Csak nekem van elegetem a magyar himnuszból?

BlackSword:

Abban mind a ketten egyetértünk, hogy büszkének kell lennünk a történelmünkre, hogy ki kell húznunk magunkat, és a nemzeti himnuszunknak ezt kéne kifejeznie.

De pont ott van a lényeg, hogy amikor ezekre az értékekre akartál példát hozni, te sem a vita témáját jelentő Himnuszból, hanem a Szózatból idéztél! Pont erről van szó, ami miatt te is inkább az általam korábban pozitív példaként felhozott Szózatot hozod fel ezekre példaként. Én is pont ezt írtam, hogy na, ezeket kéne kifejeznie egy nemzeti himnusznak, olyannak kéne lennie, mint a Szózat, mert az valóban ezeket az értékeket fejezi ki és sugározza, míg a Himnusz ezzel szemben - már csak műfajából adódóan sem - nem ezt a fajta elszántságot és felemelt fejű büszkeséget fejezi ki.

Az egy Istenhez való könyörgés, és mint ilyen, nem az elszántásgot, a kitartást,a büszkeséget hivatott sugározni, nem is teszi. Ettől még műfajában lehet nagyon jó vers, csak nemzeti himnusznak nem volt szerencsés választás.

Itt pont arról van szó, hogy akiknek nem tetszik, hogy a Himnuszt választották nemzeti himnusznak, azok számára fontos lenne, hogy büszkeséggel nézzünk a történelmünkre és ebből tartást nyerjünk, a Himnusz meg nem adja ezt meg nekik, sőt, azáltal, hogy szerepéből kiragadva ez lett a nemzeti himnusz, pont ellentétes érzést vált ki belőlük.

Megvan a hiba... Nem érted a himnusz jelentését... Semmi gond... Itt a definíció: "A himnusz vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy az Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja."

[link]

Tehát ebben a kontextusában a Himnusz, mint himnusz megállja a helyét... És ezzel ezt a részt rövidre is lehet zárni...

Viszont Ezt Te írtad:

"...Pont erről van szó, ami miatt te is inkább az általam korábban pozitív példaként felhozott Szózatot hozod fel ezekre példaként. Én is pont ezt írtam, hogy na, ezeket kéne kifejeznie egy nemzeti himnusznak, olyannak kéne lennie, mint a Szózat, mert az valóban ezeket az értékeket fejezi ki és sugározza..."

Erre meg csak ennyit idézek a Szózatból:

"Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll."

Nem igezán egy nemzeti himnuszba való répsz... Ugye???

tökéletesen értem a himnusz szó jelentését, bármely rég is volt a magyar óra. Az, ahogy az általad leírt definícióból is kiolvasható, egy irodalmi műfaj - a magyar nyelv csapdája, hogy a nemzeti himnuszt is ugyanevvel a szóval jelöli, pedig alapból semmi köze nem lenne a kettőnek egymáshoz, ahogy más nyelven nem is egy szó jelöli ezt a két teljesen különböző fogalmat. Én ezért is írok mindig nemzeti himnuszt, ha arra gondolok, amit lejátszanak a focimeccsek előtt, és himnuszt, ha az irodalmi műfajra gondolok.

Tehát a Kölcsey féle Himnusz című vers, mint himnusz műfajú vers, valóban abszolút megállja a helyét, hiszen annak is íródott, ezt többször le is írtam - a nemzeti himnusznak való alkalmazásával van gond.

Nem irodalmi problémám van vele, hanem az, hogy nem való arra a szerepre, amire utólag szánták (mert ugye Kölcsey sem annak szánta) - Weöres Sándor is remek gyerekverseket írt, irodalmilag azok is nagyon ott vannak, de a Galagonyát se raknám ki nemzeti himnusznak, bármennyire is a maga műfajában remek kis vers.

"Viszont Ezt Te írtad:

"...Pont erről van szó, ami miatt te is inkább az általam korábban pozitív példaként felhozott Szózatot hozod fel ezekre példaként. Én is pont ezt írtam, hogy na, ezeket kéne kifejeznie egy nemzeti himnusznak, olyannak kéne lennie, mint a Szózat, mert az valóban ezeket az értékeket fejezi ki és sugározza..."

Erre meg csak ennyit idézek a Szózatból:

"Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll."

Nem igezán egy nemzeti himnuszba való répsz... Ugye???"

