Az emberek miért utálják a kommunizmust, mint eszmét? Tulajdonképpen elveiben semmi kifogásolni való nincs benne, nem? (Nem vagyok kommunista. )

Szabó Ervintől, a marxista eszmék hazai megalapozójától egy kis összegyűjtés pontokba szedve:

1) "Nemzetköziek vagyunk, mert a mi hazafiságunk nem a piros-fehér-zöld csendőrbojt és a magyar vezérleti nyelv, hanem a népek legjobb erejét kiszipolyozó militarizmus támadása, a népeket egymásra uszító hatalmi vágyak megvetése."

- Vagyis antimilitarista szemléletet vall, és a királyoknak a népeket önző érdekekből egymás ellen uszító hatalmi harcait veti meg.

A reformkori Magyarországon ugyanezt vallották.

Batsányi János - A látó; 1791. (részlet):

"[...]

Csontjaiból épült trónusok reszketnek.

Rémülve szemlélik közelgető sorsok

A vérre sovárgó koronás gyilkosok;

Ők! kiknek még imént százezrek halála

Csak egy intésekben, egy szavokban álla;

S kiknek több nagy város tüzes leomlása

Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!

[...]"

Petőfi Sándor - Akasszátok föl a királyokat!; 1848. (részlet):

"[...]

Ezerfelé bús harcmező a hon,

Arat rajt a halál irtóztatón,

Itt egy falu, amott egy város ég,

Százezerek jajától zúg a lég;

S halál, rablás mind a király miatt

Akasszátok föl a királyokat!

[...]"

2) "Forradalmárok vagyunk, mert az emberiséget egymás ellen küzdő osztályokká tépő magántulajdont a testvéri köztulajdonnal akarjuk helyettesíteni."

- Ebben is van ráció. Már Rousseau is megfogalmazta: "vissza a természethez!"

Csokonai Vitéz Mihály ugyanígy "Az estve" c. versében, 1794-ben. (részlet):

"[...]

Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,

Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.

Mért szabtál hát határt önfiaid között;

Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.

Az 'enyim', a 'tied' mennyi lármát szűle,

Miolta a 'miénk' nevezet elűle.

Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,

Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,

S többet: mert még akkor a had és veszettség

Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.

[...]"

Az utolsó két sorból mellesleg az is látható, hogy az első ponthoz hasonlóan ő is antimilitarista szemléletet mutat.

3) "De forradalmárok vagyunk azért is, mert ha az uralkodó osztályok nem fognak békésen engedni, ha erőszakkal fogják meggátolni harcunkat, melynek győznie kell – akkor nem félünk az erőszaktól sem"

- Erre pedig Petőfi "Egy gondolat bánt engemet" c. 1846-os versének egy részletét tudnám idézni:

"Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

'Világszabadság!'

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyúgatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivivott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva.

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

És fátyolos zászlók kiséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!"

Nem véletlen, hogy a kommunista eszmék igen népszerűek voltak 1919-ben Magyarországon a szegény nép körében, a Tanácsköztársaság lelombozó, kiábrándító terrorjáig.