Miért van ez a sok rinyálás/sopánkodás?

Én meg azt nem értem, te mit nem értel. Hacsak nem vagy 12-14 éves, vagy az alatti. Mert azt azért tudni kell, hogy a gondolkodást, a beszélgetést, az egymás meggyőzését nem lehet elválasztani a cselekvéstől, sőt ez is a cselekvés része. Az sose úgy ment a társadalomban, hogy na jó, akkor én most indulok, kirohanok és cselekszem. Ehhez kellenek társak, kell egy hangulat, elszántság stb. A történelem nagy fellángolásait, vagy ahogy te fogalmazol, a cselekvéseit bizony többnyire több évtizedes elégedetlenkedés, zúgolódás, töprengés, azaz "semmittevés" előzte meg. Aztán sose lehet tudni, hogy mi lesz az utolsó csepp a pohárban. De amíg lehet, az emberek ódzkodnak a nyílt lázongástól, mert van veszteni valójuk.

Nem megy ez másképp a jelenkori Magyarországon sem. Én is érzem, hogy nagy az elégedetlenség, de hát ki kell várni, biztos megtalálja majd a módját a történelem, hogy ez valahogy cselekvésnek látszó formában is kifejeződjön. És vedd figyelembe azt is, hogy a legelégedetlenebb fiatalok ki tudnak vándorolni, ők így szabadulnak meg a feszültségtől és ettől az országtól. Érthető az is, hogy ők nem itt akarnak cselekedni.

Nemrég olvastam:

"‎..Egy bölcs ember egy társaságban elmondott egy viccet, mindenki hisztérikusan nevetni kezdett a poénon.

Utána a férfi elmondta újra a viccet. Mostmár kevesebben nevettek. Azután elismételte ugyan azt a viccet újra meg újra, addig ameddig mindenki unott fejjel reagált a csattanóra.

Ekkor elmosolyodott és azt kérdezte.:

Nem tudtok újra és újra ugyanazon a viccen nevetni, de akkor miért tudtok ugyanazokon a dolgokon siránkozni, örökkön örökké?!."

Szia!"Tehát akkor elégedjünk meg a 80-100ezres fizetéssékel ? (annyi a gáz számlám)"

Nem tudnád kiváltani a gázt valamivel?

Hát figyelj. Tényleg én sem tudom mi értelme.

Inkább lőj fejbe, aztán nem sopánkodok többet.