El e vennétek a határon túli magyarok szavazati jogát ?

Úgy gondolom, annak legyen szavazati joga, akit a megválasztott kormány által hozott majdani intézkedések közvetlenül érintenek.

12-es, erdélyi hozzászóló: nekem egyetlen gondom van "veletek" (bocsánat a megfogalmazásért), hogy sokan (nyilván nem mind, nem akarok általánosítani) "felsőbbrendűnek" tartjátok magatokat. Gondolok, a "ti akkor is magyarok voltatok, amikor...", "az erdélyi ember nem köpönyegforgató" megnyilvánulásra is. Azt tapasztaltam, tehát nekem ez személyes negatív élmény, hogy aki határontúlról jött, előbb-utóbb előveszi, ezt az "ő magyarabb itt mindenkinél" kártyát. És ő tereli erre a beszélgetést.

Köpönyegforgatók pedig mindenhol vannak, Budapesten (Győrven, Debrecenben stb...) és Erdélyben, de még Polinéziában is.

#24 Nekem pedig az az általánosítás a gondom "veletek", amit érdekes módon szóvá sem tettél a #10-es hozzászóló esetében (helyette az én REAKCIÓMAT elemezgeted itt, meglehetősen álságos módon), sőt, burkoltan te magad is megerősíted és újabb általánosítással tetézed: "veletek". De mondjuk te legalább elnézést kérsz a megfogalmazásért - és vissza is vonod a következő félmondattal. Aztán mégis fenntartod, személyes élményeidre hivatkozva (ezért neveztem fentebb némileg álságosnak a megnyilvánulásod)...

A 10-es hozzászóló ezt írta, megejtően helytelen magyarsággal (elevenítsük csak fel, a korrektség kedvéért):

"koponyeg forgatok MIND ha jol jon magyarnak ha jol jon romannak vallja magat utalom mindet"

Nos, tökéletesen jellemző, hogy ezt az általánosító megbélyegzést nem kéred ki magadnak (csak a válaszreakcióban találsz kivetnivalót)! :-)))

Ami pedig a "felsőbbrendűség-komplexust" illeti, nos ez egy olyan jelenség, amit megtalálhatsz a legtöbb üldözött kisebbség esetében - például a moldáviai románok esetében is.

Ez az csoportösszetartás és értékesség-tudat egy csoportpszichológiai önvédelmi reflex. Nehéz időkben, asszimilációs nyomás alatt, üldöztetésnek kitéve, másodrendű állampolgárként létezve ez az erős, kívülről akár túlfűtöttnek is tekinthető identitástudat a KAPASZKODÓ (és a menedék), a megmaradásért folytatott küzdelemben.

Hogy mennyire jogos vagy jogtalan, az kontextus és nézőpont kérdése (a magam részéről sem tartom helyesnek, hogy áttelepültek döngessék a mellüket vele - ha annyira magyar és van vér a p....jában, akkor MARADJON ITTHON és tartson ki!).

Egy dolog azonban biztos: valamilyen nemzetiségűnek lenni az adott nemzetállam határain belül többnyire inkább ÁLLAPOT (és nem is ízléses, ha túl van tolva - lásd: szélsőjobboldal).

Kisebbségben kitartani az identitásod mellett viszont nemcsak állapot, hanem TELJESÍTMÉNY, amiért a mindennapok szintjén megküzdesz, és döntések sorozata szükségeltetik hozzá (kezdve onnan, hogy magyar óvodába, iskolába, egyetemre iratkozol, el odáig, hogy nem kötsz vegyes házasságot, kiállsz a közösséged érdekeiért, élsz a jogaiddal és megköveteled azok tiszteletben tartását, stb.).

Ameddig nem voltál tagja egy sokat üldözött, lenézett vagy gyűlölt kisebbségnek, ezt nem értheted soha (ezért találjuk meg nagyon hamar a közös hangot bármely más ország kisebbségeivel például - beleértve a magyarországi kisebbségeket is, mert ismerjük a kihívásokat és nehézségeket, amelyekkel egy kisebbségnek meg kell küzdenie).

Bár nem helyeslem magyarországi kontextusban, áttelepültként az ismerőseid viselkedését, mégis megértem, hogy nem lehet a határ átlépésével csak úgy levetkőzni mélyen beivódott reflexeket, tehát - bosszúságodra - folytatják azt a túlélési stratégiát, amit itthon megtanultak és ami a közösségünk megmaradásának záloga.

Ebben a csoport összetartása kulcsfontosságú elem, és ehhez hozzátartozik az is, hogy ha senki más nem ismer el (akár még magyarnak sem - mint ahogy természetesen románnak sem), mi a végsőkig elismerjük egymást és kiállunk egymásért.

Ezt a reflexet kontrollálni kell - de megőrizni is, mert a megmaradásunk záloga.

