Nem fárasztó még a folyamatos feltétlen hit és bizalomvetés azokba, akik ezerszer arconcsaptak minket?
Gondolok itt arra, hogy a magyar nép, a társadalom úgy viselkedik, olyan naivan, mint egy tizenéves, fiatal, éretlen fruska, aki az életében még soha nem gondolkodott logikusan és nem használta a józan paraszti eszét?
Csak megyünk azok után, akik ígérgetnek, a sokadik átverés után még mindig eljárkálunk szavazgatni és lebegünk a rózsaszín felhőcskéinken, hogy "mostmár biztosan jobb lesz, mert elmentem X-elni!".
Aztán jön a meglepődés: "Nahááát! Ezek is átvertek minket! Ki látta ezt előre? Ez hihetetlen, hogy milyen aljas, gonosz emberek vannak..."
Észrevettétek? Aljas és gonosz emberek márpedig tényleg vannak! Én csak azt nem értem, hogy minek mindig hinni nekik? Beül valami Tv-adásra egy ilyen "öltönyös szakmenedzser miniszteri államtitkár-helyettes" és elmondja a langyos, ostoba baromságait és mindenki megkönnyebbül rajtuk, hogy ezek milyen jók is így, mert "hát ez milyen egyértelmű, modoros és higgadt volt!"
Jó, az volt. De nem igaz, hogy egyesek nem értik meg, hogy pont az ilyen emberek a legveszélyesebbek mind között... -.-'
De, érdekel. Újfent felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan képzeled el a továbbot.
nekem a te felfogásod tűnik egy kicsit sántának, mert nem kínálsz alternatívát!
na ,ennek a kérdésnek is volt ám értelme...
A siránkozáson kívül, ez mire volt jó?
Egyszerű. Azt kell nézni, hogy ki mennyire hiteles ember, ki mennyire gondolkodik a józan paraszti eszével és él a becsületével, nem pedig azt, hogy ki melyik párt tagja és demokratikus, vagy éppen nem az.
A jelenlegi irányítás már ezerszer bebizonyította, hogy nem a fentebb felsorolt egyének csoportjába tartozik, mégis a saját fejünk fölé emeljük őket, mint a királyokat, újra és újra.
Minek megy el az a többmillió ember szavazgatni 4 évente, amikor tisztában van vele, hogy csakis romlottakra lehet voksolni? Hogy nincs olyan, aki teljes szívvel-lélekkel azokért lenne, akik odaadással megbíznak benne?
Gondolom már nektek is volt az életetekben olyan eset, amikor nagyot csalódtatok valakiben és rájöttetek, hogy az a személy nem olyan ember, akivel érdemes közös nevezőn lenni és egyáltalán szóbaállni vele. Ezt az embert messzire elkerülitek, nem támogatjátok, nem kedvelitek, mert nem érdemli meg.
A jelenlegi rendszer is pont ilyen, csak ezerszer rosszabb, mert nem csak nektek ártott, hanem többmillió társatoknak is. Miért nem lehet megérteni, hogy van jó és rossz és a rosszat nem támogatjuk?
"Miért nem lehet megérteni, hogy van jó és rossz és a rosszat nem támogatjuk?"
Ezt szerintem felfogtuk.
Ha lesz jó, akkor én azt támogatom. De mindenkinek más a jó.
a józan paraszti ész pedig nem garancia semmire.
Ti azt várjátok tőlem, hogy felvázoljak elétek egy új rendszerelnevezést, mert nem láttok túl az orrotokon.
Nem a rendszer milyensége a lényeg, hanem a töltelék. Ha a töltelék romlott, akkor teljességgel lényegtelen, hogy milyen keretet adunk köré, az a rendszer akkor is romlott lesz.
Nem az a fontos, hogy demokratikus, szocialista, kapitalista, kommunista, nemzetiszocialista, alternatív, stb. hanem azok az emberek, akik jelentést adnak neki, mert vezetői pozícióban eltöltött intézkedéseik vagy jók/hasznosak, vagy rosszak/károsak.
Ezek az "-ista" és "-izmus" kifejezések csakis üres és tartalmatlan lózungok, semmi értelmük. Nem tűnt még fel?
Ejnye, de magas lovon ülve tetszik itt osztani az észt másoknak, miközben nincs közte egy eredeti, konkrét gondolat sem, csak üres siránkozás, tartalmatlan frázisokkal megtűzdelve! Most meg kellene lepődnöm?
Ha a mostani rendszer nem rossz, akkor jó. Annyiban biztosan "jó", hogy azt kapjuk, amit megérdemlünk. Úgy látszik, ezt érdemeljük. Az egy jó kérdés, hogy én vajon miért érdemlem ugyanazt, mint a többiek, amikor én nem erre szavaztam? De hát mégiscsak egy országban élünk, ha annyira akarnék, el is mehetnék innen. Tehát mégiscsak ezt érdemlem én is...
