Miért utálja az emberek nagy rész Szálasit Ferencet?

Német barátaink eközben meg kifosztották a fél országot. (a másik felét meg a "felszabadító" szovjetek fosztották ki)

Ha majd kicsit komolyodsz,akkor rájössz, hogy papíron nagyon szépen néz ki a "utolsó vérig küzdöttünk", de mikor ott vagy front vonalon, és tudod hogy teljesen esélytelen a dolog, akkor kevésbé. Mikor meg lehetne menteni több ezer, vagy több tízezer katona életét azzal, hogy lemondunk az ilyen romantikus képzelgésekről, mint az utolsó vérig harcolunk-dolog... Akkor lett volna hős, ha legyőzi a saját büszkeségét, hogy megmentsen több ezer életet. A második világháborúban az a vezetőnk lett volna hős, aki azt mondja a németeknek: Nem!.

Kedves bumbi02!

Először is örülök, hogy újra felbukkantál. Másodszor:

"A második világháborúban az a vezetőnk lett volna hős, aki azt mondja a németeknek: Nem!."

- Így is volt. Horthy, Magyarország kormányzója pont ilyen volt. Mikor a németek megkérték, hogy hadd vonuljanak fel a csapatok magyar területeken is a Lengyelország elleni támadáshoz, Horthy azt mondta: Nem!

Sőt, rengeteg menekült lengyel katonát és zsidót fogadott be ide, amivel már végképp a tűzzel játszott.

Mikor Hitler kérte, hogy vezessék be itt is a németországi zsidótörvényeket, Horthy azt mondta: Nem!

Minderre csak majd jóval később, a német megszállás, és az ezáltal kikényszerített Sztójay-kormánnyal valósult meg.

Mikor a Reich azt kérte tőlünk, mind a három hadseregünkkel vegyünk részt a Szovjetunió elleni hadjáratban, Horthy azt mondta: Nem!

Nagy diplomáciai siker, hogy - engedtessék meg a jelző - "csak" egy hadsereggel vettünk részt.

És mikor a szovjet csapatok a határhoz közeledtek, megpróbált kiugrani. A néhány áruló honvédfőtiszt, és a német beavatkozás azonban megakadályozta. A hatalmat eztán sem volt hajlandó átadni Szálasinak, csak mikor a fia életével zsarolták.

Horthy volt az egyetlen államférfi, aki szembe mert szegülni Hitler akaratával, és vérvörös fejjel, kiabálva hagyta őt faképnél a saját irodájában, ha olyat hallott, ami nem tetszett neki. Ki mert volna még ilyet megtenni?

Viszont az igaz, hogy a háborút folytatni kellett. Hiába adtuk volna meg magunkat, ugyanúgy folyt volna a magyar katonák vére, mert Sztálin nem fegyverletételt, hanem átállást követelt tőlünk, azaz a háború további szakaszából semmiképp sem maradhattunk volna ki.

Az sem igaz, hogy egy átállás esetén a városaink épségben maradhattak volna, hiszen a németek továbbra is küzdöttek volna minden házért.

Tehát: a városainkat - a német ellenállás miatt -, így is, úgy is porig rombolták volna - nem mentette volna meg azokat egy átállás.

A katonáink vére így is tovább folyt volna, csak a szovjet oldalon, ebből a szempontból szintén nem ért volna semmit az átállás.

A visszacsatolt területeinket úgysem tarthattuk volna meg, a világháború után Hitler minden területrendezését semmissé nyilvánították.

Mit nyertünk volna tehát vele?

És őszintén: így volt jobb. Azzal vesztettük volna el végképp a becsületünket. Nem csak az árulás és pártfordulás miatt, hanem mert a saját nemzetünkkel szemben vívtuk volna a háborút. Olyan hódítóknak segítettek volna a magyar honvédek bevenni egy falut, akik aztán a nők tömeges megerőszakolásában lelték volna örömüket.

