Milyen volt az élet a szocializmusban?

Áhítoztunk, és vágyakoztunk a nyugati életforma után. Szent kincsként őrizgettünk egy-egy Fa szappant, mert sajnáltuk elhasználni. A Milka csoki álmaink netovábbja volt. Sokan nem dobták el a dobozos sörök pléhdobozait, amit esetleg külföldről kaptak, hanem gyűjtötték, mint nyugati relikviákat. Egy-egy becsempészett szexmagazin hatalmas kincsnek számított. Minden értékesnek túnt, ami németből, vagy a sógoréktól származott.

Szájtátva hallgattuk azon szerencsések élménybeszámolóit, akik kint jártak, hogy nyugaton micsoda világ van. Hatalmas árubőség, választék, jó utak, király kocsik, divatos holmik, technikai fejlettség, rend, pontosság, tisztaság.

Itthon meg döcögő villamos, Centrum áruház, kommunista szombat, szemét az utcán, koszos játszóterek, kétféle nadrág az áruházban, ...stb.

Sajnos a magyar termékek minősége egyszerűen kritikán aluli volt. Ez alól talán csak a Kőbányai sör, a Kinizsi sör, a Gyulai kolbász, a téliszalámi volt a kivétel.

Minden árucikk ment ki a ruszkiknak. Azoknak meg minden jó volt. Cserébe nálunk is minden tele volt orosz műszaki holmikkal. Volt még nekünk Rakéta porszívónk, Junoszty tévénk, Nova sparheltünk, Szokol rádiónk.

Hát ennyi jutott eszembe hirtelen.

Rakéta porszívónk, Junoszty tévénk, Nova sparheltünk, Szokol rádiónk.

Hát ennyi jutott eszembe hirtelen.

Ezek legalább bírták 5-10 évig nem úgy mint a mostaniak mind sz..r gagyi kínai és max 1 év és vehetsz másikat.

Csak az a dilemma, kit vettek emberszámba.

Az uralkodó osztály ugyanzon az emberekből állt, vagy a szűk környezetükből, mint a mostaniak. Tehát valakinek jobb volt, valakinek nem. Úgy, mint most is.