Komolyan kötelező lesz megint honvédelmi ismeretek tárgy a középiskolában?

"Elfelejted, hogy a kettő nem ugyanaz. Gyümölcsevéssel arra tanítjuk, hogy ne legyen beteg, nem azt, hogyan győzze le a betegséget. A katonásdival nem kerülöd el a háborút, sőt, az emberek mentalitásába valamilyen szinten beleneveled, hogy lövöldözni jó."

Katonásdi? Lövöldözni?

Azt hiszem a szóhasználat eléggé jellemzi a véleményedet, amit nem akarok megváltoztatni.

Csak a többieknek mondanám el, hogy nem a katonai alapismeretek tantárgy növelné az agressziót és a lövöldözési vágyat, hanem az a napi 3-4 óra, amit számítógépes játékkal tölt a gyermek. Lehet, hogy ha egy valódi sportpuskával való lövészeten részt venne, rendes felkészülés, oktatás után egy szakértő instruktorral és biztonsági feltételekkel, a számítógépes játékok táplálta lövöldözési kedv mellé egy kis felelősséget tanulna, hogy ez mégsem csak játék...

"Ráadásul a betegséggel az ember elég gyakran találkozik – háborúval meg nem. A tévéből látja, ok, de amúgy meg valószínűleg életében nem lát majd háborút testközelből."

Reméljük. A "valószínűleg" azért gondolom arra utal, hogy még Te sem vagy teljesen meggyőződve erről...

"Körülöttünk szinte mindenhol szövetségesek vannak, nincsen nagy ellenség. Akkor meg minek készüljünk ilyenre?"

Igen-igen. Aludj el szépen kis Balázs... Az elmúlt 100 évben csak 2 világháború volt, meg vagy fél tucat egyéb fegyveres konfliktus a térségben. Megnyugtató...

"Ha neadjisten eszkalálódik a helyzet (amire nem látok nagy esélyt), akkor egy hét alatt ki lehet erre képezni a felnőtt, harcképes lakosságot, de akkor sem a gyerekeket kell oktatni erre."

A kiképzés azért nem egészen annyi, de ehhez nem értesz, nem a Te dolgod. A gyerekeket pedig nem háborúra készítenék fel, bármennyire is ettől rettegsz, olvasd el légyszíves a könyv tartalmát.

Az, hogy Te pacifista vagy, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek nulla fogalommal kell rendelkeznie a Honvédségről és a többi témakörről.

Előszeretettel megfeledkezik mindenki arról, hogy a honvédelem az ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉG, aminek állampolgárként kötelesek vagyunk eleget tenni.

Ez a tantárgy arról szól, hogy ez civilként, vagy akár később, ha azt válsztjuk, katonaként, hogyan teljesíthetjük.

"Ha a sport vagy a nyelv helyett akarná, igenis lebeszélném. A szülőnek felelőssége van a gyerek boldogulásáért."

Sportolni nem az iskolai testnevelésórán fog a gyermek, nyelvoktatásra meg amúgy is jár még különórában is. A heti egy tanóra, meg a kb. fél óra otthoni tanulás nem hiszem, hogy romokba döntené a jövőjét.

De tudom, itt az a gond, hogy a kötelességtudatról hallani fáj a gyereknek, mert ha esetleg hall ezekről nem fog olyan könnyen külföldre költözni, mert még véletlenül valami kötődés kezdhet kialakulni benne az ország iránt...

"Persze, a gyereket hagyni kell kibontakozni, de kereteket kell szabni – ahogy azt sem hagyjuk rá, hogy mindig cukorkát egyen."

A cukorkaevés káros. Az, hogy ezzel teszed egyenlővé az állampolgári kötelességekről való tanulást, jól jellemzi a hozzáállásodat...

„Katonásdi? Lövöldözni? Azt hiszem a szóhasználat eléggé jellemzi a véleményedet, amit nem akarok megváltoztatni. „

A szóhasználatom nem a véletlen műve. A véleményem az, hogy itt, heti egy (vagy kicsivel több) órában nem lehet ezekkel komoly mértékben foglalkozni, gyerekek esetében meg nem is biztos, hogy egyáltalán helyes. Itt valóban katonásdi lenne.

