Egyesek miért gondolják azt, hogy csak a fizikai munkák az igazi munkák? Egy irodában dolgozó, szellemi alkalmazott munkáját miért nem tartják olyan fontosnak és miért hiszik, hogy az olyan könnyű?

Én jelenleg mindkét fajta munkát végzem és mindkettő szar.

A szellemi munka baromira stresszes, a fizikai nem is az hogy megterhelő annak aki kondiban hanem unalmas és monoton.

Előzővel teljesen egyetértek. Orvosi egyetemet végeztem. Sajnos orvosnak tanulni nem olcsó, és a nyári gyakorlataim mellett rengeteget kellett dolgoznom. Voltam egy gyönyörű kastélyban idegenvezető magyarul és németül, voltam a kávét főző Gizike az irodában, voltam gyári munkás a soron, Tescoban árufeltöltő és pénztáros is. Emellett évközben középiskolásokat korrepetáltam matekból, fizikából, kémiából.

Azt kell mondanom, hogy az igazi kihívást az orvoslás jelenti nekem, és csak ebben lehetek boldog, szóval nem kérdés, hogy mi tetszik a legjobban. Viszont röviden a többiről: Majdnem meghaltam az unalomtól titkárnőként, utáltam, a kastély jó volt, de az nem igazi fizikai munka. Amikor gyárban meg árufeltöltőként dolgoztam, idegileg készültem ki, hogy 8 órán keresztül ugyanazt kell csinálnom. A pénztár nem rossz, viszonylag hamar elmegy az idő, van benne némi változatosság. A tanítást mindig is élveztem, bár nem a legjobb tanulók jártak hozzám, mindig sikerült eredményeket elérni, azt úgy érzem szívesen csinálnám egy életen át. Nyáron szabad az ember, nem kell megszakadni a munkában, csak elhivatottnak kell lenni, és ki kell vívni a gyerekek tiszteletét is bizalmát.

Szőlőben is dolgoztam, az sem egy leányálom.

Orvosként minden nap új szellemi kihívás elé nézek, és ez nekem nagyon tetszik, ha ez nem lenne, én akkor kapnék idegösszeomlást, h ez nem lenne.

De eleve a kérdés buta, hiszen mindenki másfajta ember, és mindenkinek más a jó, meg kell találni azt, amiben tud egyrészt boldogulni az ember, másrészt boldog tud benne lenni. Nem szégyen a munka, egyik sem az szerintem.

Szerintem nem teljesen igaz hogy a fizikai munka monoton. Nem csak az egész napi betonozás lehet fizikai munka. Azért az is lehet változatos és kihívásokkal teli. Csak a szellemi munkás közelében kell dolgozni és nem utolsóként. Ha odafigyelsz például: Hogyan is épül fel a ház? milyen alkatrészekből? Milyen problémák merültek fel? Hogyan oldatták meg?

Ezeket a fizikai munkás is tapasztalhatja aki lapátolja a betont csak nyitva kell tartania a fülét meg a szemét. Nem fontos csak a számolni a lapátolt homokot amíg állva el nem alszol.

Én szellemi munkát végzek. Nagyon fárasztó tud lenni. Mikor fejfájásig dolgok egy problémán, azért az elég durva tud lenni.

Szerintem a szellemi munka viszi előre a világot mivel az tervez és talál ki mindent, viszont fizikai nélkül semmit se érne. A fizikai munka valósítja meg. Kéz a kézben járnak. Olyan ez mintha a szellemi munka adagolná a téglát a a fejlődés házához és a fizikai munka pedig rakná le :D

Mert a termelő munkás tartja el a szellemit.

És 1 termelő munkásra jobb esetben 10 szellemi jut.

Nem feltétlenül a 8 általános a jellemző a fizikai munkásra. Nem halottatok még a modernizációról? Gépet kell kezelni amin program fut, és be kell állítani meg kell javítani, stb...