég rendesen, mivel náluk minden film feliratozva ment.
Azt tudom, hogy volt belépőjük, de attól még a kisebb kapukat bezárták, éjjelre, így ha nem a legforgalmasabb utakon jártak (pl. mezőgazdasági utakon), akkor kerülhettek, ha sokáig boroztak a szőlőben.
Én a határ közelében éltem akkor és most is, de az egykori sávon kívül. Viszont így a szemem előtt zajlott le először a határsáv, majd a határzáró sorompók, majd a vámellenőrzés és végül a határőrzés megszűnése is. Fináléként meg az épületek is lassan eltünedeztek vagy el fognak tűnni.
(Zárójelben megjegyezném, hogy: Ebből a szempontból a legfeleslegesebb beruházás a rajkai M15-ös út átkelője, ami akkor épült, amikor már az EU előszobájában voltunk, így nem sok értelme volt egy méregdrága komplexumot építeni, pár egy tucatnyi konténer odarakása helyett. Most meg rohad szét az egész komplexum.
1996-ban kezdték építeni az M15-öt, így gondolom az átkelőt is. 8 év után meg beléptünk az EU-ba, de 1996-ban már biztosan folytak erről a tárgyalások.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!