Magyarországon mikor fogják legalizálni az azonos neműek házasságát?

„Remélem soha büdös életben!

És igen mocskos kirekesztő vagyok!”

Hát én is, nem is kicsit. De addig jó amíg van ellenzéke a dekadenciának, márpedig az azonos neműek házassága vitathatatlanul az.

A melegfelvonulás sem több feszültségkeltésnél, mindenki tudja.

Jézus és a nagy bölcsek mit mondanának?

Részemről nem engedném.

És a pszichológusok mit mondanak? Meg a többi állam.

Az azonos neműek házassága alatt olyan házasságot értünk, amelyet két azonos nemű személy, tehát két nő vagy két férfi köt.

Az azonos neműek házasságának kérdése az elmúlt húsz évben heves vitát váltott ki a világ számos országában. A melegek és leszbikusok jelenleg Argentínában, Belgiumban, Dél-Afrikában, Hollandiában, Izlandon, Kanadában, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban, valamint Mexikóvárosban, az USA hat tagállamában (Massachusetts, Connecticut, Iowa, Vermont, New Hampshire és New York) és fővárosában (Washington DC) köthetnek házasságot. Izraelben, Mexikóban és az USA Maryland és Rhode Island államaiban azonos neműek ugyan nem köthetnek házasságot, azonban teljes értékű házasságnak ismerik el a külföldön, illetve az USA más tagállamaiban azonos nemű párok által kötött házasságokat.

Emellett számos ország (Andorra, Ausztria, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Írország, Liechtenstein, Magyarország, Németország, Luxemburg, Svájc, Szlovénia, Új-Zéland, valamint az USA és Mexikó egyes államai) bevezette a bejegyzett (regisztrált) élettársi kapcsolat intézményét, amely vagy csak nevében különbözik a házasságtól (pl. Egyesült Királyság), vagy a házassághoz hasonló jogokat biztosít a feleknek, de mégsem teljesen azonos a házassággal (pl. Németország, Franciaország).

Ezen kívül több országban (Horvátország, Izrael, valamint Brazília, Olaszország és az Egyesült Államok egyes tartományai/államai) az azonos nemű párok de facto (pusztán tényhelyzeten alapuló, nem formális jogi aktussal létrejövő) együttélését (élettársi kapcsolatát) a különnemű párokéhoz hasonlóan elismerik, ám ez a házassághoz képest jóval kevesebb joggal, illetve kötelezettséggel jár.

A támogatók ezzel szemben azzal érvelnek, hogy egy demokratikus jogállamban az állam a vallási elvektől függetlenül kell, hogy működjön. Az egyes felekezetek eldönthetik, hogy milyen párkapcsolatokat részesítenek előnyben, de ezen elveiket nem kényszeríthetik az egész társadalomra. A hagyomány önmagában szintén nem érv politikai kérdések eldöntésében, ezen az alapon a nőknek még ma sem lenne választójoguk. Szintén problémás a többségi véleménnyel érvelni, hiszen az egyrészt – részben a törvények változását követve – változhat, másrészt alkotmányos demokráciákban a többségi elv és az alapvető emberi jogok csak összhangban érvényesülhetnek, a többségnek sincs joga az alapvető jogokat korlátozni. Az azonos neműek házasságkötése nem venne el semmit a heteroszexuálisoktól, attól, hogy a melegek és leszbikusok is házasságot köthetnek, nem csökkenne a házasságok száma, sőt, az új lehetséges házasságok miatt még nőne is. Az, hogy egy kapcsolatból nem születhet gyerek, a heteroszexuálisok esetében sem jelenti a házasság akadályát, hiszen meddő és idős emberek is házasságot köthetnek. Az azonos nemű párok ráadásul ugyanúgy nevelhetnek gyereket, a népesség számának alakulása iránt aggódó embereknek inkább a melegek és leszbikusok gyermekvállalásának megkönnyítése, az örökbefogadás, a közös felügyelet és a mesterséges megtermékenyítés támogatása lenne a feladatuk. Az, hogy nem minden homoszexuális kötne házasságot, még nem érv amellett, hogy azok se köthessenek, akik viszont szeretnének. Az azonos neműek házasságának törvényes elismerése ráadásul a homoszexuálisok körében is felértékelné a hosszú távú és monogám párkapcsolat jelentőségét. Az azonos neműek házasságában semmi olyan nincs, ami különösen alkalmassá tenné a visszaélésekre, aki ilyen célból kötne házasságot, azt különböző nemű személlyel kötött házasság keretében is megteheti. Az azonos neműek házasságának tilalma ráadásul súlyos, törvények szintjén létező diszkrimináció, amely ellentmond mind a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, mind az egyenlő emberi méltóság alkotmányos alapelvének.

Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán két különálló kérdés merül fel: az egyik az azonos nemű párok gyermekvállalásának mikéntje, a másik az azonos nemű szülők – különösen a nem biológiai szülő(k) – és a gyermek közti kapcsolat törvényi szabályozása.

A homoszexuális emberek gyermekvállalását általában sehol sem tiltják. A homoszexuális irányultság nem akadálya a saját gyermek vállalásának (a biológiai szülőket szexuális orientációjuktól függetlenül szülőknek ismerik el), és a legtöbb országban a homoszexuális személyek által történő örökbefogadásnak sincs törvényi akadálya (bár ebben az esetben az azonos nemű párnak általában csak az egyik tagja lesz törvényesen szülő). A melegek és leszbikusok számára tehát nem az a fő kérdés, hogy hogy juthatnak gyermekhez, hanem hogy hogyan ismertessék el az azonos nemű pár mindkét tagját törvényes szülőnek.

Bár az azonos nemű párok gyermekvállalása körül kialakult társadalmi viták arról szólnak, jó-e az, ha melegek és leszbikusok gyermeket nevelnek, az állam szempontjából valójában csak két kérdés merül fel

megkönnyítsék-e a melegek és leszbikusok gyermekvállalását (a mesterséges megtermékenyítés és az örökbefogadás melegek és leszbikusok számára kedvező szabályozásával), illetve hogy

lehetővé tegyék-e, hogy egy gyermeknek egy azonos nemű pár mindkét tagja törvényes szülője legyen

A támogatók szerint a gyermek szempontjából a legfontosabb, hogy stabil és szerető közegben nőjön fel, amihez a szülők szexuális orientációnak semmi köze.[1] A nukleáris család nem az egyetlen közeg, ahol a gyermek példaképekkel találkozik, számos lehetősége van (tágabb család, óvoda-iskola, média), hogy a szüleitől eltérő nemű emberekkel találkozzon. Az egyedülálló szülők által nevelt gyermekek sem találkoznak közvetlenül más nemű felnőttekkel a családban, mégsem tartja őket senki alkalmatlannak a gyermeknevelésre. Az elmúlt évek során végzett pszichológiai kutatások[2] kimutatták, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek körében nem gyakoribbak a nemi szerepzavarok, és nem lesznek nagyobb arányban homoszexuálisok, mint a különböző nemű párok által nevelt gyermekek. A szexuális irányultság családon belüli „átörökítéséről” szóló elméletek már csak azért is problémásak, mert a homoszexuális emberek döntő többsége heteroszexuális családban nevelkedett. Ráadásul a kérdés irreleváns, mivel a heteroszexualitás és a homoszexualitás azonos értékű, ezért lényegtelen, hogy milyen lesz a gyermek szexuális orientációja, feltéve, ha nem a társadalmat, hanem az individuumot tartjuk primer elemnek. A gyermeket érő estleges atrocitások kérdése fontos probléma, de ezen nem a gyermekvállalás megnehezítésével, hanem az előítéletek elleni fellépéssel kell segíteni. Más diszkriminált csoportoknak (például romáknak) sem tiltjuk meg a gyermekvállalást, azon az alapon, hogy a gyermeket majd hátrányok érik. Az azonos nemű párok gyermekvállalásának megkönnyítése révén olyan párok is vállalnának gyermeket, akik korábban nem, ezáltal épphogy nőhetne a gyermekszám. A meleg és leszbikus párok gyermeknevelését nem a homoszexualitás sajátossága akadályozza, hanem az azonos nemű párok gyermeknevelését megnehezítő törvények. Az, hogy elmarad az azonos nemű párok gyermekvállalásának törvényi elismerése ráadásul ellentmond a családok és gyermekek a védelmét előíró alkotmányos alapelveknek, mivel az azonos nemű szülőkből álló családokba született gyermekeknek az állam nem biztosítja ugyanazt a védelmet, amit a heteroszexuális családba született gyermekek számára.