De, ez pont egy nemzeti himnuszba való rész, főleg, ha a megelőző részekkel nézed. Hogy jöjjön bármi, mi álljuk, bármi is legyen a vége, és emelt fővel végigcsináljuk. Ebből a versből sugárzik a tartás, a sallangmentes elszántság, nem tudom jobbhoz hasonlítani, a szamurájszellem (tudom, hülyén veszi ki magát egy magyar nemzeti dologgal kapcsolatban szamurájszellemet írni, de nem találtam kifejezőbb fogalmat). Egy nemzeti himnusznak ez való, nem egy könyörgés, annak is megvan a maga helye, de nem a nemzeti himnusz helyén.

Ismételni tudom csak az előző hozzászólásomat: Azt gondold végig, hogy mikor a Himnusz kapcsán, a Himnusz védelmében azokról a nagyon szép erényekről és üzenetekről beszéltél, a történelemre, a nemzetre való büszkeségről, hogy legyen bármilyen sz@r, magyarnak lenni akkor is jó - ezeket gyönyörűen felsoroltad, majd mégse a Himnuszból hoztál erre példát, bármennyire is elvileg annak védelmében írtál, hanem automatikusan a Szózatból, mert ezt a Szózat fejezi ki, nem a Himnusz.

Kár volt ennyit ír5nod, mert teljesen felesleges volt... A szofisztikált kijelentéseid gyakorlatilag a mondanivalóm teljes félremagyarázása... És szállj már le a Szózat idézetemről... Nem azért idéztem a Szózatból, hogy aztán félremagyarázd, hanem azért, hogy értelmet nyerjen a Himnusz lényege, aminek az az idézet a magyarázata... Kösd össze a sírámokat, meg azt, hogy mi itt vagyunk, és magyarul vitatkozunk egy magyar oldalon... A Himnusz alcíme lehetne az is, hogy Imádság a magyarságért... És mi lenne szebb, és magasztosabb jelképe egy nemzetnek, mint egy ima Istenhez a nemzetért...

"Szánd meg Isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!"

nem szállok le az idézetről, mert az egésznek pont az a lényege, hogy felsorolod az értékeket, amiknek a nemzeti himnuszból kéne jönnie, és aztán bemutatod, hogy ezek kifejezésére magad sem a Himnuszt találod megfelelőnek. Ennél jobb érv nem kell, ez ékesebben támasztja alá mindazt, amit a Himnusz nemzeti himnusszá választása ellen felróttunk, mintha bármit mondtunk volna.

Tehát ne jöjjünk olyanokkal a Himnusz nemzeti himnusz szerepe védelmében, hogy büszkének kell lennünk a történelmünkre, mert pont ez a gond, hogy ez nincs benne, egy gramm büszkeség nincs benne, ezt hiányoljuk belőle, egy könyörgés nem a büszkeségről szól - és mint az idézetes példa mutatja, számodra sincs igazán benne, azt max a verstől függetlenül hozzáképzeled.

Én megértem, hogy mint vers, megérint, de mint nemzeti himnusz attól még nem jó választás. Ezt kéne már végre felérni, hogy az egy dolog, hogy mint vers szép vagy megható, az meg egy egész más, hogy mint nemzeti himnusz milyen. Ti azzal jöttök, hogy versnek milyen jó, mi meg azzal, hogy nemzeti himnusznak milyen rossz.

Mit kéne felérni??? Te vagy az aki valamit nem ér fel...

Nem értem, hogy miért kéne a nemzeti himnuszunkban a büszkeségnek jelenlennie... Arra ott a Szózat, ami gyakorlatilag és elméletileg is Magyarország második nemzeti himnusza... De mint már korábban is írtam egy ima, és nem könyörgés... Sokkal inkább egy kérés Isten felé, hogy áldja még a magyart... "Isten áldd meg a magyart/Jókedvvel, bőséggel..." Hát hogy a viharba kezdődhetne másként egy nemzeti himnusz??? Elárulom: sehogy...

És én amikor meghallom, akkor úgy érzem, hogy valaminek mégiscsak a része vagyok, és mintha a történelmünk állna mögöttem...

Az már csak a Te szegénységi bizonyítványod, hogy nem vagy büszke a himnuszunkra, és/vagy a történelmünkre... Semmi szégyellni valónk nincsen... És nem is lesz...

Tehát most komolyan szerinted azért nem vagyok büszke a múltunkra, mert elvárnám, hogy a nemzetet kifejező nemzeti himnusz tartalmazza és sugározza a nemzeti büszkeséget, amit szerinted meg nem kell?! És akkor ebből következően én vagyok az, aki nem büszke? Teljesen komolyan?

