A nemzeti radikálisok örök álmodozók? Megvalósulnak-e valaha főbb álmaik?

"A nemzeti radikálisok örök álmodozók?"

Igen, idealisták, vagyis egy olyan célban hisznek, ami az emberi természet és maga a Természet törvényei miatt nem valósulhat meg.

"Megvalósulnak-e valaha főbb álmaik?"

Nem, mert az emberek többsége nem olyan beállítottságú, hogy megtűrjön egy nemzeti radikálisok által irányított világot.

"álmodj királylány"

Szerintem úgy hülyeség az egész ahogy van,mi a fityfenének lennék én "fegyelmezett" elég volt nekem,hogy az iskolában/gimiben fegyelmeztek! Némi hóbort/különcség/sexepil/határfeszegetésre szükség van a világban ,nem lehet mindenki egyforma az olyna unalmas lenne! A nacionalista embereknek nincs humoruk,nekem az is hiányozna! Éa nem akarok csak a hazámról elmélkedni az megöli a fantáziát,hazaszeretet jó,nacionalizmus/hungarizmus rossz! Ráadásul ez a fajta magatartás szüli a kivagyiságot,lenézést,túlzott büszkeséget=önértékelési hibát! Egyszó mint száz a nemzeti radikalizmus káros az agyra!

Nem osztom az előttem szóló véleményét: az, hogy szerinted a nemzeti radikálisok valami csökkent értékű emberek lennének, pontosan ugyanolyan skatulyázás, mint amikor a radikálisok skatulyáznak másfajta embereket. Ez így nem igaz.

Az sem igaz, hogy a nemzeti radikálisoknak nincs humorérzékük. Már miért ne lenne? A hazaszeretet nem zárja ki a humorérzéket. Van bizony nekik, csak éppen a liberálisok a legfőbb céltábláik, és a liberálisoknak az már nem vicces, amikor a saját fogyatékosságukkal, furacsaságaikkal, különc világnézetükkel szembesítik őket, kifigurázva, kigúnyolva. Legjobb ellenpélda erre a kuruc.info. Egy nemzeti érzelmű ember nagyon jókat tud szórakozni az egyébként igen szellemes szerzők maró szarkasztikus cikkein és élcein. Természetes, hogy akik a gúnyuk alanyi, azok számára ez nem tűnik viccesnek, sőt.

Én leginkább azt nem tudom megérteni, hogy miért baj, ha az ember nacionalista. Ez alatt azt értem, hogy szereti (imádja) az anyanyelvét, ápolja azt, nem tiporja páros lábbal, emellett tisztában van vele, hogy igenis Magyarországnak is vannak értékei, vannak hungarikumok, amelyek máshol nincsenek. Neves tudósaink voltak, feltalálók, matematikusok, fizikusok. Nem vagyunk tehát buták, és ez összefüggésben áll azzal, hogy a nyelvünk rendkívül bonyolult.

Ha meghallgatja valaki más nemzetek himnuszát, versenyeken, meccseken, és azt hallja, hogy mindegyik egy csinnadratta-katonai induló, amelyekkel ellentétben a magyar nemzeti himnusz egy gyönyörű fohász, amely máshol egyáltalán nem divat. Vallásosnak sem kötelező lenni csak azért, hogy az ember örömmel énekelje el: "Isten, áldd meg a magyart!" Szerintem ez sokkal szebb dolog, mint lobogó, véráztatta megtépázott zászlókról és rakétákról énekelni a himnuszunkban.

Kis nemzet vagyunk, egy maroknyi ember, aki sokat adott már a világnak. A fiataljaink is rendkívüli számban nyernek különféle nemzetközi versenyeket. Mindenféléket. Miért ne lennénk erre büszkék? Az amerikai, a globalizáló, a legultraliberálisabb nemzet, és egyben valamilyen tudathasadásos módon mégis a végtelenségig nacionalisták. Olyan büszkék arra, hogy amerikaiak, hogy elmondhatatlan. Imádják a zászlójukat, a nyelvüket, a szokásaikat, és azt, hogy ők x@rják a spanyol viaszt.