Azon vagyok, a saját portámon rendet tartsak. Tőlem ennyire futja, nem akarok politikus lenni, megmondani másoknak, hogyan éljenek, stb.
Én vagyok az, aki korábban azt írta, hogy látják az emberek ezt a helyzetet, de félnek változtatni.
Kérdeztétek hogy milyen más lehetőség létezne még?
Azt hittem a kérdező válaszolni fog, mert csak az tesz fel ilyen kérdést, aki tudja, hogy ha ezt nem, akkor mit kellene csinálni.
Ha nem csinálunk semmit, csak tűrünk, az is egy választás. Ugyanaz a választás, mintha elmennél szavazni, és boldogan élnéd a birkák világát, csak te bégetsz is mellé.
Igazából szerintem két fő út létezik: az anarchia, és az erőszakrendszer. Mindkettőnek meg vannak az előnyei és a hátrányai.
Az erőszakrendszert könnyebb beindítani. Ugyanis elég csak az emberek erősebb részét meggyőzni (nem feltétlenül a felét, lehet elég a negyedét is). Ez igazából olyan lenne, mint egy utolsó demokratikus választás, súlyozott szavazatokkal intelligencia, kitartás, és erő alapján. Ha beindult, akkor nincs visszaút. A hatalmat gyakorló személy, család, vagy csoport igazából egy zsákbamacska. Vajon elég erősek maradnak, és ugyanakkor igazságosak, felelős, tiszta gondolkozásúak? Az én véleményem az, hogy jó eséllyel nem. És lehet hogy a sok fájdalom és áldozat után visszabillenne az egész abba ami most van. De még mindig megérné, mert hátha nem.
A másik vonal, az anarchia, és annak változatai. Ez lenne az igazi válasz arra, hogy elegünk van a politikából. És ezt lenne a legnehezebb elérni, mert ehhez az emberek nagy többségének el kellene fogadnia, és támogatnia kellene az anarchiát.
Az anarchia nem egyenlő a káosszal: inkább a természetes rendet jelentené, a mesterséges helyett, ami most van, és amit igazából senki se ért, csak a politikusok és a jogászok. (Legalábbis ők ezt állítják)
Az emberek azt hiszik hogy ha bármilyen rendszer létezik, akkor az már nem anarchia. Pedig nagyon nagy különbség van aközött, hogy ha emberek egy érdekcsoportja éli az életét a saját rendje szerint, megszervezi a saját védelmét, és gazdaságát, és ezek az önálló, szabad csoportok együttműködnek bizonyos célok érdekében a többi csoporttal (akár globálisan), meg aközött, ami most van, hogy az emberek 1% a dönt arról, hogy ki lakhat házban, ki mit ehet, ki mit mondhat, ki mit dolgozhat, és ki fizet kinek. A maradék 99% pedig dönthet arról, hogy abból az 1%ból kinek legyen az a címe, hogy elnök úr.
Anarchia = uralkodó nélküliség. Aki nyitott szemmel jár a világban, az tudja, hogy ugyanúgy vannak uralkodók, csak nem mindig mutatják az arcukat. A pénz kitűnő módszer arra hogy biztosítsd a hatalmad. A birkák meg elszavazgatnak nyugodtan.
Az anarchiában, ha megfelelő minőségű lenne, sikerülne elérni hogy sehol ne maradhassanak meg a korruptak, akkor utána már beállna szépen, nem kellene félni hogy jön egy korrupt uralkodóosztály, akik felszivárogtatnák maguk közé a többi férget. Ha bárki ezzel próbálkozna, kinevetnék az emberek, mert normális, egészséges önbizalmuk lenne, önellátóak lennének, és ismernék jól a történelmet. Megjelenne valahol egy korrupt csoport, a többiek összefognának ellenük, és szétcsapnának köztük.
Jaés, kérdeztétek, minek köszönhetjük a technológiai fejlődésünket: a technológiai fejlődésnek magának. Merthogy ez egy önmagát gerjesztő folyamat. Minden ember szereti a tudományokat, a technológiát, egyedül az archonok (uralkodók) nem, ahogy azt a sötét középkorban is megfigyelhettük. Mert az uralkodóknak nem igazán érdekük a fejlődés, nekik mindegy hogy egymillió paraszton, vagy egymillió öltönyös emberen uralkodnak. Viszont az új technológiák nehezebbé, bonyolultabbá teszik az uralmuk fenntartását.
"a magyar nép, a társadalom úgy viselkedik, olyan naivan, mint egy tizenéves, fiatal, éretlen fruska"
Ha éretlen fruska vagy, tanulj a hibáidból és nőj fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!