Miért bánkódtok, hogy olyan veszteséges, fejletlen állami cégek bekrepálnak, mint a MALÉV, a MÁV és a BKV?

Én a következőket gondolom.

Az, hogy az "állam rossz gazda", nem automatikus. Persze, ha nem hozzáértő szakemberek vannak a vezetőségben, illetve mindenki zsebreteszi, amit csak tud – akkor persze, hogy rossz. De ez nem az állam hibája.

Az állam ugyanúgy tudna nyereségesen üzemeltetni egy céget, mint egy magánvállalat. Sőt, optimális esetben még jobban, mert van mihez nyúlni. Valóban, ahogy az egyik válaszadó írta, ha baj van, "nyúl le" a másik cégétől – de mi ezzel a baj? Az államnak ez a tőke – majd lesz fordított helyzet is.

És akkor néhány érv, hogy miért állami, mintsem magán:

– Mert az állam örök. A cégek, a cégcsoportok, sőt akár a gazdaság aktuális modellje is mind-mind mulandó. Az állam azonban örök, mint ahogy a nemzet is.

– Mert az állam szem előtt tartja az emberek érdekét, boldogulását. A nyugat-európai multimilliárdos befektető leszarja, ha Julika néninél kikapcsolják az áramot (E.on), ha nem tudja felhívni a mentőket (T-Home), ha nem tudja kifizetni a gázszámlát (Eni-Tigáz). Az állam kiszabhat szankciókat, büntetést – de pl. egy összeomlásnál vagy világégésnél milyen gyakorlati haszna lenne ezzel? És akkor lképjünk a következő pontra,

– Mert az állami az itt van. Pontosan itt. Bármi, az államtól független tragédia történik, attól még az állam kezében marad az irányítás, és nem dől össze automatikusan a rendszer.

Ez Magyarország. Tízmillió magyar ember otthona. Azok a szolgáltatások, amelyek jobbára minden magyar ember számára szükségesek (közművek, telekommunikáció, közlekedés), állami kézben kellene, hogy legyenek.

Még az sem igazán jó, ha magyar, de magánkézben van. Mert a magánember, a tulajdonos elmehet külföldre, leléphet a pénzzel, vagy más módon összeomolhat – de az állam nem. Az állam örök.

És különben is, én nem tudom, te hogy vagy vele, de én akkor érzem magam biztonságban, ha tudom, hogy a cég, ahová befut a sárga csekkel befizetett pénz vagy a megvásárolt vonaljegy ára, az valójában maga az ezeréves magyar állam. Nem egy német multicég, nem egy Csányi Sándor – hanem a Magyar Állam.

Éljenek az állami cégek. Titász, Matáv, BKV, MÁV, Malév forever.

Mert nem a koncepcióval van a baj, hanem legfeljebb a hozzá nem értő vagy önző vezetőkkel.

De az állam, mint fogalom, jó gazda.

El kell érnünk, hogy olyanok kerüljenek hatalomra, akik méltók az állam vezetésére, és ezáltal az állami cégek élére is jó vezetők fognak kerülni, és az állami cégek jól fognak működni.

Amely szervezetek (pl. EU) pedig azt mondják, hogy az állami cégek mint koncepció nem helyes, azoknál pedig merüljön fel a gyanú, hogy érdekből cselekednek.

Ja, és még valami: kihagytam a társadalombiztosítást. Én pláne nem érezném magam biztonságban, ha pl. a leendő nyugdíjamat lenyomozhatatlan központú, világot behálózó, a piaci folyamatokból NYERÉSZKEDŐ ún. magánnyugdíjpénztárak résézre kellene befizetnem. Sem az ep-járulékomat.

Mert az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer, minthogy azok pláne alapvető fontosságúak mindenki számára, végképp nem mehetnek magánkézbe. Külföldibe pedig abszolút nem.

Ez az én véleményem. Éljen a jó állam. (Nem feltétlenül a jelenlegi.)