Miét volt az, hogy a szocializmusban évekig kellett várni egy autó megvételére, miután az ember kifizette azt?

Azért mert viszonylagos áruhiány volt, az embereknek volt elég pénzük, de gyakran csak csúszópénzért a pult alól kaptak árut ( ilyen ma is Észak Korea vagy Kuba ).

Autó esetében nem gyártottak eleget, mert helyette hadi eszközöket gyártottak.

A mai kapitalizmus pont ennek az ellentéte : van áru bőven, szinte utánad dobják, csak az emberek többségének nincs elég pénze, hogy megvegye.

A szocializmus hianygazdalkodas volt.

A termekek arait nem a piac hatarozta meg, hanem az aloallitasi, szallitasi es kereskedelmi koltseg. Pld elofordult, hogy az arut Budapesy es Miskolc kozott tobbszor ide-oda utaztattak csak azert, hogy a gyarto magasabb onkoltseget jelenthessen be, es igy az allamtol tobb penzt kapjon.

A termeles csak a vevonek volt erdeke, az allami termelonek nem. Az allami vallalatok vezetoi pld nem a nyereseg aranyaban kaptak jutalmat, hanem egy metersegesen felepitett kvota szerint.

"Miét volt az, hogy a szocializmusban évekig kellett várni egy autó megvételére, miután az ember kifizette azt?"

Ez nem teljesen igaz, a Zaporozsecre ugyanis nem kellett várni :))))

A válasz persze az, hogy a hiánygazdaság miatt.

A szoci gazdaságban elvileg tervgazdálkodás volt. Előírták, hogy mondjuk A áruból 500-at kell gyártania a gyárnak. Az A áru mondjuk B, C, D, E, F alkatrészekből állt.

Ha ezekből mind van elég, de mondjuk pont C-ből nincs, akkor nem tudja gyártani a gyár az A terméket. Meg kell várnia, amíg megérkezik a C. Közben az udvaron állnak a félkész A-k, és a beérkező B, D, E, F alkatrészek halmokban állnak.

Miért nincs elég C? Vagy mert növényi alapanyagból készül, és nem volt jó az idei termés, vagy azért, mert a K terméket gyártó gyár szemfüles menedzserei már lestoppoltak maguknak egy csomó C-t, mert túlteljesítik a tervet és szocialista munka hőse kitüntetést akarnak kapni. Szóval tervezési hiba miatt, vagy mert különböző cégeknek is kell az illető alapanyag, vagy véletlen balszerencse az ok.

Ha piacgazdaság lenne, akkor a beszerző elvtárs kimehetne a piacra és vehetne C-t. Ha csak drágán kap, akkor az A termék árát emelni lehet, legfeljebb kevesebbet adnak el.

Ha nincs piacgazdaság, akkor pl. fel kell szólni a minisztériumba Kovács elvtársnak, hogy valahol találja meg nekünk a szükséges C-t, vagy ha megtaláltuk, akkor engedélyezze, stb. 6 hónap múlva a minisztérium elintézi, hogy szovjet importból kapjunk C-t, és akkor a gyár megtáltosodik és gyárt egy csomó A-t.

Végre sikerül teljesíteni a terveinket, kár, hogy mire az A a boltba kerül, már nyár van, és mondjuk ez egy télikabát volt.

A fenti péla absztrakt, de a lényeg benne van. Egy ilyen gazdaság kívülről látszólag tervezett, belülről viszont eléggé zavaros. Ha valamiből hiány lesz, akkor az megakasztja bizonyos dolgok termelését, és a keletkező probléma végiggyűrűzik az egész gazdaságon. A hiányt elhárítják, de lassabban, mint egy piacon. Ezért folyton megáll, zökken a termelés.

Nemcsak autóból volt egyébként hiány. Sokkal többet kellett várni a telefonra, sőt, Budapesten kívül szinte reménytelen volt megkapni. De az 50-es, 60-as években egészen alapvető cikkekből is néha hiány volt.

Szénhiány és húshiány a 70-es, 80-as években is előfordult.

Persze a szén vagy a hús olyan alaptermék, amiből könnyebb volt belőni a fogyasztói igényeket és ha kicsit felültervezték a lakosság ellátását, akkor ugyan néha hegyekben állt a szén a tüker-telepen (na jó, ez ritka volt), de az alapellátás megvolt. Az autóknál viszont drága mulatság lett volna így felültervezni.

Update:

A '80-as évektől a mind nagyobb számban lévő "maszek" (magán szektor) vállalkozások némileg enyhítenek a hiányon. Ezt fokozatosan engedi meg a szocialista állam. Először GMK-k (gazdasági munkaközösség)jönnek létre egy vállalaton belül, majd KFT-k, és ez nagyjából el is vezet a rendszerváltásig... A szocializmus utolsó éveiben mind inkább engedélyezik a külföldi utazást és így akár Bécsben is hozzájuthat a szemfüles vásárló pl. használt gépkocsihoz. Továbbá külföldi rokon révén. Fokozatosan a a gazdasági társaságoknak is meg lesz engedve, hogy autót importáljanak. Furcsa a mai fiataloknak, de a szocializmusban inkább a kapcsolatok, vagy társadalmi státusz határozta meg, hogy ki és milyen gépkocsihoz jut, mint a pénz.