„Csak a többieknek mondanám el, hogy nem a katonai alapismeretek tantárgy növelné az agressziót és a lövöldözési vágyat, hanem az a napi 3-4 óra, amit számítógépes játékkal tölt a gyermek. Lehet, hogy ha egy valódi sportpuskával való lövészeten részt venne, rendes felkészülés, oktatás után egy szakértő instruktorral és biztonsági feltételekkel, a számítógépes játékok táplálta lövöldözési kedv mellé egy kis felelősséget tanulna, hogy ez mégsem csak játék...”

Lehet… de lehet, hogy nem. Nálunk is volt sportlövészet a gimiben, szakkörként – aki akart, elment, aki nem, annak nem volt kötelező.

Amúgy meg pszichológusi tapasztalat (előbányászok majd neked pár tanulmányt, ha kéred, a németek és az amerikaiak is készítettek ilyet iskolai lövöldözések után), hogy ha minél elérhetőbbé, kézzelfoghatóvá teszik a pisztollyal való lövést, annál nagyobb eséllyel akar valaki hozzájutni, és használni. Abban igazad van, hogy a lövöldözős játékok is gerjeszthetik az agressziót az arra hajlamos gyerekekben, azokban, akikkel amúgy nem foglalkoznak (itt is átélheti, milyen a lövés, igaz, csak virtuálisan. De aki nem játszik ilyennel, az még ennyit sem él át).

De mivel leírás alatt nem lenne cél/sportlövészet, így ez kicsit elkanyarodik a témától.

„Reméljük. A "valószínűleg" azért gondolom arra utal, hogy még Te sem vagy teljesen meggyőződve erről...”

Ahogy mondtam, a szóhasználatom nem véletlen. Nem tartom valószínűleg (értsd: szinte 0%), hogy az elkövetkezendő 15-20 évben háborúra kerülne sor, és remélem, utána sem. Európai területen meg még kisebb esélyt látok rá. Főleg, ha tovább folytatódik az európai integráció, amit hajt a két világháború emléke és tapasztalata. De ez az én véleményem, és hála Istennek a fő európai döntéshozóké is. De a történelem hozott már egy s mást, és nem vagyok jövőbelátó.

„Igen-igen. Aludj el szépen kis Balázs... Az elmúlt 100 évben csak 2 világháború volt, meg vagy fél tucat egyéb fegyveres konfliktus a térségben. Megnyugtató...”

Pont ezek miatt gondolom esélyesnek a békét. Nézd azt, hogy az elmúlt 67 évben nem volt fegyveres konfliktus tőlünk nyugatra (és korábban milyen gyakran volt ott nyugalom), de már a Balkán is inkább a békére törekszik – azzal, hogy vállalja, elfogadja az EU játékszabályait. Az EU-n belül nem látok esélyt háborúra.

Egyszerűen még mindig túlságosan is a társadalomban él, hogy mi történik, ha háborúzni kezdenek. És hidd el, Szerbiában vagy Horvátországban is csak a legelvakultabbak akarnak már háborúzni, a többiek a békés nyugatra mutogatnak, és hogy hol lennének, ha azt az erőforrást és energiát nem a háborúra fecsérelték volna - szerb és horvát ismerőseim elmondása alapján.

„A kiképzés azért nem egészen annyi, de ehhez nem értesz, nem a Te dolgod. A gyerekeket pedig nem háborúra készítenék fel, bármennyire is ettől rettegsz, olvasd el légyszíves a könyv tartalmát.

Az, hogy Te pacifista vagy, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek nulla fogalommal kell rendelkeznie a Honvédségről és a többi témakörről.”

Én is eléggé beleástam magamat a történelembe (sokáig történész akartam lenni), és azt megtanultam: a háború sosem szép és hősies ("Don't be a fool and die for your country. Let the other sonofabitch die for his." – Patton). És elolvastam a könyv tartalmát, sőt, a másik linket is. Békeidőben mi szükség van pl a T-72-es tank ismeretére? És ez miben is erősíti a hazaszeretetet?

De megismétlem: Nem azzal van a baj, ha valakit ez érdekel, akkor olvashasson, tanulhasson róla. Hanem az, hogy ez kötelező legyen más, sokkal hasznosabb tárgyak helyett.

