Miért ilyen rossz a magyar politikai helyzet? Mit lehetne tenni?

Ja bocsánat, a kérdés második felére a válasz, mit is lehetne tenni?

Elzavarni (ha ugyan még nem késő)a népnyúzó, hazaáruló kormányt és sleppjét ( s hogy a következőknek se legyen mersze ilyet tenni többet, mint ezek tettek: méltó és elrettentő büntetést (életfogytiglan ha nem lámpavas!) teljes vagyonelkobzás) és alapjaitól úraépíteni a magyar nemzetet kizárólag a magyar emberek érdekeit szem előtt tartva.

Erre kevés az esély sajnos. Valaha ha egy politikus - nem ilyen tudatosan, csak jószándékú, de téves döntéssel a magyar nemzetnek kárt okozott, az főbe lőtte magát, vagy önkéntes számüzetésbe vonult, ahogy erre van példa a magyar történelemben. Ma ezek a korrupt tetves alakok már nyiltan mernek mindent tenni olyan erkölcsi mélységben vannak(néhány éve még legalább titkolni, leplezni próbálták)mert úgy alakitják a törvnyeket, hogy ott vannak számukra adott esetben a meneküléshez szükséges kiskapuk, vagyonuk már réges-rég külföldön, s ha el is jönne a számonkérés ideje, mire bárki fölocsúdna már árkon-bokron túl van..

Ezzel kapcs. is csak egyetlen kérdés és csak az elmúlt 3 hét hireiből:

Van-e olyan élő, gondolkodó, számolni tudó ember a világon, aki elhiszi a gyurcsány tavalyi évi jövedelmének hallatán azt, amit a hírekben a daróczi lesütött szemmel, láthatóan zavarral küzdve elmondott ( hogy népes családjára költötte a NAPI !!! kétszázvalahányezer ft-os jövedelmét, és egy fillért sem tudott megtakaritani, mert fölélték....????

11:26-os!

Most magyarázzam újra? Megint írjam le?

Amit írtam, az az OK. Az, hogy apolitikus ilyen, az meg a KÖVETKEZMÉNY.

Igen, a mentalitáson kell változtatni. Mindenkién. (Vagy legalábbis a döntő többségén.)

Ha a többség normális lenne, akkor a politikusok (rendőrök, vállalkozók, jegyellenőrök, stb.) többsége is normális lenne. Ez ennyire egyszerű.

Ez teljesen így van, én is ezt mondom régóta, bár engem eddig rendre lepontoztak miatta. Örülök, hogy téged nem. :)

De, ami itt a lényegi kérdés: HOGYAN érjük el ezt a többségi változást? HOGYAN lehet rávenni a többséget a normalizálódásra?

Mert attól tartok, hogy aki már egyszer alapjaiban félrenevelve nőtt fel, azt vagy csak nagy szerencsével és kínkeservvel lehet korrigálni, vagy sehogy.

A felnövekvő nemzedéket kellene megfogni, ha nem tévedek, de ehhez egyrészt hathatós oktatási változás kellene (amit viszont megint csak fentről lehet elindítani, de onnan meg ugye nem fogják), valamint a családi környezeten javítani, hogy onnan is jó példát lásson az ifjúság (amihez viszont a meglévő embereket is korrigálni kéne, ezt viszont lásd feljebb).

Szóval... van ötleted? Vagy bárkinek? Mert én sajnos akárhogy is forgatom a dolgot, mindig arra jutok, hogy ez így nagyjából reménytelen, hacsak nem szerveződik valami végtelenül aktív és kitartó, országszintű mozgalom az ügy érdekében.

Bár gyanítom, hogy azt meg kiröhögnék/lejáratnák/ellehetetlenítenék, úgyhogy támogatás meg pénz se ártana hozzá jó sok és bőséggel.

Vagy...?

17.03:

Jaaa, hogy azt akarod mondani, hogy ha az a tizmilliónyi pórnép nem szemetelne, nem lopna, nem csalna, nem hazudna, akkor a politikai székeken ücsörgő üzletemberek elszégyellnék magukat, hogy " óó, milyen rendesek is ezek a mi polgáraink, nahát de rühellem magam, hogy én meg ..." - és erkölcsi magaslatokba emelkednének a pórnép példájától..

Nem forditva kellene ennek lennie véletlenül?

Nem annak,aki bármilyen vezetői posztot vállal, főként egy nemzet kormányzását - az - ahogy a nevében is benne van - az VEZET valahova, valamerre embereket, utat mutatva, egyúttal ( akár erkölcsi ) példát is adva??

Vegyis a régi mondás úgy igaz, hogy : a haltól büdösödik a fej??

Sőt (miután a politikusaink bábok egy nagyobb nemzetközi színpadon) elszégyellnék magukat a nagy gazdasági szinpad szereplői is a magyar nép és magyar politikusok kollektiv becsületességén és már nem is kellene nekik se több pénz, se több hatalom??

Te igy ismered az emberi természetet (na és a politika mögött húzódó gazdasági érdekek rendszerét)??

Magyarul OK: a magyar nép szemetel, lop, csal, hazud stb. ebből kifolyólag = OKOZAT: a politikus erre jól berág, és azt mondja "na akkor én is.." (vagy: "addig én se")

Ezt komolyan gondolod??

