Hogy élted meg a rendszerváltást?

Akkor voltam végzős a középiskolában, mi írtuk meg a következő évfolyamnak a Diák Önkormányzati szabályokat még kiszesként. A kisz az már nem volt mozgalmi dolog, amikor felvettek akkor automatikusan mindenki KISZ-tag lett a suliban, nem kellett jelentkezni, nem kérdezték akarjuk-e. Aztán volt akinek a szülei bementek és elintézték, hogy kivegyék a gyereket a KISZ tagok listájából, a legtöbbet nem érdekelte. Aki csinálni akart valamit a diákéletben - buliszervezést, egyebet, az csinálta a KISZ-ben, mert nem volt más, közben a kisz elnökünk meg ment '56-ra emlékezni és mécsest gyújtani október 23-án, majdnem elkapták a rendőrök még 1988-ban, ott kergették őket végig az utcán a szemünk láttára.

Örültünk annak, hogy vége a szocializmusnak, végre szabadon dönthetünk az életünkről. Az 1990-es parlamenti választáson még nem szavazhattam, őszre betöltöttem a 18-t és az önkormányzati választásra már mehettem. Anyámékat nem érdekelte az egész, nekik mindegy volt - mi a suliban nagyon örültünk a változásnak.

Elhittük, hogy minden szép és jó lesz, egyetemistaként tapasztaltuk meg szép sorban, hogy ez mennyire nem igaz. Mivel a szüleim nem voltak rendszer ellenesek - édesapám kifejezetten jó elvtárs volt, bár soha nem volt párttag, keveset tudtam a szocializmus negatívumairól ami a saját életemen kívül esett. A párom mesélte el később azokat a dolgokat amiket minden fiatalnak jó lenne tudni, mert ő vidéki gyerek volt, náluk a tanácselnök közvetlen hatott az emberek életére, a saját családja élte át a téeszbe kényszerítéseket és a többi baromságot is.

Az első pofon a taxissztrájk volt, nem értettük, hogy ha beléptünk a kapitalizmusba akkor miért kell sztrájkolni amiatt mert a magán cégek emelik az üzemanyag árát. Mi köze ehhez a kormánynak? Közben rengeteg munkahely megszűnt, a nyugati cégek bejöttek és első kézből tapasztalhattuk meg hogy is gondolkodnak az osztrákok a magyar munkavállalókról, mert apámat majdnem halálra gürcöltették mint a cég itthoni vezetőjét. A második pofon 1994-ben volt, amikor lelkesen az antikommunista, fiatal liberális pártra szavaztam, az szdsz-re, amiatt hogy majd ők végleg elzavarják a kommunistákat. Aztán 2 perccel később ott láttam őket kormányon azokkal a kommunistákkal, az mszp-vel.

Most már bánom! Az én korosztályom csinálta.

Elnézést kérek!