„Előszeretettel megfeledkezik mindenki arról, hogy a honvédelem az ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉG, aminek állampolgárként kötelesek vagyunk eleget tenni.

Ez a tantárgy arról szól, hogy ez civilként, vagy akár később, ha azt választjuk, katonaként, hogyan teljesíthetjük.”

Csak háború ritkán van. Én jobban örülnék egy olyan órának, ahol a mindennapokban hogyan teljesíthetik a kötelességüket az állampolgárok. Pl. hogy működik az állam, milyen az adózás struktúrája, miért kell adózni, cserébe mit nyújt az állam, milyen önkéntes csoportok vannak, hogyan tarthatják rendben a kertjüket, hogyan lehet a környezetszennyezést saját házuk táján visszafogni. Mit tehet, ha mondjuk árvíz van. És még sok minden más, ami nem a háborúról szól.

Amúgy a link alapján a könyv, illetve a tantárgy nem sokat beszél az állampolgári kötelesség civil megoldásáról.

„Sportolni nem az iskolai testnevelésórán fog a gyermek, nyelvoktatásra meg amúgy is jár még különórában is. A heti egy tanóra, meg a kb. fél óra otthoni tanulás nem hiszem, hogy romokba döntené a jövőjét.”

Pedig az iskolában kellene ezeket is tanulnia. Nem mindenkit járatnak a szülei sportokra (lásd, mennyi az elhízott gyerek), nem mindenkinek tudják kifizetni a külön nyelvórákat. Itt lehetne segíteni a gyerekeket, hogy egészségesebb életszemléletre, piacképes tudásra (mert a T-72-es ismerete elég kevés helyen az) tegyenek szert, hogy ezzel is segítsünk a felzárkózásban.

„De tudom, itt az a gond, hogy a kötelességtudatról hallani fáj a gyereknek, mert ha esetleg hall ezekről nem fog olyan könnyen külföldre költözni, mert még véletlenül valami kötődés kezdhet kialakulni benne az ország iránt...”

Nem, nem az a bajom. Sőt, hiányolom is a kötelességtudatot az emberekből (fél-németként elég nagy a rálátásom, hogy máshol egy hogy megy). Az a bajom, hogy sokan ebben látják a legjobb módszert arra, hogy a gyereket hazaszeretetre oktassák. Konkrétan az a bajom, hogy sokan azt gondolják, hogy szerintük ez a legjobb módja annak, hogy átérezzék, és kifejezzék az hazájuk iránt a szeretetet (Patton idézetet lásd feljebb).

Német-magyar állampolgár vagyok. Rengeteget utaztam, Európában alig van egy-két ország, ahol ne lettem volna már. Most is a németeknél élek ideiglenesen. De szeretem Magyarországot. Minél többet utazok, annál szebbnek találom – még a maga árnyoldalaival is. Többet túráztam 26 éves koromra, mint az átlag magyar egész életében. Szeretem a néptáncokat, szeretem a népzenét (valamilyen szinten műveltem is), így amikor külföldön vagyok, meg tudom mutatni, hogy a kicsi országnak milyen gazdag kultúrája van. Az meg külön öröm, amikor pl. a szlovákokkal hasonló stíluselemeket fedezünk fel a táncban. És reálisan látom az országot (azaz nem vagyok soviniszta), és elmesélhetem másoknak, hogy igen, nincs a legjobb formában az ország, de érdemes nekik is eljönni, és megnézni.

De eszem ágában sincsen háborúra készülődni. Látom azt reálisan, hogy katonaságra szükség van, és szükség is lesz. De nem a gyerekek között kellene ezt népszerűsíteni, aki akar, most is el tud menni katonának.

„A cukorkaevés káros. Az, hogy ezzel teszed egyenlővé az állampolgári kötelességekről való tanulást, jól jellemzi a hozzáállásodat...”

Félreérthető voltam, bocsánat. Én a cukorkás példát arra hoztam fel, hogy szülőként igenis korlátozod a gyerekedet, valamilyen irányba tereled. Ahogy nem hagyod játszani egész nap, ha leckéje van, úgy én nem fogom hagyni, hogy felesleges dolgokra fecsérelje az idejét, míg a fontos dolgokat hanyagolja. Én csak ennyit mondtam. És igen, kimondom: a honvédelemre, háborúra nevelés békebeli időben felesleges.

