Vajon a magyar orvos (állam) -hatalmi tényező?

Ha hatalmi tényező lenne,akkor elérnék,hogy jobb fizetést kapjanak,és nem mennének tömegesen külföldre.

Azt pedig a kisemberek is kritizálják,hogy hála pénz nélkül nem kapnak tisztességes ellátást.

Ez nem az orvosok hibája,hanem a kritikán aluli egészségügyi állapoté.

Itt most nem a tényleges hatalomról, hanem a magyar társadalomban és az orvosokban ezen a téren továbbélő feudális beidegződésről, illetve a betegek részéről egy felelőtlen hozzáállásról van szó. Én ezt mindenütt tapasztalom.

Először is problémás az embereknek a testükhöz való viszonya. Itt még mindig nem fogta fel szinte senki, hogy a testi állapotom, az egészségem nem a véletlen műve, és nem másoktól kell elvárnom az egészségem fenntartását, hanem alapvetően nekem kell tenni érte megfelelő életmóddal, felelős gondolkodással. És ennek megfelelően, ha elromlik valami, ha beteg leszek, akkor nem más fog meggyógyítani, megjavítani mint egy kocsit, hanem elsősorban magamat kell gyógyítani, korrigálni. Ebben persze segíthet külső személy, az orvos, de az enyém a főszerep. Az orvos csak tanácsadó és segítő. Tehát nem is utasításokat hajtok végre, hanem egy konzultáció és egyéb segítségnyújtás alapján kialakítok egy stratégiát a gyógyulásra. Nem az orvos alakítja ki, hanem az ő figyelembe vételével én. Egyébként csak így lehet eredményes az orvos munkája is, ha én akarok meggyógyulni.

Na ehhez képest a valóság az, hogy az emberek tök felelőtlenek, rémes életmódot élnek, úgy teszik tönkre a testüket, mintha nem is az övék volna. Aztán mikor jelentkezik a baj, megpróbálják magukat megjavíttatni mással, illetve gyógyszerekkel. Így aztán van egy készség arra, hogy az orvost egy mindenható javító erővel felruházott messiásnak tekintsem, és eszembe se jut, hogy azért vagyok beteg, mert én rontottam el valamit, és a gyógyulást is főleg magamtól várhatom.

Ugyanakkor az orvosok jelentős részében is él ez a felfogás, hogy ő utasít, elrendel, intézkedik a nélkül, hogy engem ebbe bevonna vagy akárcsak megkérdezne. És megsértődik, ha én visszakérdezek, netán nem értek egyet valamiben. Pedig akinek a családjában már volt beteg, tudja, hogy az orvosok körében is rengeteg hiba és tévedés van, meg hát nyilván én is beleszólhatok, mert rólam van szó.

Kirívó példája ennek a feudális alárendeltségi viszonynak Réthelyi miniszter. Egy mostani interjújában felrótta, hogy a betegek nem fogadnak szót az orvosoknak. Már ez a szóhasználat is borzalom. Mi az, hogy szót kell fogadnom? Én utoljára óvodás koromban fogadtam szót az óvónéninek. Így nem lehet hozzáállni egy orvos-beteg kapcsolathoz, ez egy 19. századi felfogás. Itt tartunk sajnos.

[link]

Formáltam már véleményt orvosoknak (IS,) orvosokról, - kaptam is hideget-meleget (csak észérveken alapuló, tisztességes válaszokat nem).

A szokásos megmagyarázásba fulladt a vélemény ütköztetés, - később pedig személyeskedésbe, amire nem voltam vevő.

Ezt tanulják diplomásaink az egyetemeken, - és azt, hogy "istenként" dönthetnek életről-halálról - annak függvényében, hogy "SZIMPATIKUS-E" a beteg, vagy sem...

Az meg "gyári beállítássá" válik a tanulmányaik folyamán, hogy "felsőrendűbbek" minden földi halandónál, hiszen a diploma szinte minden alól mentesíti őket, ami összefüggésbe hozható az érdemi munkával.

Igazából az orvosi praxis is egy komoly munka LENNE (!), ha felelősséget vállalnának az orvosok a tetteikért, - nem kórházak fizetnék KÖZPÉNZEKBŐL a műhibáikat,

- ha nem annyifélét mondanának ugyanarra a tünetegyüttesre, ahány orvosnak megmutatja, elmondja a beteg a panaszait,...

- ha nem csinálnának ÜZLETET az emberi életből,...

- ha vennék a fáradtságot, és "leereszkednének" a náluk (általában) tanulatlanabb betegekhez - és magyarul, egyértelműen, emberként tárgyalnának velük,...

- ha nem akarna egy rezidens az első félévben "meggazdagodni", - miközben a társadalom közös asztalára még semmit nem tett le, (hanem a tanulás okán kiesett a tevőleges emberek sorából),...

- ha a többségük nem lenne olyan link, mint a véres hurka,...

- ha nem lennének partnerek a kivételek generálásában, korrupcióban, visszaélésekben.

Személyesen is ismerek jó, jobb sorsra érdemes orvosokat, akikre az általam fentiekben leírtak közül nem igaz valamelyik észrevétel - vagy egyik sem,- de sajnos nem ez a jellemző a mai Magyarországon praktizáló orvosok többségére.

- Jobban örülnék, ha az általam IS pozitív tapasztalatokkal jellemezhető orvosok lennének abban a többségben, amiben most nincsenek.