Aki azt mondja, hogy Marx tér, Engels tér, meg Lenin körút az valójában egyértelműen kommunista? Miért mondanak idősebbek ilyet?

Jól elbeszélgetsz azért magaddal…

Az idősek valszeg megszokásból használják a régi neveket.

Amúgy ez a gyakori névváltoztatás is hülyeség, alig lehet már követni.

A rendszerváltás korának alakjai közül Csalog Zsoltra, Solt Ottíliára emlékszem, TGM-re, őket nagyon is foglalkoztatták a szegények, sőt, közülük többen eredetileg a Kádár-korbeli szegénység idejében elkezdett munkájukat folytatták szervesen tovább, és akkori ellenzékiségük is sokban az eredetileg a pártállam képmutása és a szegények melletti kiállás folytatása volt, csak immár az új, másképp cinikus rendszerben.

Egészében véve az azonban a 90-es éveket rettenestesen utáltam. Ahogy nyugodtan mutatták a tévében mint ha mi sem lenne, ahogy kerül ki a munkásszállókról az utcára az sok ember. Sok embert kidobtak, eldobtak. A hivatalos indoklás mélységes cinimzusa, ostobasága: ,,nem tudják fizetni a lakbért''. Természetesen itt privatizációval növelt és a munkahelyek elvesztése utáni helyzetben értendő nehezített kontextust kell érteni. Lényegében egy triázs-döntést hoztak: a népesség sebezhető részét feláldozták. Akkor alakult ki a mai társadalmi kettészakítottság, és az a fajta közönyösség is, ami végső soron a mai NER-hez vezetett, de NER is inkább csak mellékhatás.

Társadalmi egység inkább csak 87-88-ban volt egy pillanatra, akkor, amikor még a környezetszennyezés, vagy az erdélyi falurombolás, vagy egészében véve olyan kérdések körül indult meg a társadalmi vita, ami még nem éintette azt, hogy a társadalom kisebbik felére végtelen nyomor és megaláztatás fog várni. Akkoriban még magam is bíztam egy egyszerűbb, természetesebb fajta kommunizmus megteremthetőségében, olyasmi, ami emberi fajunkkal természetesen veleszületett. 90-ben teljes képszakadás volt nálam. Hú lelkileg de rossz volt a fiatal felnőtkorom (sajnos a társadalmi sokk egybeesett pont a kamaszkorom végével is).

Cigányok közé kezdtem járni azokban a a korai 90-es években, családokat látogattam, cigány nyelvet tanultam, könyvekből is, néprajzosoktól is, cigányoktól is, próbáltam telepen, terepen is dolgozni, tanítani. Foglalkoztattak a valódi természeti népek is, végül a szibériai eszkimók néprajzával, mitoszvilágával, sőt nyelvével kezdtem foglalkozni. Sajnos az őskommunizussal való foglakozás sem tudta feledtetni velem a valódi kommunizmus elvesztése miatti űrt és fájdalmat, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a tényleges létezett kommunizmust sem szerettem gyerekként a 70es 80-as években, inkább fokozatosan épíítettem köré egy utopisztikus kommunizmust, amilyet gyerekek tudnak elképzelni, főleg 87-88 körül voltak egész kiépült utopisztikus elképzeléseim.

Bár ma is valóban használom néha a régi utcaneveket, de ebben már nincs annyi szándéskosság, mint akkoriban a 90-es években, amikor még ,,lázadásból'' használtam őket. Akkoriban valóban kifejezetten a kommunizmus iránti emlékezés miatt használtam. Ma kevésbé vagyok következetes ebben, főleg, mivel kevésbé kerülök szimbolisztikus cselekvésekbe, inkább tanulással próbálok foglalkozni, többet fogalkozom a III. világ népeivel.

# 34,35 ezt jól megfogalmaztad. Hasonló korosztàly lehetünk, ugyanezeket éreztem. ( szerintem nem vagyunk egyedül amúgy)

Nálam is 89/90 teljes káosz (persze azóta feldolgoztam, de fájó pont marad örökre)