Ez parttalan.

Oké, nyertél.

Meghajlok az érveid előtt.

Távolítsuk tovább a Honvédséget és a honvédelmet a társadalomtól, ezt az egyébként kézenfekvő lehetőséget se használjuk ki, hogy az átlagember honvédelemmel kapcsolatos ismereteit bővítsük.

Hajrá!

16:09!

Kérlek, olvasd el, hogy mit írtam le, mert olyanokat adsz a számba, amit én nem mondtam. Idézem magamat:

"Látom azt reálisan, hogy katonaságra szükség van, és szükség is lesz. De nem a gyerekek között kellene ezt népszerűsíteni, aki akar, most is el tud menni katonának."

És nem mondom azt, hogy ne lehetne népszerűsíteni, de ennek nem az iskolában van a helye.

Én nem népszerűsítésről írok, hanem arról, hogy erről a témakörről soha, senki nem TANÍTJA őket.

Itt-ott vannak kezdeményezések a Katonasuli keretében, és ennyi.

Ha valakit érdekel a T-72, akkor a wikipédián több adat van róla, mint abban a könyvben.

Csak azt szeretném, ha megértené az átlag magyar, hogy ez a témakör, és az ezzel kapcsolatos ismeretek egy ÁLLAMPOLGÁR ismeretkörébe kell, hogy tartozzanak.

Nem katonákat nevelne ez a tantárgy, hiszen hogyan is lenne arra képes.

Csak olyan ismereteket oktatna, amik egy tájékozott állampolgárnak úgymond alapvetőnek kellene lenniük (és az, hogy hogy néz ki egy harckocsi, meg mitől lő egy puska igenis alapvető dolog kellene legyen).

Mindegy.

Én nem erőlködöm, teljesen fölösleges.

Ha ennyire félünk egy tantárgytól, amiről semmit sem tudunk, akkor semmi baj.

Ne legyen.

Meg vagyok győzve.

Inkább hogyan nyújtsunk elsősegélyt

Hogyan kell adózni

Alapvető emberi jogok ismerete

Stb,nem ilyen marhaságokat.

És engem nem érdekel hogyan lő egy puska.

Gyűlölöm a fegyvereket,az erőszakot.

Elég régi a téma, de olyan dolgokat írtál hogy, hihetetlen.

Nem olvastam végig a többi hozzászólót, de azért próbálok egyedi véleményt formálni. :)

Először is. tudod hogy Miért hívják Sopront a hűség városának? Nem érdemled meg hogy ott élj. Pont azért, mert a gyereked külföldre akarod küldeni, idegenekhez.

Jó a külföldi oktatás, ha egyetemről van szó, de abba azért gondolj bele, hogy ha kint tanul, akkor ott csak "egy újabb magyar" aki menekül. Nem is értem hogy merül fel benned. Ja és nehogy azt hidd hogy kint több a munka.

Az hogy a katonai ismeretek felesleges, az a legnagyobb hülyeség. Régen kötelező volt a fiúknak a nyár ideje alatt katonai táborban lenni, ahol bizony tényleg ilyesmikre tanították őket. Aztán mikor kitört az utcán a háború, és lövöldözés volt szerinted milyen arányban volt a lány és fiú áldozatok száma? Elárulom: rengeteg lány áldozat volt, és csak kevés fiú. és tudod miért? Mert főként azt is megtanították a fiúkkal, hogy ha lövést hallanak, azonnal feküdjenek a földre. A lány áldozatok többségét csípő, has tájékon találták el. Akkor ki a hülye?

A katonai tábor az életüket mentette meg.

Attól hogy most béke van, nem biztos hogy holnap is így lesz, vagy holnap után, vagy az után. Ha a fiad megtanul pár alapvető dolgot a honvédelemről, azzal mindenképpen növeli a saját és egyben a te túlélési esélyeid is, mert te semmit sem tudsz a katonaságról :D

Ja és jegyezd meg, hogy a fegyver és a tank nem öl embert, nem árt az embernek. Az ember árt az embernek.