Te milyen úton jutottál el a mai politikai nézetedhez?

Az eredeti kérdésre válaszolva.

A politikai nézetet valóban jelentősen befolyásolja az indíttatás. Mit hallott otthon az ember kiskorában, mi a világ dolgaihoz való hozzáállás, a munkáról, tanulásról, fontosról és nem fontosról vallott családi nézetek gyökeret vernek az emberben. De ha csak ez számítana, előre meg lehetne mondani, milyen a nézetek eloszlása.

Az ember tanul, hatások érik, köztük sok ellentmondás. Ha van késztetése, megpróbálja kibogozni, rájön, hogy minél több ismerettel rendelkezik, annál jobban meg tudja különböztetni a hülyeséget az értelmes beszédtől. Egy idő után megtanul elemezni, észreveszi, mit mivel kell összevetni, egyre könnyebben és gyorsabban tudja eldönteni, milyen irányban menjen. Persze ehhez sok tanulás kell.

Aki otthonról a fölényes semmit-tudást hozza (ahogy mondani szokás: az ismeretek nem gátolják a véleményalkotásban és cselekvésben), nehezebben szánja magát a gondolkodásra, az ugyanis nehéz és fárasztó. Ilyenkor - többnyire találomra - választ egy csoportot, akik megmondják neki a tutit, így mentesül a gondolkodástól. Hogy kik ezek? Keresd a nagyhangú, ellentmondást nem tűrő, a problémákra azonnal választ adó hőzöngőket. Abszolút biztos lehetsz benne, fogalmuk sincs, miről beszélnek, de azt ne firtasd, mert csoportosan megvernek. Egyedül már kevésbé.

Igen, vannak dolgok, amelyekben az utolsó mondatodban említett pártoknak igazuk van. De jobban megnézve, valódi megoldást nem kínálnak, sokszor azért, mert nem lehet. Ugyanis egy párt alapvető célja a hatalom (most nem arra a torz nézetre gondolok, hogy úgy többet lehet lopni, csalni, jobban élni), hiszen a hatalom teszi lehetővé az elképzelt célok megvalósítását. Ez a normális, csak kérdés, mik a célok. A mai pártok ebben sem egységesek, de a Fidesz döntő részben önmagát a hatalmat keresi, vezetőjének ilyen mentalitása miatt. Fontos megemlíteni, hogy nem minden Fidesz tag gondolja így, csak nem hallatszik a hangjuk (azért van, aki meghallja). A Jobbik sok dologban radikális, néha még igaza is van a helyzet megítélésében, ami miatt szélsőjobbnak, elfogadhatatlannak számít, az a problémákra adott válasz (már ha van). A válasz, ami sok esetben fasisztoid, olyan padig nincs, hogy úgy vagyok demokrata, hogy a problémákat durva kényszerrel oldom meg. A többi párttól is sok zavaros nézetet lehet látni, sokszor a kényszer miatt. Gyurcsányban véleményem szerint indulásakor volt olyan motiváció, hogy valami nagyot tegyen az ország érdekében (különben nem érdemes politikusnak lenni), csak az indíttatása, múltja, és főleg a környezete (pártja és ellenfelei) esélyt sem adtak neki a kibontakozásra. Azóta fut a saját eszményei után, ötletei vannak, de rendszerelméleti ismeretei kevesek, így valódi esélye soha nem lesz.

A döntés tehát nagyon nem egyszerű. Jó szívvel nehéz mai párt mellé állni, sokszor a kisebbik rossz a végeredmény. Annyi biztos, hogy az a mentalitás hibás, hogy "ez még nem volt, hátha jó lesz", mert ez az örök vesztes lottózó esete. Igazán nehéz helyzet csak négy évente van, amikor a rendkívül szerény képességű választék közül egyre rá kell bökni. A közbülső időben meg lehet ítélni, mi a legjobb a lehetőségek közül. Amíg nagy tömegek nem kezdenek felelősen és megfontoltan gondolkodni, az előrelépésre nincs esély.

Kedves #20!

Morvai Krisztina valóban nem ostoba, sőt. Az, hogy nő, jelen szempontból nem játszik szerepet. A probléma vele az, hogy a nézetei, az elképzelései vállalhatatlanok. Nem azokra az esetekre gondolok, amikor kiváló retorikai érzékről téve tanúbizonyságot, kicsit fellengzősen, vagy sarkosan fogalmaz. Az még tetszene is. Hanem a valós problémákra vagy semmiféle megoldást nem ad, vagy nyilvánvalóan mellébeszél (a javaslat semmit sem old meg jó esetben), vagy olyan durva megoldást ad, ami garantáltan rontja a helyzetet, miközben a környezet megvetését is kivívja (ne feledjük, az ember társas lény). Néhány fontos probléma rendkívül durva erőszakos, önkényes látszatmegoldása, ami a vérengzésen kívül sehová máshová nem vezet, teszi az egész embert elfogadhatatlanná.