Miért kéne Magyarországon szégyellni azt, hogy magyarok vagyunk? Nem kell képmutatónak lenni. Sokan cserélnének velünk azért. Azt ne higgye már egy neonzöld se, hogy ha a nemzeti radikálisok hatalomra kerülnének, akkor kötelező lenne minden étkezés és lefekvés előtt az ima, vasárnaponként a mise, bokát kéne csattogtatni, meg kart lengetve tisztelegni a Vezír előtt! Ez a Hitler-fóbia belemagyarázása a dolgokba. Most milyen kormányunk van? Nem lehet mondani, hogy nemzeti radikális, mégis a tekintélyelvűségre épít, amely hatalomban a Vezért imádni kell, és lehetőleg még életében szobrot kell neki állítani. Ez a népnemzeti-álkeresztény-kicsit liberális katyvasz, amit magukra öltenek, mindig azt a felét fordítva a köpönyegnek, amelyik tisztább. Ilyesmi utoljára kábé Rákosi, meg Sztálin idejében volt. Nem sok híja van már itt a személyi kultusznak, csak itt nem hirtelen kényszerítik ki erőszakszervezetek által, hanem hosszan tartó, de alapos agymosással évtizedek alatt. És be is érett az agymosás gyümölcse. A választók elsöprő többsége el sem bír képzelni ma Magyarországon más kormányzó pártot vagy hatalmat, mert az "fizikai képtelenség", hogy ne a Fidesz, vagy a Szocialista-liberális frakció alakítana kormányt. Már miért ne lehetne? A radikálisok sem elérhetetlen célokért küzdenek, még akkor sem, ha ezt kommunikálják. Énelőttem az összes eddigi kormányzó párt már rég leszerepelt. A legtöbbje ki is múlt, de a két nagy főkonkoly megmaradt. Ezek semmi mást nem csinálnak, mint kartelleznek. Magyarországot szépen felosztották kettejük között. Csak éppen nem fizikai határt húztak, hanem időbelit. "Egy-két ciklust mi kormányzunk, azt csinálunk, amit akarunk; ha nagyon elkúrjuk ti jöttök, hogy majd ti megoldjátok a problémát. Aztán egy-két ciklus után rólatok is kiderül, hogy impotensek vagytok, de addigra már felejt a proli, és újra mi jövünk." Aztán ezt lehet a végtelenségig folytani.

A nemzeti radikálisok egyik fő célja pont az, hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntesse, mert itt igazi versengés nincsen, akárki akármit is mond. Persze, szabad választások vannak, de győztes, csak kettő közül kerülhet ki, aki a színfalak mögött azért jól megértik egymást. Aztán hogy rámegy tízmillió ember is? Nagy dolog! Haltak már ki népesebb nemzetek is. Az ő életükben még kitart a dínom-dánom, aztán utánuk az özönvíz.

És néma csend.

Aki végig bírta olvasni, annak tiszteletem! Akkor is, ha neonzöld.

A zenei kultúránkat ki is felejtettem! A Kodály-módszerre épülő zeneoktatás olyannyira világszabvány, hogy ha valaki nem e szerint a módszer szerint tanult, annak nem fogadják el normális országban a zenetanári diplomáját. Mert nem.

Magyarországon meg lassan azt is elfelejtik, hogy ki volt Kodály Zoltán, az iskolai zenei oktatás színvonaláról már nem is beszélve. A világ másik felén, Japánban áhítattal rebegik Kodály nevét, még ha nem is tudják rendesen kimondani, mert ő a bálvány. A mester.

Sajnos nagyon sok tekintetben igazuk van.

