Meddig akarjuk még Trianont siratni?

Trianonnal kapcsolatban az a baj, hogy nem volt lehetőség feldolgozni a traumát. A húszas-harmincas évek a harcos visszaszerzésről szóltak, aztán a második világháború után következett a visszazuhanás az újabb traumába. Ami itt a baj: ezután majd' ötven évig tilos volt szóbahozni a témát, mintha nem is létezett volna. Mikor a nyolcvanas évek végén ennek vége szakadt, nem tudott az ország mit kezdeni a régmúltban gyökerező sérelmekkel. Egy egész generáció maradt ki ebből. Sokan zászlajukra tűzték a szerződés igazságtalanságát, mások viszont ebben talán nyugatellenességet láttak, megint mások régi beidegződéseik miatt - talán részben félelemből - negligálták a témát. Így gyakorlatilag pártszakadás lett ebből az egyetemes kérdésből, és mára az álláspontok megcsontosodtak: aki "trianont" siratja, az irredenta, maradi magyarkodó, aki pedig nem, hazaáruló, kommunistacsökevény. Átmenet pedig nemigen van, pedig - ki kell mondani - ez egy össznemzeti tragédia, amiből mindenkinek kijárt a magáé, pláne azoknak persze, akiket a döntés határon kívülre rekesztett.

A fenti buta vita miatt pedig nem védjük megfelelően a határokon túli magyarok érdekeit, és ez a legnagyobb tragédia az egészben.

Kérdező! A kérdésedre a válaszom az hogy örökre.

Azért mert nem fogadhatjuk el sőt én sem fogadom el hogy egy országot ennyire megcsonkítottak, és a másik dolog soha nem fogok lemondani az 1000 éves határainkról mert mondhat bárki bármit az a mi tulajdonunk, csak jogtalanul vették el tőlünk. A másik dolog furcsa hogy pont csak tőlünk csatoltak el ekkora nagyságú területet és mástól nem. Vajon miért? Mert ők jól tudtak nyalizni, meg erősebb volt a gazdaságuk. Nekünk is lett volna erős gazdaságunk ha ma nem csonka-magyarország lennénk hanem magyar királyság, csak hát ugye erről nem mi döntöttünk hanem a "nagy és okos" antant hatalmak.