Azt gondolom, ezzel kis részben az eredeti kérdésre is válaszoltam, miközben nyilvánvaló, hogy az azért ennél bonyolultabb összefüggések feltárását igényli.

Hogy jutottam el? Ahogy szinte mindenki, aki 18 éves: hozza magával a szülőktől örökölt szemléletet (vagy éppen valami tinédzserkori lázadásból fakadóan ennek szélsőséges – náci/hungarista v. punk/anarchista verzióját), majd az fejlődik tovább azáltal, amit lát, tapasztal.

Családom munkával, önerőből kapaszkodott fel, és elég nyitott szellemben neveltek, vittek világot látni. Mivel édesapám német, sosem tudtam azonosulni csak egy országgal, egy kultúrával. Ennek köszönhetően jutottam el oda, hogy nagyjából egy olyan „polgári” (nem egyenlő a Fideszessel) értékrenddel nézem a dolgokat, ahol az egyéni sikernek az egyéni munka az alapja, mindenki leginkább magáért felelős (de segíteni kell az embereket, nem kiemelve őket, hanem segíteni őket abban, hogy kimásszanak), illetve hogy mindannyian különbözünk, és addig bármit tehetsz, amíg másnak nem látsz. Gyakorlatilag egy gazdaságpolitikában jobboldali (nem egyenlő magyar jobboldallal), kulturális szempontból liberális (nem egyenlő a magyar liberálissal) vagyok.

Nem értem a pontozósdit, én a 16-os válasszal teljes mértékben egyetértek. Pedig elég rosszul áll.

Nálam a Fidesz, MSZP leszerepelt.

LMP egy vicc, a Jobbikra szavaztam legutóbb, de most már tényleg nagyon radikálisak lettek. Konkrét válaszuk nincs semmire, és tény, hogy nagy probléma a cigányság Magyarországon, de ha teljesen el is tűnnének, a fő problémák akkor is megmaradnának. Szóval nem tudom, egyik párt sem szimpi.

Kedves #24! A profi mellébeszélésnek pontosan az a lényege, hogy felszínesen nézve könnyű elhinni hiszen látszólag csupa jó dolgot mond. Azt kimutatni, hogy a szöveg célja a kábítás, és nem a megoldás, azért nem könnyű, mert nagyon bonyolult gazdasági kérdések vannak a dolgok mögött.

Újabb korunk klasszikus mellébeszélését említeném példaként. Csurka István emlékezetes tanulmányát, amelynek következményeként kilépett az MDF-ből. A tanulmány első része egy helyzetelemzés volt az akkori állapotokról. Kiváló, jó meglátások, mély gondolatok voltak benne, amelyek nagyon széles látókörre utaltak (ezt tudtuk, hiszen kiváló író volt). A második rész a felvázolt problémákra adott megoldási javaslatok rendszeréből állt. Itt is voltak figyelemreméltó elképzelések. De a fő cél, a korrupció kiküszöbölése és az ország helyzetének javítása belülről és külkapcsolatokban is, csupa olyan javaslatból állt, ami csak kicsit elfogulatlanul, és minimális közgazdasági ismeretekkel tudhatóan kivitelezhetetlen.

Konkrét nyilatkozatok említését várod, de az abban rejlő csalafintaság csak igen hosszú elemzéssel mutatható ki. Ezért profi a maga nemében. Mégis megpróbálok egy kényes, de sokakat érintő témát említeni. Bár alapvetően a gondok a gazdasági helyzetből adódnak, tehát a megoldásnak is onnan kell jönnie, a cigánykérdés ma igen megosztó probléma. Vitathatatlan annak a szegény idős embernek az igazsága, aki végső elkeseredésében áramot vezetett a kerítésébe, a tolvaj meghalt, ezért jogerősen börtönre ítélték. Vitathatatlan azoknak a rettegése, akik naponta vannak kitéve lopásoknak, betöréseknek, újabban inzultálásoknak. De sem az áram, sem a kényszerintézkedések önmagukban nem oldanak meg semmit. Ebben a témában ez a Jobbik és Morvai fő felelőssége. Az általuk javasolt megoldás még nagyobb ellentétekre vezet, később vérontásra. Párhuzamnak részletesen gondold végig Izrael és Palesztina viszonyát a kezdetektől napjainkig, és a várható folytatásokat. Lényegtelen, hogy a mindenkori kormány elfogadja-e a az ellenzék, vagy Morvai javaslatait, vagy sem. A lényeg, hogy ők kényszerrel - szegregációval, börtönnel, büntetéssel - kívánják a problémát kezelni. Mivel Morvairól nem tételezem fel, hogy buta, sőt, ezért kénytelen vagyok azt mondani, hogy szándékosan mond rossz megoldást. Ez ebben az esetben a szélsőségesség megnyilvánulása. Mivel te nyilván az ő nézeteikkel azonosulsz, joggal várod a másik megoldást. Ha pontosan tudnám a gyógyírt, a parlamentből vitáznék veled.

