Nem gondoltatok még rá, hogy jobb lenne lelépni valahova külföldre?

Nem azért mondom, mert nem érzem magam magyarnak. Az a probléma, hogy nagyon is az vagyok, csak úgy érzem, hogy itthon megvetnek emiatt.

Itthon már nem lehet nyugodtan magyar az ember, mert az egész állam szellemisége ellene van. Úgy érzem, hogy valami teljesen kiveszett a magyarokból, ami magyarrá tette őket, nem érzem, hogy boldog vagyok közöttük. Önzők, beképzeltek, erőszakosak, kötekedők, minden más magyart lenézők lettek, aki lent van a porban, azt megrugdossák, aki fent van, arra irigykednek és gyűlölik őt, persze nem teljesen jogtalanul, mert ő ugye szintén gúnyolja és megtapossa őket, mert ők lejjebb vannak nála.

Valami eltűnt, aminek meg kellene lennie. Legjobban úgy tudnám kifejezni magam, hogy a magyarok már nem tudnak egymást segítve, nemzetet és sorsközösséget alkotva létezni és élni. Mintha lételemük lenne a másik csesztetéséből adódó boldogság és teljesen természetesnek veszik, hogy ez így van.

Fáj, hogy ez lett a nemzetemből. Szeretném, ha egyszer nagyok, virulók és boldogok lennénk majd, de erre nem látok sok lehetőséget, mert a nemzet már túl nagy része túlságosan is le van alacsonyodva egy ilyen bizonyos állati színvonalra. De talán még ez sem jó kifejezés, mert az állatoknál is meg lehet figyelni, hogy egymást segítve élnek, de a magyarok valami érthetetlen okból úgy akarnak boldogságban és harmóniában élni, hogy minél többet kötekednek a többi magyarral és ott gáncsolják őket, ahol csak tudják. Utána meg jön az álszent sopánkodás, hogy mégis miért tart itt Magyarország... Szerintem egyértelmű, hogy miért.

Nektek mi a véleményetek?