A szocializmusban is voltak piacképtelen büfészakok az egyetemeken?

Pontosan, a tanárképzés volt az egyik fő büfészak. De az maradt is a '90-es években meg a 2000-es évek elején is. Egy időben talán 8-10 tanárképző kar is működött az országban.

A bolognai rendszer előtt voltak még főiskolák (ma már mindent átkereszteltek egyetemre) - azokon is viszonylag könnyen át lehetett bukdácsolni. De ugye nevéből fakadóan is ez nem volt egyenrangú az egyetemi képzésekkel, hanem a gyakorlatias tudás átadása volt a cél, amit néha amúgy jól betöltött, néha meg nem annyira.

Volt a fő káderképző a Szocialista Főiskola, ezt az intézményt teljesen a párt üzemeltette. Szerepében a mai NKE-hez lehetne hasonlítani, de inkább marxizmusból, Leninből meg más szocialista elméletből diplomáztak az ott tanulók, szóval ez egy teljesen átideologizált, komolytalan intézmény volt. De mondjuk egy tanárképzővel ellentétben akárkit nem vettek fel, főleg a párttagok gyerekeinek osztottak papírt.

A felsőoktatás színvonala semmivel nem volt jobb, viszont az tény, hogy sokkal kevesebb családban volt igény, hogy a gyerek elmenjen főiskolára akár egy távoli városba, mikor mondjuk helyben is volt biztos munkahely ami nem igényelt felsőoktatási végzettséget. Viszont e miatt sokkal belterjesebb is volt az értelmiség, nagyon kevés volt az olyan szak, amit első generációs értelmiségiek végeztek volna. Orvosi, jogi, természettudományos pálya az nagyjából teljesen zárva volt (és sok helyen ma is zárva van) a munkások előtt. A mezőgazdasági szakok jártak talán élen ebben a kérdésben, hiszen arra szükség volt minden TSZ-ben, s az a '80-as évekre tényleg nívós terület lett.

#2

Hàààt, próbàltàl màr pl. egy fizika szakot, vagy mondjuk egy törit ? 😁