A szocializmusban lehetett hazavinni dolgokat a munkahelyekről?

Az iskola alapítvány buszjegyeket vett, hogy a kísérőtanároknak ne zsebből kelljen fizetniük.

Az alapítványi dógozó szépen rendszeresen lenyúlta. Tudok olyanról, hogy némelyek támogatásból kapott számítógép parkból “selejteztek le “ maguknak gépeket. 90-es évek, kommunista igazgató szárnyai alatt örökítették át a “jó szokást”.

"Maga Kádár mondta: Nem baj ha lopnak az emberek, a magukét viszik haza. Csak az országból ne vigyék ki!"

Arra azért kíváncsi lennék, hogy Kádár mikor és hol mondott ilyet, amikor olyan túlzásokba is esett, hogy párttikárt váltatott le azért, mert csináltatott magának egy ingyen könyvespolcot?

"a portán megbukott, akkor le volt tudva annyival, hogy: "ez most nem jött be"

Nem mindíg, akár fegyelmi ügy is lehetett belőle, vagy feljelentés.

"ma a legtöbb ember nem tud lopni, vagy csak piti dolgokat piti tételben. "

Régen is így volt. Nem ugyanaz, ha egy melós hazavisz egy villanykörtét vagy egy dugaljat, esetleg hegeszt magának egy virágtartót, vagy egy nagyfőnök leszőnyegpadlóztatja az épülő házát céges anyaggal vagy csináltat egy komplett lépcsőkorlátot. (Mindre láttam példát.)

Azért annyira nem volt sunshine a helyzet. Arra ugyanis figyelni kellett, hogy lehetőleg senki se lássa meg a dolgot, mert akkor két lehetőséged volt:

1. részesedést kellett adni neki a zsákmányból, hogy hallgasson a dologról,

2. kockáztattad, hogy feljelent az illetékes kádernél (aki csak azért ült ott minden irodában, azért volt fizetve, hogy legyen kinél jelentgetni). Ez esetben extrém esetekben (ha mondjuk kritizálgattad is a rendszert, vagy ilyen punkos vagy rockeres szerkóban járkáltál, hosszú hajjal), akár rád süthették, hogy államellenes vagy, hiszen lopod a dolgozó magyar nép tulajdonát, és elvittek másfél évre Recskre. Ilyenért ritka volt ilyen fokú büntetés, de ha valakinek szálka voltál a szemében, megeshetett.

Tehát azért nem volt annyira fenékig tejfel a tolvajélet.

A szocializmus hét csodája

1. Mindenkinek volt munkája.

2. Bár mindenkinek volt munkája, senki nem csinált semmit.

3. Bár senki nem csinált semmit, a terv 100% fölött teljesült.

4. Bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett semmit kapni.

5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.

6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.

7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

Van benne nagy adag igazság.

"7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi."

Amúgy de, a 80-as évek vége felé már nagyon-nagyon kezdett hiányozni az államkasszából az a sok-sok apró pici lopás, amit az emberek csentek haza maguknak az évek alatt. Annyira, hogy aztán bele is rokkant a rendszer.

BécsiFehér-nek:

Erre a mondására nem találtam a neten hivatkozást, de közismert volt. Nem anekdota.

Aki gyári lopásért fegyelmit kapott, annak más is volt a rovásán.

Valami olyan erkölcs uralkodott akkoriban, hogy aki nyilvánvalóan magának lopott, azt nem baxtatták. De aki már komolyabb mennyiségben csinálta, azt elgázolták. A legtöbbször még az is belefért ha a házadra valót apránként kilopkodtad. De ha megpróbáltál volna például egy kesztyűgyárból kilopni egy kupni kesztyűt (50 pár), azonnal kirúgtak volna. Biztos hogy eladni akartad volna.