Nem gondoltatok még rá, hogy jobb lenne lelépni valahova külföldre?
Nem azért mondom, mert nem érzem magam magyarnak. Az a probléma, hogy nagyon is az vagyok, csak úgy érzem, hogy itthon megvetnek emiatt.
Itthon már nem lehet nyugodtan magyar az ember, mert az egész állam szellemisége ellene van. Úgy érzem, hogy valami teljesen kiveszett a magyarokból, ami magyarrá tette őket, nem érzem, hogy boldog vagyok közöttük. Önzők, beképzeltek, erőszakosak, kötekedők, minden más magyart lenézők lettek, aki lent van a porban, azt megrugdossák, aki fent van, arra irigykednek és gyűlölik őt, persze nem teljesen jogtalanul, mert ő ugye szintén gúnyolja és megtapossa őket, mert ők lejjebb vannak nála.
Valami eltűnt, aminek meg kellene lennie. Legjobban úgy tudnám kifejezni magam, hogy a magyarok már nem tudnak egymást segítve, nemzetet és sorsközösséget alkotva létezni és élni. Mintha lételemük lenne a másik csesztetéséből adódó boldogság és teljesen természetesnek veszik, hogy ez így van.
Fáj, hogy ez lett a nemzetemből. Szeretném, ha egyszer nagyok, virulók és boldogok lennénk majd, de erre nem látok sok lehetőséget, mert a nemzet már túl nagy része túlságosan is le van alacsonyodva egy ilyen bizonyos állati színvonalra. De talán még ez sem jó kifejezés, mert az állatoknál is meg lehet figyelni, hogy egymást segítve élnek, de a magyarok valami érthetetlen okból úgy akarnak boldogságban és harmóniában élni, hogy minél többet kötekednek a többi magyarral és ott gáncsolják őket, ahol csak tudják. Utána meg jön az álszent sopánkodás, hogy mégis miért tart itt Magyarország... Szerintem egyértelmű, hogy miért.
Nektek mi a véleményetek?
válasza:" Ők a "magyarok" akik belekötnek mindenbe, folyton fúrják a másikat és utálják azt aki szeret magyarnak lenni és szeretne büszke lenni a hazájára."
na elmész a francba!
ez általában a mély magyarokra igaz, akiknek életük egyetlen eredménye az, hogy magyarok, mást nem nagyon tudnak felmutatni és ezzel kompenzálják! Ki mondta, hogy ne legyél büszke?
Annyit mondtam, hogy ne ebből álljon az egész életed, ne forduljon át gyűlölködésbe az egész.
Ja és igen! ÉN itthon maradtam, mert valóban szeretem a hazámat. Viszont mindenkinek joga van eldönteni, hogy hol szeretne éli és miért!
válasza:A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 10:22
sahját magaddal beszélgetsz és helyeselsz?
Gyanítom, hogy itt most nem arról van szó, hogy két különböző 76%-os helyeselget egymásnak.
Szánalmas.
válasza:Bár az is igaz, hogy zászlót lengetni és örömködni (ami szíved joga) könnyebb, mint tanulni vagy dolgozni, amellett, hogy zászlót is lengetek!
(tisztelet a kivételnek!)
válasza:"Nem gondoltatok még rá, hogy jobb lenne lelépni valahova külföldre?"
Folyamatosan ezen töröm a fejemet és nekem is hasonló dolgok futnak át az agyamon nap mint nap, mint neked!
Elegem van abból, hogy hajnaltól estig szakadásig dolgozok sokszor nemcsak a saját, hanem mások munkáját is végzem ugyanannyi idő alatt szinte ugyanannyi pénzért és hó elején amikor megkapom a "fizetésem" sírógörcsöt kapok.
Hónapról hónapra élünk van egy beteg édesanyám, akit gondozni kell és most állambácsi úgy döntött, hogy visszatereli a munka világába, amikor szerencsétlen menni is alig tud. Petefészkét, méhét mindenét kiszedték, mert áttétes daganatos volt és még egy elég durva gerincsérve is van. De megmondták neki, hogy kitűnő egészségnek örvend! Szóval minden oké, ha ők mondják, akkor biztos úgy van elvégre orvosok vagy mifene.
Barátnőmnek (akit bár 1 éve eljegyeztem valószínűleg nem nagyon tudunk mostanában összeházasodni anyagi okok miatt) 1 éve nincs munkája, mindenhol elutasítják, nem kérnek belőle. Pedig egy talpra esett fiatal, dolgozni akaró nő.
Kiskoromban azt hittem, hogy majd ha tanulok, lesz munkám és azt jól végzem, akkor majd én is alapíthatok családot és boldogan élhetünk itt Magyarországon.
A gyerekvállalás messze nem aktuális. Pedig kettőt is szeretnék, szerettünk volna.
Középfokon tudok németül és komolyan megfordul a fejemben minden este mikor lefekszek, hogy összepakolunk mindent és itt hagyjuk Abszurdisztánt, de mindig arra jutok, hogy nem én okoztam ezt az egészet, én ide születtem, magyar ember vagyok. Miért én menjek el innen?
válasza:"sahját magaddal beszélgetsz és helyeselsz?
Gyanítom, hogy itt most nem arról van szó, hogy két különböző 76%-os helyeselget egymásnak.
Szánalmas."
Én egy másik 76%-os vagyok. Ezt most vagy elhiszed vagy nem.
válasza: válasza:Remek
Ettől függetlenül gratulálok, hogy helyeselsz neki...
válasza: válasza: válasza:"Csiszolnod kéne még a cinizmusodat..."
Azt mondod? Lehet...
Akkor mondom másképp, hogy egyértelműbb legyen: magasról leszarom, hogy gratulálsz hozzá vagy sem.
Én egyetértek az illető a hozzászólásával, te pedig nem.
Már túl is tárgyaltuk. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!