Mit szóltok Pataki Atilla mondókájához?

Többször hallottam már efféle megnyilvánulásokat, mint pl. az "azt hittem, hogy értelmes ember".

Ne legyünk már ennyire gyökerek, de tényleg! Ha valaki történetesen tényleg nem túl értelmes, vagy csak nem eléggé tartott annak idején a deviza alapú kölcsönöktől, meggondolatlan volt, esetleg nagyon is okos az illető, de nem értett hozzá (khm, talán ez nem is az ő feladata lett volna), akkor az az ember adott esetben a családjával együtt dögöljön meg éhen?! Vagy mit szeretnétek itt páran, mégis hogyan gondoljátok?! Hogyan lehet az, hogy sokunkban, magyarokban egy szikrányi empátia sincsen? Hogy nem tudjuk mi az, hogy figyelni a másik emberre?

Persze itt most nem azokat sajnálom akik nem képesek lejjebb adni... Bár valahol azt is meg lehet érteni: felépítesz egy élet alatt valamit, aztán egyik pillanatról a másikra egy rád sózott rossz hiteltermék miatt elveszítesz majdnem mindent - lesújtó.

És igen rád sózott, mert emlékszem anno mikor mi akartunk lakáshitelt, eszünkbe nem jutott volna, hogy felvegyük, ha csak 1% esélyét láttuk volna annak, hogy néhány év múlva kétszer annyi lesz a törlesztő. És emlékszem arra is, hogy az ügyfélszolgák milyen vehemensen - nyilván utasításra - ajánlották a svájci frankot. Szerencsére, kedves kárörvendők, mi nem kaptuk meg, úgyhogy most boldogan fizetünk 40 ezret egy szép kis lakásért egy magyar családnak és nem egy külföldi banknak.

De ettől még nem nézem le azokat akik bajban vannak! Ez csak a bunkók és egyben az alacsonyabb intelligenciát örököltek kiváltsága.

(Igen örököltek, úgyhogy lehet nyugodtan olvasgatni sznob regényeket, lehet minden második szavad az "így" és a "nyilván", fogalmazhatod erőltetetten a mondataidat a társaságodhoz illően kacifántosra...70%-ban akkor is csak egy gyökér maradsz.)