Téged nem zavar ha valaki Magyarországon él hosszabb ideje, de nem beszéli a nyelvet?

Német kollégám van,németül franciául angolul beszél anyanyelvi szinten,magyarul is kicsit törve.

De nmindig angolul beszélünk,hiába beszélhetnénk magyarul.

ezzel is szinten tartom magam angolból,mert egyébként csak irásban használnám

szóval engem nem zavar,sőt

Engem zavar! Ha bevándorol, tanuljon is meg! Senki nem hívta, akkor legalább annyit tegyen meg, hogy megtanul. Amúgy meg ez az ország hivatalos nyelve, beszélje is. Szerintetek mit szólnának mondjuk Angliában, ha magyarul kezdenék el nekik pofázni a hivatalban, meg angolul makogni.

Nagyon is zavar. A törvényt meg be is kell tartani.

Ha jól tudom, ha magyar állampolgár vagy, de külföldön élsz, a magyar törvényeket is be kell tartanod. De ez nem biztos...

Dehogynem! És ezt úgy mondom, hogy a feleségem nem magyar, de már több, mint hét éve itt él. Nagyon szépen megtanulta a nyelvet, készül a felsőfokúra magyarul. Azért akcentusa van, hogyne lenne, valószínű örökre lesz neki, meg a j-ly-ont rendre elrontja, hosszú-rövid betűkben szokása hibázni, meg az igekötőkkel gyűlik meg a baja-de ezekkel néha még a született magyaroknak is.

Azért, nem a hagyományos értelemben vett jó oldala is van a nyelvtudásnak, nem is olyan régen nevetve mesélte, hogy a boltban sorbanálláskor két huszonéves forma srác hangosan kitárgyalta, hogy vajon előttük a néger nő milyen lehet az ágyban és amúgy is milyen jók a mellei. Végül megfordult, megköszönte az utóbbit, majd mondta, hogy a másikról engem kérdezzenek. Sírtam a röhögéstől, mikor elmesélte!

Komolyra fordítva a szót, ahány Magyarországon élő külföldit ismertem közelebbről életem során (a feleségemen túl: egy ugandai, egy arab, egy orosz és egy ukrán) kivétel nélkül önmagukhoz mérten gyönyörűen tudták a nyelvet.

Franciaországról pedig érdemben tudok nyilatkozni, mert a munkám miatt sokat járok arra, biztos vannak a franciát derékbatörő arab bűnözők is, nem tagadom, de én eddig marokkói titkárnőkkel, algériai beszerzési vezetőkkel és tunéziai informatikusokkal találkoztam csak.

az az érdekes, hogy sokan nem látják (nem értik) a kérdés biológiai oldalát.

jó oka van annak, hogy felnőttként miért nem tudsz akcentus nélkül egy nyelvet megtanulni.

édesapám ukrajnában született orosz családból, tökéletesen beszélni a magyar nyelvet, de a mai napig egy leheletnyi akcentusa van (bár ezt csak ritkán lehet hallani), főleg a hanglejtésben. de ő huszonpárévesen tanulta meg a nyelvet, ezért is marad fent nála az akcentus. rengeteg orosz ismerősünk van, akik bár kitűnően beszélik és értik a magyar nyelvet, mivel felnőttként tanulták meg, van akcentusuk (kinek nagyobb, kinek kisebb).

kb. 6-7 éves korban van az az időszak, amíg a kisgyerekek el tudnak érni teljesen anyanyelvi szintű kiejtést, beszédet, tökéletességet. ezután a kor után bármennyire is jól megtanulod a nyelvet (tehát pl iskolában 7 évesen kezdesz el angolul tanulni), lesz egy enyhe akcentusodd (mint pl nekem angolból - idekint élek és tökéletesen beszélem és értem a nyelvet, de sokan megkérdezik, hogy Skócia melyik feléről jöttem ezzel az akcentussal; néha azt hiszik, hogy kanadai vagy dél-afrikai vagyok a kiejtésem miatt. ergo hallják, hogy tökéletes a kiejtés, de nem feltételnül helyi). természetesen kivételek mindig vannak :-) tehát létezik olyan, hogy valaki tökéltesen megtanuljon egy másik nyelvet felnőttkorában nulla akcentussal, de ez a szám elenyésző.