Főleg a gazdaság " eltorzulásának az eredendő okainak az elemzésében"! Néhány helyen túlzóak, és túlfűtött a lendületük, dehát ezért radikálisak. Sajnos a radikalizmust megbélyegzik sik más szinonímával, aminek talán olykor van alapja is. Ez kb olyan mint a liberalizmusra ráragadt sarlang. Hiszen a liberalizmus kissebbségekkel foglalkozása, a többséggel szembeni előnyhözjuttatása, óhatatlan hogy a többségben elfordulást és feszültséget keltsen. Ugya ez csak más előjellel ragadt a radikalizmushoz, mint az idők alatt rárakódott sarlang.

"" Valaha, győztesnek számított egy egy időre mind a kettő, de a saját anomáliáik miatt mára csak egy egy réteget képesek képviselni!

00:49

"Az, hogy sokféle nemzet és ember létezik a Földön, nagyon nagy lelki törést okoz nekik. Egy csendes-óceáni szigeten könnyebben létre lehet hozni egy olyan elszigetelt, homogén összetételű, tökéletesen fegyelmezett és saját magát ellátó társadalmat, mint amiről álmodnak."

Ez így van, mindenesetre vicces belegondolni, hogy a kis csendes-óceáni szigetek etnikailag és vallásilag olykor heterogénebbek, mint náluk sokkal nagyobb európai államok.

Viszont én másképp értelmezem a "nemzeti radikálisok" törekvéseit. A deklarált céljaik természetesen álmodozások, a fegyelmezett, önellátó, homogén izének semmi értelme. Viszont én úgy gondolom, hogy a "radikálisokat" nem ezek motiválják igazából, hanem elsősorban a félelem. Ők mindig rettegnek valamitől. Nem akarnának 100%-ig homogén lakosságú országot, ha nem rettegnének attól, hogy ha 5% idegen is jelen van, akkor az már elkerülhetetlenül "megrontja" a másik 95%-ot. Nem akarnának önellátást, ha nem hinnék azt, hogy a külkapcsolatoktól függés azt jelenti, hogy külföldi tényezők zsarolhatják az országot. Nem akarnának fegyelmezettséget vagy diktatúrát, ha nem hinnék azt, hogy a társadalom a szétesés határán áll.

A "nemzeti radikálisok" világnézetének lényege az, hogy rendkívül pesszimisták és aggodalmaskodók, és rossz véleménnyel vannak a nemzetükről és országukról, azt csökkent értékűnek tartják.

Ha nem tartanák a magyarokat alsóbbrendűnek, akkor nem követelnék azt, hogy az ország önellátó legyen. Ugyanis csak az ellenzi a nemzetközi kereskedelmet, aki azt gondolja, hogy az számunkra csakis hátrányos lehet. A nemzeti radikális azt gondolja, hogy a magyar olyan alsóbbrendű nép, amely ha kapcsolatba kerül más népekkel, akkor rögtön átverik és kifosztják.

A nemzeti radikális szerint a magyar identitás gyenge, a magyar kultúra pedig visszataszító és alacsonyrendű. Másképp nem gondolná a nemzeti radikális, hogy félni kell az idegen kultúráktól, és mihelyt idegen kultúrákkal kerülünk kapcsolatba, azok elsöprik vagy kiszorítják a magyart. Ha a nemzeti radikálisok a magyar kultúrát a többivel egyenrangúnak tartanák, akkor nem rettegnének attól, hogy 1-2% kisebbség kultúrája kiszoríthatja a magyar kultúrát vagy 1-2% kisebbség identitása elmoshatja a magyar identitást.

Végül, a nemzeti radikálisoknak lesújtó a véleményük a magyar emberek értelmi képességeiről, szerintük a magyarok nem felnőttek, aprólékosan irányítani kell őket, különben egymás ellen fordulnak és megsemmisítik magukat.

A nemzeti radikálison latens magyargyűlölők, de ez csak másodlagos náluk, szerintem elsősorban önmagukkal nincsenek megbékélve, saját lelki problémáikból csinálnak politikát. Alapmotívumuk a kisebbrendűségi érzés és a félelem.