A cigányokat vagy a magyarokat kell-e inkább sajnálni Magyarországon?

E kérdésben foglal állást Fliegauf Benedek berlini díjnyertes filmje, a Csak a szél. Részlet a film egyik hivatalos kritikájából:

"A Csak a szél tartalmaz egy fantasztikus rövidfilmet, egy kis etűdöt, ami önmagában többet mond el a magyar társadalom e kérdéshez való viszonyulásáról, mint könyvtárnyi tanulmány, újságcikk és publicisztika. Az egyik főszereplő, a tinédzser cigánylány iskolába indul, kora reggel beáll a buszmegállóba. Megérkezik a sárga Volánbusz, a sofőr azonban vagy száz méterrel „túlfut” a megállón, majd lefékez. Mikor a tükörből azt látja, hogy a lány csak gyalogol felé, rádudál, hogy siessen már. Az apró szurkálás tűpontossággal jelzi, hogy miként tesszük „ártalmatlanul” helyükre a banális mindennapokban azokat, akiket lenézünk, miképpen alázzuk meg őket úgy, hogy közben a korrektség látszatát fenntartjuk – hiszen végül felvette a buszra, nem igaz?"

Szerintetek?