itt az agy fejlődését is figyelembe kell venni, mind biológia, mind pszichológiai szempontból.

amikor egy gyerek eléri a pubertáskort, akkor kezdődik az akcentus megjelenése. pubertáskor előtt az agy kémiai folyamatai a nyelvtanulás és a szociális kommunikációra van kiélezve; de ahogy a pubertáskor elkezdődik és nő fel a gyerek, ezek a funckiók csökkennek, mivel az agy a fontális lebeny által promótált kognitív funckiókat részesíti előnyben, a hormonrendszer beindulása és a szexuáli szervek fejlődése válik fontossá.

ergo az emberek nagyon kis hányadánál (kb 5%-nál) van olyan, hogy egy második nyelvet is teljesen tökéletes anyanyelvi szintű kiejtéssel tanuljanak meg.

érdekes, hogy mivel kétnyelvű családból jövök (magyar-orosz), nincs orosz akcentusom (legalábbis eddig még senki sem mondta, hogy lenne), bár a nyelvtudásom az utóbbi időben kicsit megkopott és a szókincsem sem éri el az anyanyelvi szintűekét, a kiejtésem tökéletes, pontosan azért, mert kiskoromtól kezdve ki voltam téve mind a két nyelvnek. a harmadik nyelvet sokkal könnyebben tanultam meg (angol), mint a volt osztálytársaim, barátaim nagyrésze, ez is visszavezethető a kétnyelvű családban val nevelkedésre (plusz ezen kívül még 2 nyelvet beszélek középfokú szinten).

nekem összességében az a véleményem: aki próbálkozik, aki beszélni a nyelvet (legyen az akármelyik ország akármelyik nyelve, ahol éppen él), de van egy pici akcentusa - az nagyobb részben biológia és pszichológia, amit az ember nemigen tud megváltoztatni, mint lustaság-nemtoménmicsoda. szerintem ebbe belekötni, hogy valaki nem beszéli a nyelvet tökéletes kiejtéssel (mármint ha beszélni akarja! ha nem akarja, az egy teljesen másik kérdés), teljesen értelmetlen és hatalmas tudatlanságról árulkodik a témában.

érdekes olvasnivaló ehhez a témához:

[link]

és

[link]

17-es. Itt nem erről beszélünk, hanem, hogy meg sem tanulják a nyelvet. AZ akcentus nem érdekel, mert ha akarja beszélni a nyelvet, és ha dott esetben tudja is, az akcentusa nem zavar. De az, hogy egyáltalán meg sem tanulja, az irritál. Azt hiszi, elég ha a családjával tud beszélni. Lehet, hogy neki elég, de nekem nem. Legalább azzal tisztelje meg a befogadó országot, hogy beilleszkedik, és megtanulja a nyelvet.

Van egy afgán osztálytársam, aki tökéletesen, akcentus nélkül, hibátlanul beszéli a nyelvet. Pedig nem itt született. De van egy vietnami, aki hadar, nem tudja, mikor melyik szót használja, és nagyon töri a magyart. Pedig itt született!

Az nem zavar, ha akcentussal beszéli. Az viszont mélységesen dühít, hogy idejön pl. egy német cég, és elvárják, hogy több száz ember beszéljen velük németül, nekik viszont derogál megtanulni legalább alap dolgokat magyarul.