Segítettünk volna talán elfoglalni a szovjeteknek a saját fővárosunkat? Hogy viselhetné ezután a Honvédség a nevét, ha ahelyett, hogy az idegen megszállók kényétől-kedvétől védené a nőket, gyermekeket, még segítene is nekik hozzájuk jutni?

Véres háború volt, és pusztító. De Torda alatt nem a náci eszmékért tartottak ki a honvédek tízszeres szovjet-román túlerővel szemben egy hónapig, hanem hogy az otthoniaknak ezzel az egy hónappal is, de tovább legyen biztonságuk...

Nem "a német", vagy "a szovjet" oldalon álltunk. Hanem a sajátunkon.

Az előző levelemet még kiegészíteném azzal, hogy a német vezérkar főnöke, Halder 1940(!) május 26-án már azt mondta: "Magyarország kezd arcátlanná válni, ha nem paríroz, protektorátus lesz belőle."

A következtetést mindenki vonja le maga.

00:52

"Tehát: a városainkat - a német ellenállás miatt -, így is, úgy is porig rombolták volna - nem mentette volna meg azokat egy átállás. "

Dehogynem. Egy október 15-ei sikeres kiugrást követően még nem lett volna komolyabb német ellenállás, Magyarország elkerülte volna a háborús pusztítások legnagyobb részét, Budapest földig rombolását. A front akkor még egy hónap alatt simán átment volna az országon. Szálasi kellett hozzá, hogy a németek erőddé változtathassák Magyarországot a Harmadik Birodalom védelmének ügyében.

"A visszacsatolt területeinket úgysem tarthattuk volna meg, a világháború után Hitler minden területrendezését semmissé nyilvánították. "

Pontosan tudjuk, hogy ez is tévedés. A magyar-román határ Magyarország javára történő korrigálásának lehetősége 1944. október 15-éig fennállt. A Székelyföldet valóban elvesztettül volna, a Partium azonban Magyarországé lett volna egészen Aradig.

"És őszintén: így volt jobb. Azzal vesztettük volna el végképp a becsületünket. "

Kis ország ne a becsületével hencegjen, hanem az önérdekeit kövesse minden áron. A románoknak mindig is több eszük volt ezen a téren :(

"Segítettünk volna talán elfoglalni a szovjeteknek a saját fővárosunkat? "

A szovjet megszállást sem így, sem úgy nem lehetett elkerülni. Mi két rossz közül a rosszabb utat választottuk. Tényleg nagyszerű dolog :(

"Nem "a német", vagy "a szovjet" oldalon álltunk. Hanem a sajátunkon."

Éppen, hogy nem. Már a Szovjetunió elleni hadba lépésünk sem volt magyarázható semmiféle magyar nemzeti érdekkel.

"Tehát: a városainkat - a német ellenállás miatt -, így is, úgy is porig rombolták volna - nem mentette volna meg azokat egy átállás.

-> Dehogynem. Egy október 15-ei sikeres kiugrást követően még nem lett volna komolyabb német ellenállás, Magyarország elkerülte volna a háborús pusztítások legnagyobb részét, Budapest földig rombolását. A front akkor még egy hónap alatt simán átment volna az országon. Szálasi kellett hozzá, hogy a németek erőddé változtathassák Magyarországot a Harmadik Birodalom védelmének ügyében."

- Hiszed. Budapest védelmében 60-40% volt a megoszlás a németek javára, a fő terhét ők viselték. Kétségtelen, hogy a magyarok nélkül (sőt, még ellenük fordulva), nem tudták volna olyan hosszan tartani a várost, de ez nem változtat az ügyön.

Három nagy offenzívát indított Hitler a Dunántúlon, amelyek sokkal nagyobb jelentőségűek, és sikeresebbek voltak, mint a nyugati történetírásban "utolsó"-ként emlegetett Ardenneki.

Székesfehérvárnál nagy páncélosütközet zajlott. És Hitler idecsoportosította Berlin előteréből az utolsó(!) tartalékát is, a 6. páncéloshadosztályt, a zalai olajmezők védelmére, miközben a szovjetek már a német főváros kapujában álltak.

