Mitől magyar a magyar a beszéd és a magyar útlevélen kívül?

12:27

Nem azzal kéne szélsőjobbosok ellen viaskodni, hogy lehúzod a történelmünk nagy embereit. Erről a sikkasztásról meg tudsz bármi konkrétat is?

Nem olvasta el itt a sok ... inkább nem is minősítek.

A lényeg az (valószínűleg) összes felmenőm germán, de olyan magyar vagyok mint atom.

Apámék felvidéki németek voltak, de a Benes-dekrétumok elől Ácsra és nem mondjuk Aachen-ba menekültek. És nem a már joga-fogyott (még a tőrök ellen való közdelemben kapott) vitézi cím miatt. Hanem, mert tudták és érezték, hogy magyarok.

Anyám családjának eredetét és azt a falut ahol élt most nem részletezem. De ők is ezt a nemzetet választották.

Mi magyarok vagyunk és nem kérdőjelezzük meg a magyar nacionalizmust. Ahogy az a sok nép sem már ötven évvel a francia forradalom után a francia nacionalizmust.

1831 ősze Az ún. "árvapénz ügy" miatt sikkasztás gyanújába keveredik Kossuth. Zemplén megyei pályafutásának ez az ügy véget vetett.

Nem zörög a haraszt.

Ezért is érdemel figyelmet az a sikkasztási ügy, amely csaknem kettétörte Kossuth közéleti pályafutását, s amelynek éppen ezért komoly szerepe volt Kossuth politikusi (és emberi) fejlődésében. Az ifjú Kossuth kétségkívül nem volt mentes a korosztályát jellemző kedvtelésektől; így a kártyázástól sem tartóztatta meg magát. Bár megbízható és lelkiismeretes képviselője volt ügyfeleinek, az adósságcsinálás és az anyagi eszközök kissé nagyvonalú kezelése is sajátja volt. Apró, de jellemző tény, hogy pesti tartózkodása idejéről fennmaradt négy magánlevele közül kettőben kölcsönt kért. Zemplénbe visszatérve is megesett vele, hogy ügyfelei kezénél lévő pénzét fektette be különböző „borspekulációiba”, s fennmaradt levelei tanúsága szerint viszonylag gyakran volt szüksége kisebb-nagyobb kölcsönökre. Ezzel természetesen nem állt egyedül, s bár ilyetén ügyei valószínűleg nem maradtak titokban, ezek soha nem rendítették meg a megbízhatóságába vetett hitet. 1831. szeptember 20-án Zemplén megye árvaszéke egy bizottmányt küldött ki a koleralázadás során meggyilkolt Reviczky Tamás árvái javainak összeírására. A bizottmány Kossuthot bízta meg a bényei és toronyi pincénkben található borok összeírásával s – állítólag – eladásával. Kossuth még aznap megjelent a toronyi pincénél, s itt a pince felvigyázója révén még aznap vevőt szerzett a borokra, s fel is vette az értük járó összeget. Nem sokkal ezután – anélkül, hogy a pénzt az árvák javainak kezelésével megbízott kurátornak átadta volna – Székesfehérvárra utazott, s innen írott levelében közölte, hogy október 20-ra tervezett visszaérkezte után át fogja adni a pénzt. Október 21-én a kiküldött bizottság elnöke, Bydeskuthy Mihály, felszólította Szentiványi Károly másodalispánt, hogy Kossuth ellen indítson eljárást, egyrészt azért, mert a borokért most jóval több pénzt lehetne kapni; másrészt azért, mert Kossuth még mindig nem fizetett; végül, mert Kossuthnak nem volt felhatalmazása az adásvétel lebonyolítására. Egyben jelentette, hogy az eladott borokat zár alá vette. Nem tudni, hogy Kossuth ekkor már visszaérkezett-e, de tény, hogy október 24-én újabb 1000 forintos kölcsönt vett fel. Az árvaszék december 2-án tárgyalta az ügyet, majd úgy határozott, hogy bizottságot küld ki az ügy kivizsgálására. A bizottság jelentésének beadása után az árvaszék úgy döntött, hogy a borokat visszaszállítja a toronyi pincébe, s Kossuthot kötelezi a vevő, Roth Izsák kárának megtérítésére. Ez azonban ismét némi haladékot szenvedett, mert Roth december 13-án beadványban közölte a megyei közgyűléssel, hogy Kossuth még mindig nem fizette vissza számára a vételárat. A közgyűlés csak február 10-én foglalkozott a beadvánnyal, s 11-én ismét elmarasztalta Kossuthot a boreladás körüli eljárásáért. Kossuth még aznap megszerezte Róth Izsák nyugtáját arról, hogy immáron nincs több követelése Kossuthtal szemben, mert az mindent megfizetett. S ezzel az ügy le is zárult. Konstruált eljárásról volt-e szó, amelynek célja az volt, hogy Kossuthot lehetetlenné tegye, vagy tényleg hibázott az ifjú táblabíró? Az újabb kutatási eredmények fényében úgy tűnik, hogy Kossuth valóban anyagi zavarainak ideiglenes enyhítésére használta fel a borért kapott összeget, s ennek elköltése után csak újabb kölcsön felvételével tudta fedezni azt.

Kossuth egy zugügyvéd volt. Ahogy Széchenyi mondta egy hamiskártyás, és ahogy éget a lába alatt a talaj minden felelősséget áttolt másra. Amúgy is a "kommunisták" csináltak belőle hőst.

Jól ismert dal, hogy Kossuth Lajos az üzente ... - az arról szólt eredetileg, hogy el kell menni a pl. mocsárba, el kell bújni mert különben erővel berántják őket honvédnak.

Horthy nagy magyar volt, a magyar polgárokat az utolsó percig védte amíg csak tudta.