És fontos, persze, azt a distinkciót megtenni, hogy nem vagyunk magyarabbak mint a magyarországiak - miközben tény, hogy amögött, hogy UGYANOLYAN magyarok vagyunk, jóval nagyobb teljesítmény van (olyan, amilyenre egy nemzetállamon belül nincsen szükség a megmaradáshoz).

Nem vagyok magyarabb nálad - de abban, hogy ugyanolyan magyar vagyok, az őseim olyan erőfeszítései vannak benne, amiket te el sem tudsz képzelni: benne van az Antonescu vasgárdista diktatúrája alatt, mínusz 20 fokban hónapokon át marhavagonba zárt dédszüleim és nagyapám szenvedése és makacs kitartása, benne van kétszer bebörtönzött dédapám, a betegre vert dédanyám makacs székelysége, benne van a szüleim eltökéltsége, amivel egy elnyomó rendszerrel dacoltak Ceaușescu idején, benne vannak a saját élményeim, amikor megpróbáltak megalázni az anyanyelvemért, vagy rámszóltak az utcán Funar Kolozsvárján, hogy ne beszéljek nyilvános helyen magyarul (a "csinálják otthon, a négy fal között" toposz nekem alapból kinyitja a bicskát, éppen ezért), sokminden benne van.

Közösségi szinten tekintve benne vannak a vasgárdista pogromok, a román gulág (a Bărăgan a Duna-Deltában), a numerus clausus, a Securitate elvetemült erőszakossága, a marosvásárhelyi fekete március (amikor csak önmagunkra és a magyar cigányokra számíthattunk), benne vannak a politikai börtönök és gyermekbörtönök, a közösségi megalázás élménye... sokminden benne van, amiről odaát nektek fogalmatok sincsen - és ami TELJESÍTMÉNY.

Az ismerőseidnek szelíden elmondhatod: ők nem magyarabbak nálad attól, mert sokkal nagyobb teljesítmény és akár szenvedés árán maradtak meg generációk hosszú során át magyarnak.

Te pedig próbáld meg elnézni, nemcsak nekünk, hanem a világ üldözött kisebbségeinek általában is (és kezdd a SAJÁTJAITOKKAL!), hogy azokat a traumákat, amelyeket a közösségi emlékezet által hordoznak, időnként kompenzálni szokták.

Attól mert nem írtam a 10-esre semmit, nem jelenti, hogy támogatom. Szó, ami szó, elég nyersen fogalmazott, de te is kijelentettél olyat, hogy dugjUK fel magUNKnak...

És itt meg is állnék egy pillanatra: a "mi" és a "ti" éles különválasztása először a te hozzászólásaidban (konkrétan a #4.) jelent meg, ezért használtam a "veletek" szót.

Retorikailag példázod, amire gondolok :) és ügyesen csűröd a szavakat (ez utóbbit pozitívként írom, mielőtt kielemeznéd).

Pár dologban amúgy egyetértünk elméleti síkon, csak nagyon-nagyon máshonnan közelítjük meg.

Egy valami viszont őszintén érdekel, amit említettél: a vegyesházasság kerülése. Ha találkoztok (igen, ti..ott kint :) ) valakivel, akivel egy hullámhosszon vagytok, belsőre - külsőre, mindenhogy a párotok, a szerelmetek lehetne, de történetesen román, akkor tényleg inkább hagynátok?

#24

" a "mi" és a "ti" éles különválasztása először a te hozzászólásaidban (konkrétan a #4.) jelent meg..."

Egy frászkarikát. A "mi" és a "ti" különválasztása MÁR A KÉRDÉSBEN MEGJELENIK valójában - persze kisujj mögötti bújócskát mindig lehet játszani, biztos jó szórakozás...

A kérdés ugyanis miről szól? Arról, hogy TI, az állandó lakhellyel rendelkező, belföldi állampolgárok MEGFOSSZÁTOK-E EGY MÁR MEGADOTT JOGUKTÓL azokat a polgártársaitokat, akik honosított magyar állampolgárok.

Azaz: TI - ŐKET (mondanám, hogy "minket", de nem tartozom közéjük, mivel nem vettem fel az állampolgárságotokat).

Ez a "TI" - "MI" ("ŐK") dichotómia valójában a kérdésben már megképződik, de persze elbábozhatjuk itt, hogy én hoztam szóba először, ha téged ez szórakoztat (csakhogy valójában nem így van).

Abba itt most bele se menjünk, milyen mélyen balkáni, posztkommunista (illiberális?), antidemokratikus elképzelés MÁR SZERZETT JOGOKTÓL MEGFOSZTANI ÁLLAMPOLGÁROKAT - és ez milyen súlyos precedens egy állam joggyakorlatában (utána jöhetnek a szőkék, a homoszexuálisok, akárkik).

Mindezt úgy mondom, hogy a szavazati jog odaítélésével egyáltalán nem értettem egyet - és az állampolgárság felvételét sem helyeslem!

