Valóban szükséges mindenkinek a saját ház?
Minap olvastam egy blogot, ahol felmerült, hogy az ember vagy hitelt vesz fel, vagy albérletet fizet, ha akar saját lakást/házat, és ez hatalmas terhet rak az ember vállára, nem lehet megélni a maradék pénzből.
Itt merült fel bennem , hogy miért van szükség mindenkinek saját lakásra, még ha nem is engedheti meg magának? Miért lett ez minimum? Korábban szüleink simán ellaktak a nagyszüleinknél, több generáció egy fedél alatt. Miért nem laknak addig az egyik szülőnél, míg nem engedhetik meg maguknak a saját lakást?
Tudom, hogy ezek nem a legjobb állapotok, de sokan most már nem is tudják elképzelni ezt, emiatt olyan kiadásokba verik magukat, amiket nem bírnak el.
válasza:Ez az egész lakáskérdés hagyomány és politika kérdése, a többi ebből következik.
Az USA-ban a kezdetektől mobil emberek voltak (azért mentek oda), persze hogy nagy divat a bérlés. Erre rásegítenek a befektetők a sok bérelhető házzal-lakással.
Nyugat Európában is nagyon sok bérlemény van, majdnem annyi, mint nálunk a 60-as 70-es években a nagyvárosokban.
A rossz gazdasági állapot nem teszi kifizetődővé a bérlakások építését, mert túl nagy bérköltséget szabnak meg (hogy minél gyorsabban visszatérüljön - annál a kevésnél, amelyik így épült). Így maradnak a különféle kényszermegoldások, amelyeket az egyes családok hozzáértésük, anyagi helyzetük szerint ki tudnak találni.
Pedig jobb lenne a bérlakások rendszere, nem annyira a sokszori költözködési lehetőség, mint inkább a könnyű hozzájutás miatt. Ha jól meg lenne szervezve, megfelelő törvényekkel szabályozva, akkor a fiatalok akár egyedül, akár párban sokkal könnyebben tudnának önálló lakásban lakni, ami könnyebbé tenné a munkát is, a gyerekvállalást is, és sok mást is. Ez igazából politikai kérdés, ha ilyen lenne a szándék, meg lehetne szervezni, a költségvetés néhány tízmilliárddal jól be tudhatná indítani. De ez ma nem cél.
válasza:"Nekem szerencsére jó a viszonyom a szüleimmel,így náluk élek. Anyukám mindig azt mondta,hogy inkább lakjak otthon,mintsem a kevés fizetésemből albérletet fizessek. Miért vannak olyanok,akik az albérlet ellen vannak? Azért,mert ha jól választ bankot,akkor a bérleti díj helyett törlesztőt fizeti vissza,ami ha lejár lesz SAJÁT lakása. Albérlet: ugyan annyit fizetsz,de egy lépéssel sem vagy előrébb. Én ezért ha csak nem muszáj,nem költöznék albérletbe. Persze megértem azokat is,akiknek nincs más választásuk és kénytelenek albérletben lakni."
Ez azért nem feltétlen igaz. Múltkor pont utána számoltunk: ha van 15 milliód kapásból, akkor jobb lakást venni belőle, mint berakni a bankba. Viszont ha nincs, akkor a hitelek mellett nem éri meg, sokkal többet fizetsz rá hitel miatt, ráadásul a felújítási költségek is téged terhelnek. Egy lakásnak a törlesztője és az albérlete pedig nem ugyanakkora, legutoljára akkor volt ilyen, amikor felvették sokan a devizahiteleket.
Szóval nem olyan triviális az a válasz, hogy a hitel jobban megéri!
Párom a szüleivel, húgával (annak gyerekével) és öccsével élt.
A szülei ugráltatták, minden hónapban a kocsijával menniük kellett nagybevásárlásra, nem egyszer volt olyan, hogy felborították a napi tervünket, mert a húgának a gyerekére kellett vigyázni, aki 10 éves, ráadásul minden hétköznap neki kell mennie a gyerekért, mert a párom anyja nem bír menni (bezzeg szorgalmasan dolgozik egy másik faluban lévő kertjükben, tud ám járkálni). Minden nap barátomnak kell lemennie a boltba, mikor otthon téblábol a húga. A párom húga viszont semmit nem ad a közösbe, semmiben nem segít, csak sóhajtozik, hogy mennyit dolgozik, persze rezsire semmit nem kell beadnia, nincs hitele, nem tudom, mire fel ez az egész siránkozás.
Amikor bejelentette barátom, hogy eladja a kocsit, megyünk albérletbe egyből az volt az első kérdés az apja szájából, hogy "mivel megyünk akkor a Metróba?" Gondolom hiába költöztünk volna el, hívogatták volna, hogy na menjünk ide-oda.
Na...ITT döbbentem rá, hogy vannak szülők, testvérek, akik egy kedves és jóindulatú családtagot kiszipolyoznak, nem érdekük, hogy a szerelmével külön életet kezdjen, hogy "fejlődjön", hanem hogy nekik jó legyen. Egy ilyen háztartásban minden nap kínszenvedés: ugráltatás, kiosztás, elvárás. Arról nem is beszélve, hogy egyszer a húgának a gyereke eltörte a 16 ezer forintos fülhallgatóját, a húga persze b*szott kifizetni. Mindenki mindenki útjában van, egy idő után egymás agyára mennek.
Itt mondnom mindenkinek, hogy mi is úgy mentünk albérletbe, hogy "majd lesz valahogy" (egyszer apám édesanyámmal beszélt és hallottam, hogy kijelenti, hogy próbáljak megélni a párommal, ő nem szívesen fogad vissza, nem "átjáróház" ez a lakás), nem volt munkám, érettségi utáni felsőfokú szakképzésre jártam, még soha nem volt előtte diákmunkám, de rákényszerültem, mert az a 30-40ezer is nagy segítség volt.
Azóta már van egy főállású munkám, nem olyan kétséges minden, mint régen volt.
De ha nem lépjük meg ezt a bizonytalant, még mindig a saját szüleinknél laknánk, NULLA magánélettel és az összecsiszolódás lehetetlenségével (ez is hozzátartozik egy kapcsolathoz). Egy idő múltán biztosan a kapcsolat rovására ment volna.
Néha jó meglépni ezt a "majd lesz valahogy" témát, ha már az agyunkra megy a család, vagy már érezzük, hogy szeretnénk kettecskén élni. Ha két ember összetart, akkor biztosan megélnek valahogy, ezt a bőrömön tapasztaltam!
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!