Saját (biológiai) gyermek vállalása [szerkesztés]

Leszbikus nők esetében a gyermekvállalás elvileg könnyű, hiszen egy gyermek születésénél a férfinak csak a megtermékenyítésben van nélkülözhetetlen szerepe. Akár egy bizalmas férfi-barát, akár egy mit sem sejtő alkalmi partner is hozzásegítheti a nőt a kívánt gyermekhez. Sok leszbikus nő szerint azonban ez megalázó, ezért a mesterséges megtermékenyítést részesítik előnyben. Különbséget kell tenni az anonim és a nem anonim mesterséges megtermékenyítés között: míg az anonim mesterséges megtermékenyítés esetében a sperma-donor személye ismeretlen, nem anonim mesterséges megtermékenyítés esetében a sperma-donor általában az anya párja (férje, élettársa) vagy más ismerőse. Vannak országok (így például Magyarország), ahol a nem anonim mesterséges megtermékenyítésnek feltétele, hogy a sperma-donor és az anya között párkapcsolat álljon fenn, így ez a lehetőség nem áll nyitva leszbikus nők számára.

Meleg férfiak esetében a saját gyermek vállalása bonyolultabb, hiszen szükség van egy nőre, aki vállalja a megtermékenyítést (természetes úton vagy mesterséges megtermékenyítés révén), a gyermek kihordását és megszülését. Mesterséges megtermékenyítés esetén természetesen itt csak a nem anonim megtermékenyítés merül fel. Mivel a terhesség és a szülés jóval nagyobb terheket ró az anyára, mint a sperma-adományozás az apára, felmerül a kérdés, hogy részesülhet-e a „béranya” v. „dajkaanya” anyagi ellenszolgáltatásban.

A nem biológiai szülő szerepe [szerkesztés]

Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán az egyik fő kérdés, hogy hogyan jöhet létre törvényesen elismert szülő-gyermek kapcsolat a gyermek és a nem biológiai szülő között. Az első megközelítésben az a tény, hogy a nem biológiai szülő azonos nemű partner párkapcsolatban (regisztrált élettársi kapcsolatban vagy házasságban, ahol erre van lehetőség) él a biológiai anyával/apával, vele közösen vállalkozik a gyermekvállalásra, önmagában is elég arra, hogy automatikusan a gyermek törvényes szülőjévé váljon. A másik megközelítés szerint a heteroszexuális párok apasági elismerő nyilatkozatához hasonlóan, a biológiai szülő azonos nemű partnere egy elismerő nyilatkozat megtételével válik szülővé. A harmadik megközelítés szerint a nem biológiai partner úgy válhat szülővé, hogy örökbe fogadja partnere biológiai gyermekét (ekkor a mostohagyermek örökbefogadásáról beszélünk).

Mindhárom esetben felmerül a másik biológia szülő szerepe. Egyértelmű a helyzet, ha a biológiai szülő nem kíván részt venni a gyermek nevelésében. A probléma akkor jelentkezik, ha másik biológiai szülő valamilyen módon részt szeretne venni a gyermek nevelésében: állhat-e a gyermek egyszerre három szülő felügyelete alatt, van-e a szülői felügyeletről lemondott biológiai szülőnek kapcsolattartási joga? Kötelezett-e gyermektartás fizetésére? További fontos kérdés, hogy a párkapcsolat felbomlása esetén előjogok illetik-e meg a biológiai szülőt a gyermek elhelyezésének kérdésében, vagy a két félre egyenrangú szülőként kell tekinteni, és a bíróság a különböző nemű párokhoz hasonlóan csak a szülői alkalmasságot veheti figyelembe a gyermek elhelyezésének eldöntésében

Az örökbefogadás [szerkesztés]

Az örökbefogadás kapcsán négy különböző esetet érdemes megkülönböztetni. Az első esetben a pár egyik tagja sem biológiai szülője a gyermeknek, és csak egyikük fogadja örökbe a gyermeket. Ebben az esetben közösen nevelik ugyan a gyermeket, de törvényesen csak egyikük válik a gyermek szülőjévé. Az örökbefogadásnak ezt a formáját szinte minden országban engedélyezik, bár több országban nehezítik meg a melegek és leszbikusok ez úton történő gyermekhez jutását az által, hogy elsőbbséget biztosítanak a heteroszexuális pároknak.