Mégis, néhány gondolat. Mindenki csak olyan cselekedetekre képes, amit megtanult. Ha valakit egy óra összeszerelésére biztatsz, bármennyire kényszeríted, nem teszi meg, ha nem ért hozzá. Aki csecsemő kora óta éhezik (ha nem lop), aki a családjában soha nem látott dolgozó embert (20-25 éve), az egyszerűen nem tudja hogyan kell dolgozni, nem ért semmihez, benne a létfenntartási ösztönök működnek. Nagyon sokan vannak így, és nem csak cigányok. Őket kényszerítheted bármire, csak az ellenállást növeled, egyszer csak úgy érzi, nincs kiút, akkor már ölni fog, a saját élete nem számít, azt már feladta. Tetszik, nem tetszik, őt csak együttérző tanítással tudod valamilyen tevékenységre ránevelni. Az nagyon fárasztó, és sok időt igényel. Gondolj egy kutya betanítására. Akiről beszélünk sokszor nem sokkal több tapasztalattal bír. Ezt tömegben csinálni, miközben kevés a pénz, igen nagy körültekintést igényel. És nagyon sok ilyen képesítésű szakemberre van szükség, pszichológusra, elemi együttélési szabályokat, munkavégzést tanító türelmes emberekre. Ehhez az oktatási rendszert kell ebben az irányban fejleszteni.

De emellett muszáj azonnali megoldást találni a lopások és agresszió ellen, erre is sok kezdeményezés van, érdekes módon Morvaiék ezt nem veszik észre, csak a három csapásnak örülnek. Pedig hány szakember mondta el, mennyire hatástalan. Már látható is.

Szóval ez egy nagyon összetett kérdéskör, köze van az egészségügyhöz, oktatási rendszerhez, munkához, gyerekneveléshez és még sok más dologhoz. Egyszerre kell hosszútávú megoldást találni, és rövid távon az ellenségeskedést csökkenteni, a kisemberek elkeseredett és haszontalan védekezését segíteni. És ez még kevés, mert munkád eredménytelen lesz, mert folyton keresztbe tesznek, ha nem tudsz tömegeket magad mögé állítani, akik védik elképzeléseid igazságát. Ezt kemény szóval nem lehet. Megpróbálhatod, ha jobbat nem vagy képes kitalálni, és majd néhány év múlva tapasztalhatod, hogy már hátrébb állsz, mint korábban. Ez megy nálunk sok éve.

Nem nehezteltem Morvai néhány EP-beli szereplésére, mikor az Unió egyes hitvány emberének támadására reagált. De ez nem mentesíti őt az előbb vázolt kérdésben adott válaszának hamissága alól. Mert ő ebben a témában a kemény kéz embere, és ez a téma a mi szempontunkból sokkal fontosabb, mint az EP szereplés. A te felsorolásod szépen csillog, de ha azoknak a szerepléseknek a hangnemét, valódi, mélyebb rétegben fellelhető célját is megvizsgálod, rögtön sok ellentmondásra bukkansz. És ez adja a hamisságát, nem a látszatcél jósága.

Tudom, hogy az érvelésem rendkívül hézagos, sokkal több részletet kíván, de ha elfogadod a jó szándékomat, az idő és tér híján le nem írtakat is megpróbálod a gondolatmenetem szerint folytatva értelmezni, sokkal közelebb kerülünk egymáshoz. És ez a cigánykérdés szempontjából is fontosabb, mint egy jól sikerült EP beszéd. Akár te, akár én mondanám el. Mondanivalóm természetesen nem csak Neked szólt, mindenki másnak, aki aki ebben a kérdésben itt állást foglalt, csak a fogalmazás így egyszerűbb volt.