Szerintetek nagyzolás, ha valaki csak magániskolába hajlandó járatni a gyerekeit?

Szerintem nem az.

Vannak magán jellegű, de alapítványi iskolák, amik nagyon jók és nem azt a a magyar oktatási rendszer szerint működnek.

Szerintem inkább naivitás.

Alapítványi iskolában dolgoztam, és nem volt jobb a helyzet, mint az államiban.

Tanterv ugyanaz, hiszen akkretidált iskoláról van szó, nem kap érettségiztetési jogot egy iskola, ha nem a központi tanterv szerint haladnak.

Nyilván ment a marketingduma, hogy itt játékos oktatás folyik, meg gyerekközpontú meg hasonlók. De hogy lehet akkor ugyanoda eljutni, mint egy versenyistállóban? Ugyanannyi idő alatt nem, a Waldorfban pl. 13 év az érettségi.

Tehát persze leérettségiztek a gyerekek, olyanok is, akiknek egyébként gimnáziumban semmi keresnivalójuk nem lett volna. De arra nem lehetett számítani, hogy majd onnan bekerülnek az orvosi egyetemre.

És nem azért, mert a tanárok rosszak lettek volna, hanem egyszerűen azért, mert a diákok olyanok voltak. Nem lehetett gyorsan haladni, amikor a nagy többség még olvasni sem tudott rendesen. És sajnos nem túlzok. Emellett viszont a valódi tehetségek elkallódtak.

A másik meg az, hogy nincs alternatív tanárképzés. Ugyanolyan egyetemre jártunk, mint azok, akik az állami iskolában tanítanak.

A motiváció sem volt valami hatalmas, ugyanúgy bértábla volt. Most már tudom, hogy igyekeznek azért magasabb bért ajánlani, mint az állami iskolák, de túl sok mozgásterük azért nincs. Milliókat ott sem keresnek a tanárok, viszont sokkal többet kell dolgozni, és sajnos sokszor kellett nyelni, mert az ügyfélnek mindig igaza volt.

Én akkor adnám alapítványi iskolába a gyerekem, ha valami tanulási zavara lenne, és tudnám, hogy állami iskolában esélye sincs érettségit szerezni. A minőségi oktatást remélve biztosan nem. Vannak azért jó állami iskolák is. Egy jó nevű gimnáziumban azért most sem kell lasszóval fogdosni a tanárokat.

12 évet jártam állami iskolába. Kijöttem úgy 12 év után egy közepesen ,,jó" intézményből(agyon dicsérték milyen jó, azért jelentkeztem oda), hogy matematikai tudásom 0, angoltudásom szintén, de szó szerint 0.

A legtöbb órám olyan volt, hogy csapnivaló. Még általánosban tanulgattunk is, de a gimi katasztrófa volt. Míg más helyeken Erasmusra jártak, mi semmit nem csináltunk. Nem voltak színvonalas osztálykirándulások, csak együtt piáltunk, és ez volt a kirándulás, meg nem volt fakfelkészítés, stb. A legtöbb óra állandóan elmaradt, vagy ha nem elmaradt akkor rohadtul nem is a tananyagról beszélt a tanár.

Általánosban matekversenyekre jártam, gimiben meg mivel általában órában sem volt, így bukdácsoltam. A legjobb átlag is valami 3,9 volt közöttünk, mert volt egy csomó tárgyuk ahol a tanárok találomra írtak be jegyeket, mert dolgozatot is lusták voltak javítani, és nyilván a semmire nem fognak négyest-ötöst beírni. Aki meg szólni mert, hogy neki nem jó a kettes, arra azt mondta a tanár, hogy jó, akkor mindenki dolgozatot fog írni...Nyilván így akkor egy idő után rohadtul senki nem mert szólni, mert megverte volna az osztály.

Évekbe telt mire összekapartam magamat(főleg lelkileg, mert a tanári gárda is olyan volt, hogy napi szinten mindennek elhordtak minket), de vannak hiányosságok amiket mai napig nem tudtam pótolni, csak igyekszem dolgozni rajta.

Ezek után ha nekem lenne gyerekem, akkor csak magániskolába járna.

IGEN. Tájékozatlanságból származó előítélet. Ennek a híresztelése pedig direkt önteltség.

Magániskola is lehet nagyon silány, állami iskolák között is vannak kiválóak. Legelső mindig a TANÍTÓ, TANÁR. A legfontosabb személy, a gyerekre a legnagyobb hatással ő tud lenni (jó vagy rossz)-.

3-as sajnos tipikus példája a pocsék iskolának. Én is a város egyik legelitebbnek tartott sulijába jártam.

Az órák meg voltak tartva. De hiába tanultam éjjel-nappal volt olyan tanár, aki nem adott soha négyesnél jobbat. Senkinek.

Folyamatos stressz és idegeskedés volt, de minek? Tudást nem kaptunk. Töri-földrajz szakos tanár pl. egy állat volt. Minden földrajz órán több száz topográfiai adatból írtunk dolgozatot. Egész éjjel tanultam, másnap megírtam a dogát, harmadnapra elfelejtettem. A földrajz tudásom a mai napig silány.

Matekból egy idős bácsi tartotta az órákat, senki nem értett semmit, mindenki különtanárhoz járt.

A nyelvtanítás, hát az meg szerintem a mai napig mindenhol egy vicc. Minden évben másik tanárunk volt, minden évben kezdtük elölről. Aki nyelvvizsgát akart, ment különtanárhoz. És persze mentünk, mivel kellett a pont a felvételihez. Aztán a suli meg tudott vele villogni, hogy itt mindenkinek van nyelvvizsgája. És akkor ez volt a jó iskola. Amiket mostanában hallok, és tényleg. Legalább volt szakos tanár, és meg is tartotta az órákat.

Ennek ellenére fenntartásaim vannak az alapítványi sulikkal kapcsolatban. Minőségi oktatást akkor lehetne csinálni, ha komoly felvételi rendszer lenne. Ha bárkit felvesznek, aki ki tudja fizetni, úgy nem.

Ha tudást akar, meg egyetemre menni, jobb az állami versenyistálló. Ha emberi bánásmódot akar a gyerekének, akkor szóba jöhet az alapítványi.

Bár azért hozzáteszem, hogy az osztályközösséget nem lehet megválogatni, ott is lehet bullying, és az ellen a tanárok sem sokat tudnak tenni, főleg középiskolában. Ott már van annyi eszük, hogy nem a tanárok előtt csinálják, "árulkodni" meg ciki.