A második esetben a gyermek az azonos nemű pár egyik tagjának sem a biológiai gyermeke, és a pár mindkét tagja egyszerre fogadja örökbe a gyermeket. Ilyen közös örökbefogadás a melegek és leszbikusok számára Andorrában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Izlandon, Izraelben, Liechtensteinben, Norvégiában, Spanyolországban, Svédországban, Uruguayban valamint Kanada és az Egyesült Államok egyes tartományaiban/államaiban érhető el.

A harmadik esetben a pár egyik tagjának biológiai gyermekét fogadja örökbe a pár másik tagja. Ezt nevezik a mostohagyermek örökbefogadásának. Ez a lehetőség melegek és leszbikusok számára a második pontban említett országok mellett nyitva áll Finnországban, Németországban és Szlovéniában.

A negyedik eset átmenet a második és a harmadik eset között, ilyenkor a pár egyik tagja partnerének korábban örökbefogadott gyermekét fogadja örökbe.

Nevelőszülőség [szerkesztés]

Végül meg kell említeni a nevelőszülőség intézményét. Ez olyan gyermekek esetében alkalmazható, akit még nem fogadtak örökbe, vagy akinek örökbefogadására nincs esély. Ekkor a nevelőszülő nem válik a gyermek törvényes szülőjévé, csak neveli a gyermeket, esetleg gyámként is eljár. Vannak országok, ahol nevelőszülőnek csak a pár egyik tagját nevezik ki, a házastársnak/élettársnak csak hozzá kell járulni a gyermek elhelyezéséhez. A legtöbb országban azonos nemű párok vagy azonos nemű pár egyik tagja is lehet nevelőszülő. Ebben az esetben felmerül, hogy ha a nevelésre alkalmas a pár, akkor az örökbefogadásra miért nem.

Azonos nemű párok gyermekvállalása Magyarországon [szerkesztés]

Magyarországon az egészségügyi törvény[3] alapján mesterséges megtermékenyítés csak heteroszexuális párok és meddő vagy idős egyedülálló nők számára érhető el, ez utóbbiaknak csak anonim sperma felhasználásával. A törvény szerint tehát leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésben nem vehetnek részt, egyedülálló leszbikusok (ha meddők vagy idősek) igen. Ennek ellenére mivel az élettársi kapcsolat könnyen letagadható, nem zárható ki, hogy ezáltal leszbikus párok is gyerekhez jussanak. Az élettársi kapcsolat letagadása azonban hamis tanúzásnak minősül, és mint olyan büntetőfeljelentést vonhat maga után. Meleg férfiak mesterséges megtermékenyítéssel nem lehetnek szülők, mert spermát csak anonim módon adhatnak.

A hatályos családjogi törvény[4] alapján a biológiai szülő azonos nemű partnere semmilyen módon nem válhat a gyermek törvényes szülőjévé, mivel automatikusan nem válik a gyermek szülőjévé (csak ha házasságot kötöttek volna), szülői elismerő nyilatkozatot nem tehet (a törvény csak az apasági elismerő nyilatkozat fogalmát ismeri, amit nő nem tehet, és férfi is csak abban az esetben, ha nincs másik férfi, akit a gyermek apjának kellene tekinteni), partnerének gyermekét örökbe nem fogadhatja (csak ha házasságot kötöttek vagy ha mindkét biológiai szülő lemond róla). A várhatóan 2011. január 1-jén hatályba lépő új Ptk.[5] az azonos nemű élettársak számára is lehetővé teszi a partner vér szerinti gyermekének örökbefogadását, a bejegyzett élettársak számára azonban nem.

Melegek és leszbikusok, akár párkapcsolatban élve is, örökbefogadhatnak gyermeket, de a párnak csak az egyik tagja lesz a gyermek törvényes szülője. További nehézség, hogy a törvény a (különnemű) házastársak általi örökbefogadást preferálja, így azonos nemű párok csak olyan gyermeket fogadhatnak örökbe, aki másnak már nem kellett. Közös gyermekké fogadásra a meleg és leszbikus pároknak nincs lehetőségük: a meleg vagy leszbikus pár mindkét tagja egyszerre nem fogadhat örökbe egy gyermeket, és jelenleg arra sincs lehetőség, hogy a a partner vér szerinti gyermekét vagy a partner által korábban örökbefogadott gyermeket fogadja örökbe az azonos nemű partner.

