Miért nem érdekli a "Csonkahoniakat" az országuk, a nemzetük, mindenhol, az elcsatolt területeken verik a magyart, és Gyurcsány akit megszavaztak szivatja őket és Ők mégsem tesznek semmit ellene. Mért nem nyílik fel már a szemük?

Birkák! Igen! Birka a magyar, jól mondják. Tűrünk és tűrünk minden mocskot és aljasságot, melyet ellenünk, a szemünk láttára követnek el! Tűrünk egészen addig, míg hagynak nekünk annyit, amennyit félthetünk. De ha már nem lesz félteni valónk sem, akkor a jó Isten irgalmazzon a sok sanyargató pásztornak - akinek sanyargatás, szipolyozás helyett védenie kéne a nyájat -, mert mi magyarok nem fogunk! Szemeteket hol hagytátok? Már réges régen az oszdd meg és uralkodj elv működik kis hazánkban. Mindig adnak témát a kezünkbe, hogy megosztottak legyünk. A cigánykérdés és a rassziztázás csak egy a sok közül. Közben pedig vezetőink 20 évre titkosítják elkövetett bűncselekményeiket (lásd olajszőkítés). Ők is tudják milyen könnyű megosztani bennünket, hiszen ennyire vegyes nép, mint a magyar, talán nincs is még egy (a tatárjárás után alig maradtak magyarok egy pár ezren). A nagy többség betelepített, letelepített, szlovák, német, török, kun és még sorolhatnám. Nem tudna itt az országba senki felmutatni egy ősi magyar vérből származó emberkét. Tudjátok ti, hogy hol élnek az igazi magyarok? Erdélyben. A székelyek azok, akik a mai napig meg tudták őrizni a magyarságukat! Állítom, hogy ők magyarabb magyarok, mint itt közülünk bárki is, beleértve engem is, pedig én tősgyökeres magyar vagyok a Viharsarokból. A legmélyebb tiszteletem a székelyeké, amiért ilyen tisztán meg tudták őrizni a nyelvet és magyarságukat egy olyan országban ahol a rengeteg román családot telepítettek be és igyekeztek őket elvegyíteni a magyar lakossággal. Vegyétek már észre, hogy a kinti problémák szintén többnyire koholmányok és a megosztást szolgálják. Erdélyben a székely és a román békében él és dolgozik egymás mellet és megbecsülik egymás munkáját. Csak a politikusok verik a nyálukat, hogy mekkora ellentét és harag van a két nép között. Pedig nincs semmi, csak szítják a tüzet az emberekben, a sok ostobában aki elhiszi ezeket a híreket és akiket majd ezközül lehet használni aljas céljaik eléréséhez. Itt mi van? Itt azt mondják, hogy nincs semmilyen ellentét a cigányok és a magyarok között és aki mást mond az rasszista. Pedig napi szinten személyesen is tudja, tapasztalja mindenki, hogy mi a probléma. De amíg erről vitázunk és beszélünk, addig nem tudunk arra figyelni, hogy ki mit tesz a zsebébe és ez nekik így jó. Amúgy meg mondd már, hogy mit tudna tenni Gyurcsány? Hadat üzenjen? Fenyegesse meg a környező országok vezetőit? Ugyan már! Max tiltakozni tud és védelmet kérni az EU tagállamoktól. Azok meg majd azt mondják, hogy akkor nálunk se piszkálják a sötétebbőrűeket. Rókafogta csuka csukafogta róka.

Amúgy a te szemed mikor nyílik már fel? Mondj nekem egy olyan országot, ahol szereti a lakosság, ha a kisebbség autonómiára, elszakadásra, önnálóságra törekszik. Csak egyet mondj! Te mit szólnál hozzá, ha Magyarországon szeretnék megalakítani az első cigány államot, lenyúlva egy területet evvel az orszgból? Ugye, hogy nem tetszene?!

Épp úgy, mint ahogy nem tetszik a szlovákoknak és románoknak a magyarok önállóságra való törekvése. Vagy a szerbeknek az albán kisebbség önállósodása, amely miatt háború is dúlt nem is oly rég. Vagy ott van még Izrael és Palesztina viszálya és még sorolhatnám reggelig. Tudod ezek csak apróságok melyek segítenek az életet bonyolítani. Azokat, akik a szálakat a kezükben tartják, nem is ismerjük, mert a háttérben maradnak! Semmit sem tudsz tenni ellenük! Gyurcsány és a többi is csak bábok a kezükben. Ezek a problémák nem újkeletűek és tán sohasem kapunk rájuk választ. Ez írta Petőfi annak idején:

Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet

Járjatok be minden földet,

Melyet Isten megteremtett,

S nem akadtok bizonyára

A magyar nemzet párjára.

Vajon mit kell véle tenni:

Szánni kell-e vagy megvetni? -

Ha a föld isten kalapja,

Hazánk a bokréta rajta!

Oly szép ország, oly virító,

Szemet-lelket andalító,

És oly gazdag!... aranysárgán

Ringatózik rónaságán

A kalászok óceánja;

S hegyeiben mennyi bánya!

És ezekben annyi kincs van,

Mennyit nem látsz álmaidban.

S ilyen áldások dacára

Ez a nemzet mégis árva,

Mégis rongyos, mégis éhes,

Közel áll az elveszéshez.

S szellemének országában

Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

S mindezek maradnak ott lenn.

Vagy ha éppen a véletlen

Föltalálja hozni őket,

Porban, sárban érnek véget,

Vagy az ínség zivatarja

Őket messze elsodorja,

Messze tőlünk a világba,

Idegen nép kincstárába,

És ha ott ragyogni látjuk,

Szánk-szemünket rájok tátjuk,

S áldicsőséggel lakunk jól,

Hogy ez innen van honunkból.

Ez hát nemes büszkeségünk,

Melyről annyiszor mesélünk?

Azzal dicsekedni váltig,

Ami szégyenünkre válik!...

Csak a magyar büszkeséget,

Csak ezt ne emlegessétek!

Ezer éve, hogy e nemzet

Itt magának hazát szerzett,

És ha jőne most halála,

A jövendő mit találna,

Mi neki arról beszélne,

Hogy itt hajdan magyar éle?

S a világtörténet könyve?

Ott sem lennénk följegyezve!

És ha lennénk, jaj minékünk,

Ezt olvasnák csak felőlünk:

"Élt egy nép a Tisza táján,

Századokig, lomhán, gyáván." -

Óh hazám, mikor fogsz ismét

Tenni egy sugárt, egy kis fényt

Megrozsdásodott nevedre?

Mikor ébredsz önérzetre?