"A visszacsatolt területeinket úgysem tarthattuk volna meg, a világháború után Hitler minden területrendezését semmissé nyilvánították.

-> Pontosan tudjuk, hogy ez is tévedés. A magyar-román határ Magyarország javára történő korrigálásának lehetősége 1944. október 15-éig fennállt. A Székelyföldet valóban elvesztettül volna, a Partium azonban Magyarországé lett volna egészen Aradig."

- Ha ezt te ilyen pontosan és magabiztosan tudod, akkor nyilván nem esik nehezedre igazolni sem hiteles forrással.

Mellesleg Sztálin ígérgetett mindenfélét, a lengyeleknek szabad választásokat, stb, aztán mi lett belőle...

"És őszintén: így volt jobb. Azzal vesztettük volna el végképp a becsületünket.

-> Kis ország ne a becsületével hencegjen, hanem az önérdekeit kövesse minden áron. A románoknak mindig is több eszük volt ezen a téren :("

- Van, aminek értékét pénzben nem lehet kifejezni. Ez különböztetett meg minket azoktól a materialista vörösöktől, akik ellen küzdöttünk...

"Segítettünk volna talán elfoglalni a szovjeteknek a saját fővárosunkat?

-> A szovjet megszállást sem így, sem úgy nem lehetett elkerülni. Mi két rossz közül a rosszabb utat választottuk. Tényleg nagyszerű dolog"

- Persze, segíteni Sztálinnak bekebelezni az országunkat, tényleg sokkal jobb lett volna.

A végeredmény sehogy sem változott volna, úgyis megszállnak minket, úgyis jön Rákosi.

A magyar katonák azért harcoltak, hogy ennek eljövetelét minél jobban kitolják. Ez volt az egyetlen, amit ebben a helyzetben még tehettünk.

"Nem "a német", vagy "a szovjet" oldalon álltunk. Hanem a sajátunkon.

-> Éppen, hogy nem. Már a Szovjetunió elleni hadba lépésünk sem volt magyarázható semmiféle magyar nemzeti érdekkel."

- Nem? Két világhatalom hódítgatott a kontinensen, a Német Birodalom, és a Szovjetunió.

Amíg Hitler nyugaton bedarálta Dániát, Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot, és Franciaországot, addig Sztálin keleten magába szippantotta Finnország egy részét, Lengyelország keleti felét, Észtországot, Lettországot, Litvániát, és Besszarábiát.

Sztálin Kelet-Európa lerohanására készült, ez ma már a történészetben elismert tény.

Döntenünk kellett, hova álljunk. És az nyilvánvaló volt 1919 óta, hogy a kommunizmus mellé nem. Egyetlen út maradt. Csatlakoztunk ahhoz a haderőhez, ahol egyébként már Európa szinte minden nemzete képviseltette magát - talán nem véletlenül.

Elolvastam a hozzászólásokat, és a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy egy-egy politikai döntés helyes vagy hibás mivoltát csak történeti távlatból lehet eldönteni. Ma inkább úgy tűnik, hogy Magyarország német csatlósként való - önkéntes(!) - részvétele a világháborúban elhibázott döntés volt.

Nem lehet pontosan megmondani, "mi lett volna, ha" máshogy alakulnak az események, de könnyen lehet, hogy jobban jöttünk volna ki az eseményekből.

A saját becsület megtartása pedig valóban jól hangzik, de ha választani kell, hogy saját magunknak tesszük könnyebben emészthetővé a háború elvesztését, vagy az utánunk következő generációk(!) életét nehezítjük meg a makacskodásunkkal, akkor egy államfő inkább az utóbbit kellene kövesse. Az említett románok - horribile dictu - vezetői nem hazafiként, hanem politikusként gondolkodtak, és jobban jöttek ki a történetből, mint mi. Még akkor is, ha ezzel nem a megbízhatóságukról tettek tanúbizonyságot, de a történelem őket igazolja.

Szálasi egy igazi hazafi, egy igazi nemzeti hős.

Utolsó vérig tartotta az országot.

Kedves utolsó!

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__299..