Hogy ítélitek meg a Horthy-korszakot? Inkább jó vagy inkább rossz?

Hülye gyerek! Nem arról beszélek, hogy kultúramegőrzés, meg anyád kínja, hanem hogy erőszakkal nem lehet átalakítani egy társadalmat, mert elveszti összetatozástudatát. Lásd a mai Magyarországot, ahol mindenki mar mindenkit.

A hagyományápolás teljesen más kategória.

20:18

Arra még nem gondoltál, hogy mivel most az internet korában végre mindenki tud kommunikálni mindenkivel a bolygón, inkább arra kéne törekedni, hogy az egész emberiséget egy egységes kultúrájú csoporttá alakítsuk, amilyen hajdanán volt, mielőtt az első törzsek szétváltak volna?

"Arra még nem gondoltál, hogy mivel most az internet korában végre mindenki tud kommunikálni mindenkivel a bolygón, inkább arra kéne törekedni, hogy az egész emberiséget egy egységes kultúrájú csoporttá alakítsuk, amilyen hajdanán volt, mielőtt az első törzsek szétváltak volna?"

Ez sajnos magától is így fog alakulni, de ha erőltetik, az ellenállást vált ki, és hátráltatja ezt a dolgot.

Miért sajnos? A sokszínű érdekes kultúrákkal teli világunk így egyforma szürke lesz.

A verseny továbbra is fennálna, piaci kapitalizmus formájában.

A nyugat országai így versengenek egymással már mióta, és ez egy jóval békésebb és közemberre nézve hasznosabb fejlődési módszer, mint a Hidegháború és az azelőtti korok fegyverkezési versengése.

Jó kérdés, mert nem csak a történészeket osztja meg, de engem is. Szellemileg is kihívás ennek a kornak az értékelése.

Én pozitívnak azt látom benne, hogy Trianon után gazdaságilag talpra tudták állítani és stabilizálni tudták az országot, komoly gazdasági fellendülés, felzárkózás volt. A pengő a térség keményvalutája volt. Jellemző, hogy Hitler a német küldöttség részvételét olyan alapon mondta le az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszuson, hogy problémás a valuta biztosítása. (Ez persze kamu volt, de hivatkozni lehetett rá, olyan erős valuta volt a pengő.) Az meg nem nagyon hivatkozási alap, amit az elején írtak, hogy kiterjedt nyomor volt. Igen, volt. De hol nem volt annak idején? Az egy más korszak volt.

A nagy negatívum, ami szerintem megbocsáthatatlan, viszont az volt, hogy eszelősen mindent alárendeltek a revíziós politikának, és ezzel katasztrófába döntötték az országot. Érthető persze a Trianon utáni helyzetben, hogy a revízió ügyét nem lehetett megkerülni, de nem kellett volna korbácsolni a kedélyeket, és nem kellett volna ezzel kapcsolatban mindent egy lapra feltenni. A revízió jegyében kötötték az ország szekerét a hitleri birodalomhoz, aminek egyenes következménye volt a százezrek pusztulásával járó doni katasztrófa és a holokauszt.

És ami még szintén nem tetszett, hogy külsőségeiben és gondolkodásában is egy rendies, idejétmúlt feudális vonásokat őrző állam működött.

Az én családomban nagy megbecsülés övezi Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, nagyszüleim (akik egyébként nem éltek már sokat a Horthy-rendszerben, de az ő szüleik gyakorlatilag életük nagy részét abban éltél le) a máig utolsó igazi magyar államférfit tisztelik benne (ez egyébként szerintem vitathatatlanul így is van).

Az hogy sok ember volt szegény az természetes. Próbáljatok csak meg kicsit belegondolni milyen állapotban kellett átvennie Horthynak az ország irányítását (vesztes világháború, vörösterror, Kállay-kormány szégyenletes politikája, Trianon stb.). Szerintem ezt mi fel sem tudjuk így a 21. századból felfogni az ország és az emberek akkori állapotát. Ehhez képest az ország a '20-as évek végére gazdaságilag helyreállt és Közép-Európa egyik vezető gazdaságává vált. Aztán jött a világgazdasági válság, ami újra padlóra küldte az országot, de még ebből is volt visszaút, a '30-as évek vége fele megint nem volt rossz állapotban a gazdaság.

A revizionista politika prioritása is teljes mértékben helyes volt, hisz Magyarországot méltatlanul megalázták Trianonban. A külpolitikában pedig nem volt más lehetőség, mint a tengelyhez való csatlakozás, hisz végtére is tőlük kaptuk vissza az elvesztett területek közel felét az I. és a II. bécsi döntés alkalmával. Természetesen a magyar politikai vezetés követett el hibákat a II. világháború alatt (várhattunk volna a hadba lépéssel és hamarabb át kellett volna állnunk stb.), de azért azt ne felejtsük el, hogy Horthy az utolsó pillanatokig próbálta megóvni az országot a háborús pusztítástól (sikertelen kiugrási kísérlet 1944 októberében-->nyilas puccs).

Egyébként nagyon örülnék neki ha Magyarországon elindítanának folyamatos vitafórumokat a 20. századi történelmünkkel kapcsolatban (nem csak a Horthy-korszakkal hanem minden mással kapcsolatban is), mert úgy érzem az egyik legnagyobb problémája a mai magyar társadalomnak, hogy a 20. századi magyar tragédiák nincsenek kibeszélve.

A kérdésre a válaszom, hogy inkább pozitív volt, de elismerem a korszak hibáit is (merthogy volt abból is bőven legyünk őszinték), mégis azt gondolom, hogy az elmúlt 100 évben (a Monarchia óta) ez volt az egyetlen hosszú távon is működőképes rendszer Magyarországon, amely talán még ma is fennállna, ha nem lett volna a vesztes háború (azért az jelzésértékű, hogy az volt az utolsó olyan korszak Magyarországon, ahol sem hatalmas és folyamatos tüntetések, sem forradalom nem zajlott).

József Attila egy nagyon művelt ember volt, végigélte azt a korszakot, és ezt írta róla 1937-ben.

Inkább neki higgyetek, mint mindenféle ostobaságnak a weben.

József Attila

HAZÁM

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán. Rám csapott,

amiből eszméltem, nyelvem

származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg

ölbecsaló anyatermészet

férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,

vagy itt töpreng az éj nagy odva

mélyén: a nemzeti nyomor.

Ezernyi fajta népbetegség,

szapora csecsemőhalál,

árvaság, korai öregség,

elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó

nép gyülekezetében

hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében

mint bánja sor törvényhozó,

hogy mint pusztul el szép fajunk!

A földesúr, akinek sérvig

emeltek tönköt, gabonát,

csákányosokkal puszta tért nyit,

szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,

ki védte menthetlen honát,

mint állatot terelni értik,

hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,

mosolyognak és szavatolnak,

megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve

láncon - nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok - szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót - nekem

add meg boldogabb énekem!

1937. május