Zseniális logikai gondolatsor, tényleg, csak gratulálni tudok hozzá, és még te jössz nekem ezek után szegénységi bizonyítvánnyal?

"Csak nekem van elegem a magyar himnuszból?

Én már nagyon rühellem azt hogy állandóan azon siránkozunk, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk."

Énekeld akkor a második versszakát!

Abból az derül ki, nem vagyunk azok. Mármint szerencsétlenek, És akkor minden helyre billenthető a lelki világodban.

Mert azzal ugye egyetértesz, hogy zenéjét is beleértve ennyire szép, szelíd himnusza alig van, egyáltalán van-e valamely más nemzetnek?

Olyan himnusz, ami nem más népek fölé, elé, helyezi a nemzetét, amely nem harci induló, (mint a franciáké, amelyben felszólíttatnak: fegyverbe! hajrá! menj ölni, mert mások is azt teszik) vagy olyan himnusz, amely Isten segítségét más népek kiirtásához kéri?!?

(Az elrettentő és egykor kötelezően éneklendő himnuszokról már valamelyikünk tartott egy kis fejtágítást).

a második versszakban leírja, hogy anno, nagyon régen de jó volt, majd a 3.-ban is, hogy jajj, de nagyok voltunk - amivel még nem is lenne gond. Majd jön szépen a többi versszak, hogy de bűnösök vagyunk, jaj de megbűnhődtünk ezért, de megszenvedtünk, jajj de sz@r dolog magyarnak lenni, szánj már meg minket Uram.

Tehát ne jöjjünk a 2. meg 3. versszakban milyen jó, mert ott is csak pont azt a kontrasztot mutatja be, hogy régen mennyivel jobb volt, és azóta mennyire szenvedés.

Az egész vers erről szól, egy könyörgés az Úrhoz, hogy szánjon már meg minket, legyen már vége a szenvedésünknek, és azzal, hogy nemzeti himnusz lett, és aláraktak egy olyan zenét, mint amilyen a barokkos, még csak nem is olasz operákban a főhős haldoklását szokta aláfesteni, az egésznek így együtt olyan gyászhuszár jellege van, hogy egyszerűen üvölt belőle, hogy magyarnak lenni milyen sz@r - ez meg egy nagyon nem jó üzenet.

És a gyerekek ezt éneklik minden ünnepen, hogy mert nekünk milyen sz@r, aminek persze van egy pátosza, mert szenvedni aztán mindenki szeret, az egy nagyon csábító szerep, csak épp ezért nagyon nem egészséges, hogy ezt sulykolják beléjük minden egyes alkalommal, amikor valami nemzeti alkalom van, ezt az életérzést kötik össze a nemzeti érzéssel, ebbe a szerepbe neveljük bele őket, mondanám gyakran igen szép sikerrel - mondhatnám, hogy ez a mű és zene együttes választása nemzeti himnusznak a kivonata mindannak, ami miatt mi magyarok gyakran mélyen a lehetőségeink alatt értünk el dolgokat, a pesszimizmus, a negatív hozzáállás, a nem túl egészséges nemzettudat, mely nem pozitívan határozza meg magát, hogy egyszerűen vonzódunk az áldozat szerepéhez.

És nem lenne attól még induló jellegűnek meg harciasnak lennie egy nemzeti himnusznak, hogy nem sugározza a mindenek feletti szenvedést, és önsanyargatást. Hallgasd meg a skandináv himnuszokat (pl svéd), mind nagyon szép, lágy dallamok, de nem túlspilázott, agyonnyomó művek, hanem szép letisztultak, emberközeliek. És a szöveg sem harcias, csak azt éneklik, hogy svédnek/dánnak/stb. lenni jó meg szép.

Vagy (és húú, mit fogok ezért kapni, hogy ilyen példát merek felhozni) nézd meg az izraeli himnuszt, aminek egy nagyon lágy, nagyon letisztult dallama van (valamelyik magyar népdalnak van nagyon hasonló), és annak a szövege sem harcias, hanem reménykeltő, előretekintő. Pedig nekik sem volt kellemesebb történelmük, mint nekünk, azt mégis valahogy ha azt hallgatom, akkor el tudom képzelni, hogy azt hallgatva egy izraeli teljesen azt érzi, hogy bármilyen sz@r is legyen neki éppen, akkor is neki a legjobb, mert izraelinek lenni király.

Míg én meg meghallgatom a mi himnuszunkat, és csak az jön, hogy de sz@r dolog magyarnak lenni, tépjük meg ruháinkat.