A hatályos családjogi törvény[4] alapján a biológiai szülő azonos nemű partnere semmilyen módon nem válhat a gyermek törvényes szülőjévé, mivel automatikusan nem válik a gyermek szülőjévé (csak ha házasságot kötöttek volna), szülői elismerő nyilatkozatot nem tehet (a törvény csak az apasági elismerő nyilatkozat fogalmát ismeri, amit nő nem tehet, és férfi is csak abban az esetben, ha nincs másik férfi, akit a gyermek apjának kellene tekinteni), partnerének gyermekét örökbe nem fogadhatja (csak ha házasságot kötöttek vagy ha mindkét biológiai szülő lemond róla). A várhatóan 2011. január 1-jén hatályba lépő új Ptk.[5] az azonos nemű élettársak számára is lehetővé teszi a partner vér szerinti gyermekének örökbefogadását, a bejegyzett élettársak számára azonban nem.

Melegek és leszbikusok, akár párkapcsolatban élve is, örökbefogadhatnak gyermeket, de a párnak csak az egyik tagja lesz a gyermek törvényes szülője. További nehézség, hogy a törvény a (különnemű) házastársak általi örökbefogadást preferálja, így azonos nemű párok csak olyan gyermeket fogadhatnak örökbe, aki másnak már nem kellett. Közös gyermekké fogadásra a meleg és leszbikus pároknak nincs lehetőségük: a meleg vagy leszbikus pár mindkét tagja egyszerre nem fogadhat örökbe egy gyermeket, és jelenleg arra sincs lehetőség, hogy a a partner vér szerinti gyermekét vagy a partner által korábban örökbefogadott gyermeket fogadja örökbe az azonos nemű partner. A várhatóan 2011. január 1-jén hatályba lépő új Ptk.[5] az azonos nemű élettársak számára is lehetővé teszi a partner vér szerinti vagy korábban örökbefogadott gyermekének örökbefogadását, így két lépésben a pár mindkét tagja a gyermek szülőjévé válhat. Ez a lehetőség a bejegyzett élettársak számára nem elérhető.

"Az elmúlt évek során végzett pszichológiai kutatások[2] kimutatták, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek körében nem gyakoribbak a nemi szerepzavarok, és nem lesznek nagyobb arányban homoszexuálisok, mint a különböző nemű párok által nevelt gyermekek."

Ilyen kimutatások készültek arról is, hogy a szigorúbb törvényekkel nem lehet visszafogni a bűnözést, csak a nagyobb rendőri jelenlét számít. Ezzel szemben a valóság az, hogy a volt szocialista országokban a szocializmusban igenis volt visszatartó ereje a szigorúbb törvénykezésnek.

Mindkét kimutatás, statisztika liberális tőről fakad, és mindakettő hazugság, akárcsak az egész bemásolt hablatyod. Ha vitatkozni szeretnél, akkor ne 20 oldala kisregényt másolj be, hanem érvelj a saját szavaiddal. Nem baj, ha hosszabban érvelsz, de azért nem árt egy limit sem, a rossznyavaja sem fogja végig olvasni a végtelen jogi maszlagodat meg kimutatásaidat.

Egy család áll egy apából egy anyából és gyerekekből. Ilyen egyszerű ez, nincs itt semmiféle kirekesztés.

A melegek élettársi kapcsolatának jogi elismerését pedig akkor lehetne támogatni, ha az egyedülélőknek is járnának ugyanazok a jogok.

Mivel rosszabb egy egyedül élő hetero férfi, aki gyereket fogadna örökbe, mintha ugyanezt két homoszexuális tenné? Ugye, hogy mindakettő milyen bizarr?! A gyereknek pedig családban a helye, valódi családban!

Most gondoljuk el azt, hogy két leszbikus nő örökbe fogad egy kisfiút. Mindketten férfigyűlölők. Mi lesz abból a szegény gyerekből 15-16 évesen? Ez tényleg nem fog neki bekavarni az orientációjában? Ugyan már!

„És a pszichológusok mit mondanak? Meg a többi állam.”

Azt hogy agybaj van. A többi állam meg azt hogy más is b¤zi.