Csak nekem van elegetem a magyar himnuszból?

ez nem stílus kérdése, hanem alapvető felfogásé, hogy ki mit vár a nemzettől, mit kéne kifejeznie a nemzet himnuszának - stílus kérdése az, hogy a jazz-t vagy a rockot kedvelem-e jobban, itt egész másról van szó.

Arról, hogy sokak úgy vannak vele, hogy a himnusznak valami előremutatót kéne kifejeznie, és kicsit többnek kéne állnia, mint patetikus és teátrális sirámnak.

Amitől persze nem kell úttörő indulónak lennie, szerepelhet benne mindaz a nehézség, ami érte/éri/érni fogja a nemzetet, de nem arról kéne szólnia, hogy emiatt most zokogunk, nem annak kéne lennie az alapüzenetének, hogy de sz@r nekünk, hanem hogy jöjjön bármi, azt leküzdjük, mint ahogy eddig is mindent leküzdöttünk.

A Himnusz meg erre mind szövegében, mind zenéjében (ami attól még egy szép zenei darab önmagában, de nem egy nemzeti himnusznak való a patetikusságával, és főleg ezzel a szöveggel párosítva inkább egy temetési ének, mint nemzeti himnusz jellegű) egyszerűen alkalmatlan.

A műfajából, stílusából adódóan egy egész más dologról szól, egy egész más szerepet tölt be. Mint vers a saját műfajában teljesen megállja a helyét, de mint nemzeti himnusz, nem volt egy jó választás.

Ahogy van rengeteg zseniálisan jó magyar vers, amik attól függetlenül zseniálisak, hogy nemzeti himnusznak nem lennének jók.

Nézd meg a Szózatot például (csak a szöveget, mert a zene az már megint tragédia, hogy mennyire nem illik hozzá, és ahhoz a sallangmentes elszántsághoz, ami abból sugárzik), abban is benne van, hogy a nemzet mennyit szenvedett, de az is benne van, hogy jöjjön bármi, mi álljuk a sarat, legyen bármi is a vége - na ez az üzenet alkalmas lenne egy nemzeti himnusznak.

Én elhiszem, hogy a Kölcsey-féle Himnuszban található pátosz sokakat megfog, a nagy hősi szenvedés, de nagyon sokakat meg nem, ez egy beállítottság kérdése. Engem meg mondjuk a Pilinszky versekben található mélység fog meg, mégse tartom ettől még alkalmasnak őket arra, hogy egy közös nemzeti érzelmet és összefogást ezek fejezzenek ki.

És innentől kezdve egy nemzeti himnusz, ami önmaga már erősen megosztja a nemzetet, az már eleve nem fog tudni jól funkcionálni.

"S lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre"

Ez amióta létezik magyar nemzet, azóta igaz és aktuális gondolat...napjainkban meg főleg!

...majd, ha kötelezően kellene(kellett volna) kornyikálnotok minden áldott nap, a Magyar Himnusz HELYETT! először a Orosz himnuszt...

(Szövetségbe forrt szabad köztársaságok: A Nagy Oroszország kovácsolta frigy, A Szovjet hatalma és egysége éljen: Sok nép így akarta s megalkotta így! ...

[link] mi is tudunk Wikipediaból idézni),

vagy a dicső, Internacionálét,

(a Szovjetunió nemzeti himnuszát)

/Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, Rabságodnak vége már. stb...

[link]

nem így vélekednétek, a magyarról, Kölcsey himnuszáról....

(a 80-as években is volt egy-két agyament, aki diszkós-ította, rock-osította a Himnuszt, de azon mód elfeledték, kiútálták a "szerzőüket a művükkel" együtt, a jóérzésű magyar emberek!

látom nem igazán ment át, hogy mi is a problémájuk az amúgy szintén jóérzésű és szintén magyar, csak a Himnuszt máshogy látó honfitársainknak azzal, hogy ezt a verset választották ki a nemzeti himnusz szerepére, és főleg ezzel a zenével.

Nem az, hogy nem eléggé tucc-tucc os.

Mi is a bajod tulajdonképpen?

A Himnusz nem siránkozás, hanem imádság. Nekem még így tanították az iskolában. De elég elolvasni, és kiderül.

Én pedig azt unom, hogy mindig ezzel a "siránkozós" dumával jönnek. Most vágjunk jó pofát ahhoz, hogy országunk meg van csonkítva, tönkre van téve, mély válságban van?

A siránkozásról csak annyit: Mi magyarok követelünk milliárdos kárpótlást az elesett katonák után? Mi pereljük az orosz vasúttársaságot a málenkij robotban való részvételért? Mi építünk iparágat az áldozatokra?

Jó lenne, ha végig gondolnád, hogy kik siránkoznak állandóan!

Ha nem tetszik, mert szerinted/szerintetek túl szomorú, stb., úgy énekeld vagy énekeljétek a második versszakát is.

"Őseinket felhozád Kárpát szent bércére/általad nyert szép hazát Bendegúznak vére/ s merre zúgnak habjai, Tiszának, Dunának/ Árpád hős magzatjai felvirágozának.

:-)

"Elegeted" van a himnuszból? No szép.

Valahányszor valaki kritizálja, kiderül, nem is érti. Gyakran anélkül szólja meg, hogy valaha is elolvasta volna.

A Magyar Himnusz a legszebb a világon, s a legsokatmondóbb.

Az irodalom, s költészet mérhetetlen mennyiségű, nagyszerű írásait tömegek nem szeretik, mert nem értik. De az attól még remekmű. Himnuszunkat még a Szovjet irányította rendszerünk alatt sem változtatták meg. Ha valaha, valaki megteszi, az katasztrofális dolgokat vonna maga után.

Az Amerikai himnusz egy nagy zagyvaság - ezt nem én állítom, hanem egy híres Amerikai író (persze, kinek ki a híres) - és mégis büszkék rá. Nekünk okunk is van rá, mert tökéletes.

Még egy gondolat (kicsit elvont lesz, de gondoljatok bele egy kicsit): Azért ha végignézzük a Himnuszban leírt "sírámokat", azok az elnyomóink hol vannak már??? Elkárhoztatta őket a történelem... Az a Tatár Mongol Birodalom, az Oszmán Török Birodalom, a Habsburg Birodalom... Mind, mind a múlté... Akár az (úgymond) "dicsőséges" Szovjetunió is...

Csak azt nem értem, hogy miért kéne sajnálnunk a történelmünket... Igen is büszkének kell lennünk, a történelmünkre, s arra, hogy magyarok vagyunk... Tény: nem lettünk nagy katonai nemzet... Nem igáztuk le a világot, de azért volt egy-két nagy dobásunk, mint Pákozdnál... És amíg egyes országok katonailag fitogtatták az erejüket, addig mi magyarok fejben tettük oda magunkat, és alkottunk... Gondolva a golyóstolltól, a volfrám szálas izzóig, a futószalagon át egészen a H-bombáig... Mégis mit akartok még??? És azért a nagy U.S.A. -val szemben nekünk még történelmünk is van...

Hogy a szózatból idézzek a végére:

"És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán."