Akik emlékeznek, milyen volt a rendszerváltás környéki várakozás?

Speciel apukám feje felől adták el kabátgombokért a gyárat.

Mivel ő talpraesett és tanult volt eltudott helyezkedni más nyugati cégnél sokkal jobb fizetésért mint előtte. Attól még megjegyezte, hogy meglopták az országot vastagon és ez csak egy relatíve jelentős állami gyár volt a több százból…

Anyukám szintén nyugati multihoz ment sokkal kedvezőbb feltételekkel.

Azért nem élték meg szerintem többségében az átlag emberek negatívan a nyugati piac bevonulását, mert nagyon sok pozitív dolgot is hozott magával. Nem kellett volna hagyni, hogy a kommunisták eladják a hatalmuk végén az ország tőkéjét és zsebre tegyék.

A mostani kormány viselkedésén is látszik, hogy ez a rendszer is tanult valamit. Az infrastruktúrát tényleg a haverok veszik meg, nem a külföldiek. A külföldieknek inkább adókedvezménnyel, felvett hitellel, olcsó munkaerővel és politikai befolyással kedveskednek.

Akkor érettségiztem, mi írtuk meg az első diák önkormányzatoknak a szabályzatait, javaslatokat írtunk a készülő törvényekhez kiszesként. Akkor a kisz volt az ami most a diák önkormányzat a középiskolákban és a korodbeliek ezt soha nem képesek megérteni, hogy a középiskolások akkor is pont ugyanolyanok voltak, mint most és nem a politika meg mozgalmi élet volt az elsődleges a kisz-ben sem, mindenki csak nevetett az ideológiai agymosási kisérleteken, hanem a buli, a kirándulások, az iskolai programok.

Akkor tényleg mindenki azt hitte, hogy elég csak rendszert váltani, az új, demokratikusan megválasztott parlament és kormány majd már a mi érdekünkben fogja vezetni az országot. Elhittük a nyugatiaknak, hogy a kapitalizmus számunkra csak jót fog hozni és teljesen felkészületlenül engedték rászabadulni a külföldi tőkét sajnos az országra.

A szüleim is áldozatai voltak az akkori hatalmas számú munkahely megszűnésének, a későbbi anyósom is. Az apám majdnem belehalt (mert a stressztől olyan betegsége lett), hogy osztrák főnöke lett aki a vezető beosztásban dolgozó apámat és a többi magyar alkalmazottját kutyába se vette és úgy beszélt velük, olyan dolgokat követelt meg az osztrákokéhoz képest nevetségesen alacsony fizetésükért, ami addig elképzelhetetlen volt még a legrosszabb pártelittől is.

Az első kormány teljesen jó szándékú volt, sajnos megbíztak azokban a vezető beosztásban levő gazdasági vezetőkben akiket az állampárt tagjaival együtt mindenhonnan ki kellett volna rúgni 1990-ben. Rossz tanácsokra hallgattak és a privatizáció nem jót hozott az országnak, hanem létbizonytalanságot, munkanélküliséget, kiszolgáltatottságot. Ezért szavazták vissza a szocikat inkább 1994-ben az emberek kormányra, mert nem tudták, hogy pont azok dolgoztak a háttérben ezt a káoszt rászabadítva az országra, akik az ő embereik és így 1994 után még nagyobb erővel tudták csinálni az ország kifosztását, az emberek kisemmizését.

Nem volt jó. Nagyon konfliktusos helyzet volt, hogy ezzel egyszerre viszont valóban szabadok lehettünk végre és hogy láttuk, hogy lehetett volna jobban is csinálni, jól is kijöhetett volna belőle az ország. Miközben mi örültünk a kapott szabadságunknak, az a generáció akik már dolgoztak - a szüleink - közben belerokkant, hogy megoldhatatlan nehézségek álltak eléjük.

'Rossz tanácsokra hallgattak és a privatizáció nem jót hozott az országnak, hanem létbizonytalanságot, munkanélküliséget, kiszolgáltatottságot.'

Ezek a bajok már a pártállam idején is léteztek, csak rejtetten, a rendszerváltozást követően azonban a felszínre kerültek. Ezért (is) jelentett többeknek óriási pofont a 90-es években végbement változás.

#2 "Persze hogy bezartak mert kabe mindegyik veszteseges volt, tulnyomo tobbsegeben ocska, silany minosegu, elavult vackokat gyartottak, ami a kgst piacon meg megfelelt ellenertekkent a hasonloan silany kgst termekekert, de eladhatatlan volt a fejlett nyugati piacorientalt kornyezetben."

Nem igaz.

Nagyon jó termékei voltak a magyar iparnak, mezőgazdaságnak és sok céget pomnt azért evttek meg, mert utána bezárták és nem tudott a magyar piacra már termelni. Mivel a saját sokkal rosszabb terméküket nem tudták volna eladni a kívánt áron ha ott van mellette a kedvezőbb áron elérhető magyar termék is. Így tették tönkre a teljes textiliparunkat, a gépgyártást, a cukoripart és sorra mindent.

Nagybátyám az egyik mosószer gyártó cég mérnöke volt amikor eladták egy külföldi cégnek. Konkrétan elmondta, hogy utasításra rontani kellett a Tomi mosópor összetételén, hogy ne legyen olyan jó minőségű, mint előtte volt. Amikor pedig az emberek elkezdtek elégedetlenkedni miatta, akkor benyomta a cég a saját mosóporát a magyar piacra, ami nem volt olyan jó minőségű, mint előtte a Tomi mosópor csak jobb volt annál a Tomi-nál, amivé tették.

Barátnőm pedig egy olyan cégnél kezdett dolgozni a '90-es évek közepén, ahol a két vezető szándékosan rontotta le a termékeiket és vesztett el vevőket, hogy a cég értéke csökkenjen, mert így meg tudták venni a privatizációs hullámban. Amivel nem számoltak, hogy a vevőt elveszteni könnyű volt, de visszaszerezni már nem sikerült utána és az addig nagyon jól működő, magas minőséget termelő cég egyszerűen csődbe ment.

Ez a balosok egy ostoba meséje hogy korábban minden rossz volt, a magyar termékek bizony a nyugati piacokon is jól szerepeltek amíg a magyar termelőket tönkre nem tették.

"Akkor a kisz volt az ami most a diák önkormányzat a középiskolákban"

Inkabb a mai fidelitas feleltetheto meg az akkori kisz-nek

#5

Csak az a nem mindegy, a veszteséges és nyereséges áruk mekkora arányban álltak egymással. A buszok -gondolhatunk itt az Ikarusra- vagy a gyógyszeripar termékei valóban világszínvonalúak voltak, de a fogyasztási-vagy élelmiszercikkek nem tartoztak ebbe a csoportba, igaz, ezeket nem is világpiacra szánták.

Kb. 1995-ig a leépülés a gyárak, üzemek tekintetében, majd a Bokros-csomag, ami akkor rossz volt, de később pozitívan nagy haszna lett. Utána egy jelentősebb fejlődés indult, de befigyelt az állandó leszámolások (1997-1998).

Drágaság, munkanélküliség megjelenése, vagyoni különbségek megmutatkozása.