Ha igen, akkor vagy nagyon fiatal vagy, vagy nagyon naiv..(jó hír: mindkettő megoldódik idővel)

Tudod, én már 50 éves is elmúltam, és kb. ennyi ideje hallgatom, az éppen aktuális kormánytól, hogy ez aztán az utolsó megszorítás, aztán már milyen jó is lesz nekünk... Egy idő után kiváncsi voltam, hogy lehet ez, és utána néztem a magyar- és világtörténelemnek, közgazdasági háttérnek, stb. összevetettem az események alakulásával, aztán leesett. Ezt javaslom másoknak is.

Szép(és valós) amit mondasz a kollektiv megjavulásról, mely az "önmagam cselekedetéért vagyok felelős" elmélettel kezdődik, de jelenleg ez idealista elképzelés (aminek szintén van egy oka, de az nem kapcsolódik a témához).

18:44-es!

Neked válaszolok, mert neked van értelme.

Kérdezted, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni.

Szerintem van pár lehetőség, ami változást hozhat valamely irányban (na nem feltétlen mindegyik abban az irányban, amit előre gondolna az ember).

1. Hagyjuk az egészet annyiban, kimenekülünk az országból, és szépen-lassan kipusztul a mi kis magyar nemzetünk. Ez egy lehetőség: ezt akarjuk ugyebár elkerülni. Tehát ez kizárva.

2. Ugyancsak kimenekülünk az országból, majd külföldön megszedve magunkat, visszajövünk, és a kint szerzett pépnzzel rendbeszedjük. Ez felvet pár problémát:

- Ki a franc áldozná a kint megszerzett pénzét másokra; olyanokra, akik önmagukért sem tesznek semmit? Senki.

- Ki a franc akarna visszajönni a jó helyről újra a mocsokba? Senki.

A tapasztalatok is azt mutatják, hogy aki kiment külföldre, az ugyan néha visszajár még, de a gyerekei már nem. Max. nagynéha nyaralni. Unokák meg már törve sem beszélik a magyart.

Tehát ez is kilőve.

3. Idővel egyre több ember belátja, hogy neki kell tennie, és nem másra várni.

Ezügyben látok pozitív példákat, de sajnos még nem eleget. Talán idővel felébred a mi kis nemzetünk, és megrázza magát. De lehet, hogy nem.

Várjunk, és közben tegyük a dolgunk? Igen, talán.

4. Jön valaki vagy valakik, akik erőnek erejével megváltoztatja a magyar mentalitást.

Ahogy végignézek a történelmünkön, nekünk mindig csak akkor sikerült valami komolyabbat elérnünk, ha valaki vezetett minket. ... Szépen, pórázon; néha belénkrugott, hogy csituljunk, néha adott enni, hogy haladjunk.

Ezt tette a legtöbb nagy uralkodónk; Árpádtól, Lászlón keresztül Mátyásig.

Ha egy erős központi hatalom volt felettünk, akkor a magyar nép csodákra volt képes. Ha ez megszűnt, akkor egyből ment a széthúzás meg a másikra mutogatás.

Namármost számomra ez tűnik a legjárhatóbb útnak. Két alváltozata is létezik:

a. Demokratikusan megválasztunk egy olyan embert, embereket, csoportot, amelyik utána vezet minket.

Igen ám, de a probléma ismét felmerül:

Ki legyen az?

Meddig hagyjuk, hogy csinálja a dolgát?

Hogyan küzdi le az ellenzőket? (Mert azok ugye - jó magyarhoz híven - lesznek bőséggel.)

Tehát ez problémás. Pláne, hogy feltételezzük a demokráciát, ami alapvető melegágya a széthúzásnak - legalábbis a mi esetünkben. (Mi magyarok szerintem nem nőttünk még fel a demokráciához. Talán ez nem is baj, de lehet, hogy igen.)

Ergo ez a verzió rizikós. Persze nem kivitelezhetetlen.

b. Jön valaki vagy valami, aki nem (vagy nem teljesen) demokratikusan veszi át a hatalmat. Pl. pénzzel, néphülyítéssel, akármivel.

És miután a kezében a hatalom, szétrugja az ellenzői hátsó fertályát, esetleg elteszi őket láb alól, majd rendet tesz.

Utána máris mindenki egy irányba fog húzni. (Amíg az illető vagy illetők ki nem pusztulnak; mert akkor ugye kezdődik az egész előröl.)

Nos, én az utóbbit támogatnám legszívesebben, mert az rejti a legtöbb lehetőséget. Persze nem zárkózok el más elől sem.

A legjobbnak természetesen azt tartanám, ha én irányítanék, de erre - valljuk be - jelenleg mikronokban mérhető az esélyem. :))

De mindenesetre a magam részéről azt csinálom, hogy élem a kis életemet, megpróbálok fejlődni, javítani az országon a lehetőségeimhez képest, és töb kevesebb türelemmel viseltetek kedves kis honfitársaim irányában. A magam kis szintjén megpróbálom nevelgetni, terelgetni őket, felnyitni a kis csillogó szemeiket, hátha ezzel is elérek valamit. :)

"Bízva remélj, míg élsz, mert nincs a sírban remény már."

(Remélem nem pontatlanul idéztem a nemjuteszembekitől. :) )

A megoldás szerintem;

386 Baross Gábor kell a parlamentbe.

A "vasminiszter" annyira becsületes volt, hogy amikor aránylag fiatalon elhunyt családja egy fillér nélkül maradt, megszavazták, hogy a "nemzet árváiként" segélyt kapjanak, hogy ne haljanak éhen.

Baross Gábor gyere vissza!Tiz körmünkkel kaparunk ki a sírodból.Hol találunk ma ilyen embereket mint TE?