Támogatnád a királyság visszaállítását, ha az államszervezet csak nevében változna (azaz a királynak csak jelképes hatalma lenne, és parlamentáris monarchia működne tovább), és a király személye csak nő lehetne?

Sokáig vívódtam, hogy az örökölt rend visszaállítása esetén mégis ki lehetne alkalmas királynak. Az volt a félelmem, hogy akárki lenne az az adott ember, elszállna magától, ha királlyá tennék meg, és az utódai egoistán és pökhendien nőnének fel, ha eleve királynak születnek. Ez pedig nem lenne méltó a koronához, de nem tudtam, mégis hogyan lehetne ezt kiszűrni, egy még meg nem született emberről nem tudjuk, milyen lesz a személyisége, lehetetlenség elkerülni, hogy egy egész családfában ne legyen hitvány ember. Ha pedig minden egyes alkalommal inkább mi választjuk a királyt, az komédia lenne, úgy semmi értelme.

Aztán az oldotta fel ezt a dilemmát, hogy: mi lenne, ha csak nő lehetne a király? A nők kevésbé részegülnek meg a hatalomtól és uralkodástól. A népre valóban felelősséggel, felkarolandó, óvandó alattvalóikként tekintenek - természetes anyai ösztöneiknek engedve -, és velük a nép is tud közösséget kialakítani, mint amolyan „ország anyácskája”. Úgy tudnak rá tekinteni, mint aki politika felett állva, mindannyijuk nagymamája, akihez bárki fordulhat. A nők nem militaristák, nem diktátorok, és alapvetően gondoskodóak, nagyon erős az igazságérzetük, és ha hatalmat kapnak, ezt előnyre lehet fordítani. És - bár ez kissé feministán hangzik, ami nem vagyok - bizonyos tekintetben intelligensebbek, mint a férfiak (azok a cégek, ahol nők vannak vezetői pozícióban, általában sikeresebbek).

Sokaktól olvastam itt, és magam is tartottam tőle, hogy a király megosztaná az országot, épp az egységet és folytonosságot nem képviselné, ami a szerepe lenne - de egy nő általában mindenki számára elfogadottabb uralkodó a tapasztalat szerint. Angliában Erzsébet királynőt a népesség 80%-a elfogadja, ami igen látványos. Nálunk nincs olyan személy, akivel jobbról és balról, egyaránt a népesség 80%-a azonosulni tudna.

A történelmi alap is meglenne erre: már a Honfoglalást megelőző időkben a magyarok legtiszteltebb ikonja a Nagyboldogasszony volt - később ezt ültették át Szűz Mária imádatába, akit kultikus tiszteletben tartottak, zászlóikon hordták (ez más népnél nem volt megfigyelhető), még 1848-ban is ott volt a honvédzászlókon.

Persze nyilván lennének olyan politikai csoportosulások, akik zsigerből elleneznek mindent, ami a történelemhez köthető, ami a múltunkkal való folytonosságot képviseli, de ezek olyan kicsi támogatottságúak, hogy legutóbb be sem kerültek az Országházba.