Tapasztalat: osztrák főnököm volt, aki ahogy idekerült egyből elkezdett magyarul tanulni, mert azt mondta, hogy ő jött ide, ő nem várhatja el, hogy az ő kedvéért tanuljon meg mindenki németül. + mivel tudott magyarul, bárkivel tudott kommunikálni a cégnél, nem kellett tolmácsért kiáltania, ha pl. a takarítóval beszélt. A német főnökök ezzel szemben semmit nem tudtak magyarul ( ja, de: a prostitól megkérdezni az útszélen, hogy mennyi egy menet...).

a kérdező a kérdésére igyekeztem válaszolni :)

pl Fekete Pákó amennyire észrevettem (na, nem mintha sokat néznék tv-t), hogy mindent ért és beszélni is tud, de nem tudja a helyes kiejtést elsajátítani. meg nekem is van olyan ismerősöm (főleg oroszok), akik bár mindent krisztálytisztán értenek, ha meg kell szólalniuk, esetleg néha helytelenül teszik össze a szavak sorrendjét, vagy nagyon erős az akcentus, pedig igyekeznek, igyekeztek, a gyerekeik is magyarok (hát, félig legalábbis) és a gyerekek tökéletesen beszélnek, annak ellenére, hogy az egyik szülő meg csak törve.

szerintem aki már megtanult annyira, hogy mindent megértsen, tudjon beszélni (még ha nem is tökéletes nyelvtannal vagy kiejtéssel), akkor le a kalappal előtte.

fel lehet itt háborodni, de ez is kettős mérce, mert mennyi olyan pont magyar ismerősöm van idekint (UK), akikről én tényleg nem tudom, hogy hogyan boldogulnak, mert a nyelvet alig-alig, tényleg az alapszintnél alapabban beszélig. akkor nekik nem kéne megtanulniuk a befogadó ország nyelvét? és nem egy és nem kettő ilyen van a UK-ben, hanem több száz, illetve ezer. és van olyan, aki már itt él 2-3 éve, de egy hi-on meg no-n kívül egy büdös szót megszólalni vagy megérteni nem tud. nyilvánvalóan a munkájuk miatt nincsenek is rákényszerítve (takarítók, szalag mellett gyárban), és mivel csak magyarokkal élnek zárt közösségben, nincs is igényük megtanulni. és mint mondtam, ez nem pár ember, ez több ezer magyar; pedig szerintem ma már az angol annyira világnyelv, hogy tényleg el van az veszve, aki legalább egy középfokú szinten nem beszéli. engem is dühíthetne, hogy itt égetik a magyarokat - de minek dühöngjek ezen? nem az én dolgom. ő nagyon jól elvan a kis minimálbérével, kisember gondolkozásával, én egyetemre járok, nekem olyan szinten is kell tudnom a nyelvet. és nekem égne a pofám, ha valamit nem értenék, de én ugyanígy vagyok az orosszal (ciki lenne, ha a saját rokonaimmal nem tudnék beszélni), a magyarral (mert ott születtem), a némettel, mert Európában egy fontos nyelv, vagy a franciával. érdekes, hogy otthon nagyon sokan elvárják, hogy persze, tanuld meg, de a másik félről való közeledés abszolút hiányzik. oké, nem tudsz németül, de tudsz angolul. esetleg ő is, akkor már van egy kiindulási nyelv. te megtanulsz picit németül, ő megtanul picit magyarul. mi itt a probléma?

ti azt mondjátok, idejön egy német cég és elvárják, hogy mindenki németül beszéljen. ti meg elvárjátok, hogy magyarul beszéljen. nekik "derogál" megtanulni egy ténylegesen nehéz nyelvet, de nektek természetes (mivel a TI országotok és ha már idejött a büdös külföldi), akkor ő persze tökéletesen tanulja meg a nyelvet. ez nagyon fekete-fehér felfogás, a világ sajnos nem így működik.

tény, hogy mind a két nemzetiségű embernek közelednie kell egymáshoz és találni egy közös nyelvet, de a közös nyelv lehetne akár az angol is. értem én, hogy ide már befolynak a nemzeti büszkedés meg az "én országom" típusú gondolkozás, de szerintem ez csak elmélyíti a problémát, nem megoldja.