A kábítószerkereskedőkről akikről a Miniszterelnök úr is beszél ha eddig is léteztek és valóban ekkora mértéket öltött ez a probléma a dizájnerdrogok tekintetében, akkor eddig miért nem kapták el őket?

Először is, a kábítószer-kereskedelem nem új probléma, sem nálunk, sem máshol. A rendszerváltás óta eltelt 34 év alatt a drogpiac folyamatosan változott: a 90-es években még a hagyományos szerek (marihuána, heroin, kokain) domináltak, de a 2000-es évek végétől megjelentek a dizájnerdrogok, amik teljesen új kihívást jelentenek. Ezek a szerek olcsók, könnyen előállíthatók, és a kémiai összetételük gyors változtatásával gyakran kikerülik a tiltólistákat. Hiába szigorú a büntetés, a terjesztők mindig találnak kiskaput – például a dark weben vagy futárszolgálatokon keresztül –, amit a rendőrségnek nehéz valós időben lekövetni, még az NNI-vel együtt is.

Másodszor, a rendőrség és a hatóságok nem láthatatlanok, és valóban sok sikeres akciót hajtanak végre – ahogy te is említed a YouTube-videókat. Az utóbbi években több nagy bűnszervezetet is lebuktattak, például 2020-ban 23 embert fogtak el 6,5 kiló kristállyal, vagy mostanában milliárdos kokainszállítmányokat göngyölítettek fel. De a probléma mérete óriási: a kereslet nem csökken, a kínálat pedig alkalmazkodik. A dizájnerdrogok például már 400-500 forint/adag áron elérhetők, ami a legszegényebb rétegek számára is vonzóvá teszi őket. Ez egy öngerjesztő kör: minél nagyobb a kereslet, annál több kereskedő lép be a piacra.

Harmadszor, a rendőrség és az NNI kapacitása véges. Hiába vannak kábítószer-ellenes osztályok, a dizájnerdrogok terjedése nem csak rendészeti, hanem társadalmi és globális kérdés is. A szerek nagy része Kínából, Indiából vagy Vietnamból érkezik, gyakran álcázva, és a határokon átívelő hálózatokat nem könnyű felgöngyölíteni. A kisebb falvakban lehet rendőrőrs, de ott legfeljebb a helyi fogyasztókat vagy kiskereskedőket tudják elkapni, a nagyhalak viszont általában a városokban vagy külföldön mozognak.

Végül, miért tűnik úgy, mintha ez új probléma lenne? Nem új, de a dizájnerdrogok robbanásszerű terjedése és az ezzel járó társadalmi károk (pl. hajléktalanok, fiatalok körében terjedő olcsó szerek) mostanra értek el egy olyan szintet, amit már nem lehet szőnyeg alá söpörni. Orbán Viktor hajtóvadászata és a zéró tolerancia inkább egy politikai üzenet, ami a láthatóbb fellépést célozza – főleg, hogy a választók is egyre jobban érzékelik a helyzetet. De a valóság az, hogy a rendőrség eddig sem tétlenkedett, csak a probléma gyökereit (kereslet, globális ellátási láncok, társadalmi egyenlőtlenségek) nem lehet pusztán razziákkal megszüntetni.

Szóval nem arról van szó, hogy a kereskedők láthatatlanok voltak, vagy hogy a hatóságok eddig nem tettek semmit. Inkább arról, hogy a dizájnerdrogok új hulláma egy folyamatosan mutálódó, nehezen kontrollálható jelenség, amit a meglévő eszközökkel nehéz teljesen kiirtani.