Nem fárasztó még a folyamatos feltétlen hit és bizalomvetés azokba, akik ezerszer arconcsaptak minket?

Gondolok itt arra, hogy a magyar nép, a társadalom úgy viselkedik, olyan naivan, mint egy tizenéves, fiatal, éretlen fruska, aki az életében még soha nem gondolkodott logikusan és nem használta a józan paraszti eszét?

Csak megyünk azok után, akik ígérgetnek, a sokadik átverés után még mindig eljárkálunk szavazgatni és lebegünk a rózsaszín felhőcskéinken, hogy "mostmár biztosan jobb lesz, mert elmentem X-elni!".

Aztán jön a meglepődés: "Nahááát! Ezek is átvertek minket! Ki látta ezt előre? Ez hihetetlen, hogy milyen aljas, gonosz emberek vannak..."

Észrevettétek? Aljas és gonosz emberek márpedig tényleg vannak! Én csak azt nem értem, hogy minek mindig hinni nekik? Beül valami Tv-adásra egy ilyen "öltönyös szakmenedzser miniszteri államtitkár-helyettes" és elmondja a langyos, ostoba baromságait és mindenki megkönnyebbül rajtuk, hogy ezek milyen jók is így, mert "hát ez milyen egyértelmű, modoros és higgadt volt!"

Jó, az volt. De nem igaz, hogy egyesek nem értik meg, hogy pont az ilyen emberek a legveszélyesebbek mind között... -.-'