Mi okozza azt, hogy látszatra gazdag az ország?

A látszatban látod a gazdagságot, mert ez valóban egy gazdag ország, és ez látszik... Csak nincs melléírva a gazdagság tulajdoni eloszlása.

Másfelől meg a szegénység kevésbé látszik. Szokás ugyebár mondogatni, milyen jó világ van, hisz az emberek púpozva tolják ki a bevásárlókocsikat. A helyzet az, hogy a fél ország számára nem a horvátországi nyaralás, hanem az elérhetetlen álom, hogy eljusson egy boltba, mióta a falusi, telepi kisboltok megszűntek. Gyalogoljon nyolc km-t a szántáson keresztül? Meggondolná megpúpozza-e a bevásárlókocsit, akinek kézben kell azt hazavinnie. Pláne a nyugdíjasok. Azt eszik most, amit hetvennégyben a barackfáról befőztek. Jónapot.

Na ez az, amikor a fél ország nem is látszik, hogy olyan is van. És akkor előadja az ilyen takony ficsúr, hogyan tolják ki a púpozott bevásárlókocsikat, miközben a többség számára a sose látott madaras teszkó és társai éppoly elérhetetlen álom, mint Dubajba eljutni.

12 Mérhetetlenül ostoba vagy!

Keveset tudsz, és azt is rosszul!!!

Én se azt írom, hogy "minden", hanem hogy "kb minden", ami így, prózában, szinte tökéletesen egyenértékű azzal, hogy jelentős részük.

Egyetlen házi feladatot adnék: tanulmányozd át becsülettel a tanult tehetetlenség témakörét! Nem csak árnyalja a képet, nem csak segít megválni ettől a fura arroganciától, hanem megtanít arra is, hogy helyén kezeld a konkrét eseteket, olykor legjobb tudásod szerint segíts is, de ami a legfontosabb: kapsz egy képet arról, hogy nem, nincs teljesen nálunk a kontroll. Rengeteg megmozdulásunk, akár a legnagyobb jótettek is, számtalanszor egyszerűen csak balul ütnek ki. Rengetegszer még csak az se áll meg (becsülettel végiggondolva legalábbis), hogy a másik ember hibájából borul meg a projekt. Nem fekete vagy fehér ez se. Barátkozz meg a gondolattal: te is szopni vagy itt. Lehetséges, hogy elég erős vagy már, hogy felállj a zsinórban ezeregyedik szopóroller után is, és töretlenül vidd, amit vinni vagy hivatott, de a legtöbb embernek ez nem adatott meg, és eléggé stabilan fogadnék rettentő összegekben arra, hogy tökéletesen érted, miről beszélek, mert te se vagy az a valódi golyóálló, amikor tényleg nehéz az élet.

Könnyű és nehéz időszakok váltják egymást. Ez maga a rend. Lehet nem szeretni, és tényleg nem kell szeretni. Persze lehet azt is, majd ha akarod, kipróbálod, bár szerintem akkor jó ez, amikor végre beleszeretsz magába az életbe, a többi csak kiábrándító hosszabb távon inkább.

Mondandóm lényege, így, ezt a "kis" kitérőt követően is: sose a) vagy b) a megoldás. Sorsokról beszélünk. A sors a jellem sajátja. A jellem a szokásaiból rajzolódik ki. A szokások a gondolatiság virágai. A gondolatiság, bár nagyon jól szabályozható tudatosan, évek munkájával, azért a gyakorlatban jellemzően leginkább a kulturális háttér, a környezet, a "törzsi szokások" függvényeként létezik. Ez nem jó vagy rossz, csak ez van. Az ember alapműködése, hogy spórol az agymunkán. Ez arra sarkall, hogy sematizáld a bölcsességedet, mert az agy túlságosan nagy fogyasztó ahhoz, hogy folyamatosan csúcson menjen. Lehet hinni sokmindent ezzel kapcsolatban is, de ami bebizonyosodott, az ennyi: a gondolkodással takarékoskodni kell. Erre való az intuíció. Az agy integrál a háttérben, próbál összesíteni, a logika túl tápanyagigényes lenne minden egyes alkalommal.

Ennek mind áldozatai vagyunk, én is, te is. És akikről beszélünk, azok is. Most ne a legdurvábban lemorzsolódottakra gondolj, hanem azokra, akik ártalmatlan kis kedvtelésekkel pár év múlva full ugyanott kötnek ki! Lehet ezt vitatni, de akkor is ennyire egyszerű: egy istencsapása lejtő, amit ha nem tanított meg senki észre venni, akkor elvesztél.

Márpedig se a szülői intelmek, se a nagyszerű iskolai felkészítés nem tartalmaz kb semmit erről, egy-két kiváltságos társaságtól eltekinve. Ízlelgesd, fontolgasd, tedd magadévá, ez a legtöbb, amit tehetsz ezzel kapcsolatban. Mármint te, aki olvasod, mindegy is, ki vagy. A lehetőség tényleg adott, de az érem másik oldala is oda kell nőjön.