Azt gondolom, nem "kétlakiságra" van szükségünk, hanem autonómiára. Nem arra, hogy egy helyett mindjárt két országnak legyünk MÁSODRENDŰ állampolgárai - hanem arra, hogy a szülőföldünknek legyünk ELSŐRENDŰ polgárai!

Azt gondolom, hogy eleve nem szabadott volna belesétálniuk erdélyi polgártársaim tömegeinek abba a zsákutcába, amit a szavazati jog megítélésével kinyitottak előttük.

Először is nem szabadott volna elhinni azt a maszlagot, hogy ez egy demokratikus szavazati jog!

A demokratikus szavazati jog alapja, hogy minden szavazat ugyanannyit ér, és ami még fontosabb: a polgár VÁLASZTHAT ÉS VÁLASZTHATÓ!

A Fidesz, hogy megússza az esetleges megmérettetést a határon túliak SAJÁT PÁRTJAIVAL, egy olyan pszeudo-szavazati jogot talált ki, ami által a határon túliak csak fél szavazatot adhatnak le, listára - saját körzetük nincs, saját politikai érdekképviseletük NEM KÉPZŐDHET MEG, mert annak először is Magyarországon kellene listákat állítani az egyes körzetekben.

Azt találták ki voltaképpen, hogyan tesznek bezsebelhetővé párszázezer listás szavazatot a politikusaik számára, miközben egyáltalán nem teszik lehetővé az illető szavazóréteg politikai önszerveződését, még elméleti síkon sem!

(Ezzel szemben a román választási rendszer határon túli választókerületeket is ismer például, azaz a külhoni románok saját képviselőket küldhetnek be a román törvényhozásba, elméletileg legalábbis - egyéni jelöltet tulajdonképpen matematikailag is!)

Magyarán: a határon túli választhat (megsugalmazzuk azt is, kicsodát!) - miközben csak ne legyen választható, lehetőleg!

Ez nem szavazati jog - ez pusztán szavazatvásárlás (egy állampolgárság árán).

A Fidesz mérhetetlen gyávaságát jellemzi, hogy félt annak akár elméleti lehetőségétől is, hogy adott esetben határon túli jelöltekkel kelljen megmérkőznie a határon túliak szavazataiért!

Nagyon fontos volna megérteni, hogy a budapesti politika NEM RÓLUNK SZÓL - akkor sem, amikor úgy tesz, mintha érdekelnénk.

Erre mondom: ahelyett, hogy egy helyett két ország másodrendű állampolgárai legyünk (a politika játékszereként), sokkal értelmesebb a saját közösségünket, a saját szülőföldünket, a saját értékeinket és érdekeinket helyezni mindenek fölé és elé.

Ahogy erdélyi (partiumi) költőnk, Dsida Jenő mondta: "Mindig magunkért, soha mások ellen."

#24 "Egy valami viszont őszintén érdekel, amit említettél: a vegyesházasság kerülése. Ha találkoztok (igen, ti..ott kint :) ) valakivel, akivel egy hullámhosszon vagytok, belsőre - külsőre, mindenhogy a párotok, a szerelmetek lehetne, de történetesen román, akkor tényleg inkább hagynátok?"

Ezt embere, családja, közössége válogatja, de tény, hogy van egy lépés távolság a többségi nemzettől.

Az is tény, hogy az elnyomás csökkenésével növekszik a vegyes házasságok aránya, mivel csökken a gyanakvás a két nemzet között.

Én a magam nevében beszélhetek: személy szerint nem tudnék elképzelni vegyes házasságot a magam számára, kivéve esetleg olyan, magyarul is tudó (vagy megtanulni hajlandó) nővel, aki elfogadja, hogy a gyermekeim magyarok lesznek és reformátusok.

Ha valami óriási szerelem ütne agyon, mint a gyorsvonat, persze előfordulhat, hogy ezt átértékelném, de nagy realitását ennek nem látom.

Amikor vegyes házasságra adod a fejedet, ott sok mindent át kell gondolnod és nagyon meg kell választanod a párodat!

Először is akarsz-e olyan helyzeteket előidézni a saját családodban, amikor egy nagy családi ebéden vagy vacsorán 15 magyar kell románul beszéljen a te egyetlenegy román feleséged/férjed kedvéért - vagy ha nem teszi meg, akkor ő esetleg ne értsen egy büdös kukkot se?

Én eddig se, s ezután se leszek hajlandó a saját családomban sem egy román beházasodott kedvéért (volt rá példa, szerencsére válás lett a vége) románul cseverészni a saját magyar rokonaimmal, hogy ő ne érezze magát kirekesztve.

És ez csak az egyik probléma. Gond a vallás is: sokkal nagyobb a szakadék az ortodoxia és a nyugati kereszténység között mélységeiben, mint a nyugati felekezetek között a felszínen. Pl. még a húsvét sem ugyanakkor van...

Egy család előbb-utóbb el kell döntse, melyik húsvétot ünnepli: a nyugatit (katolikus és protestáns) vagy a keletit (ortodox)...

Aztán: milyen iskolába jár a gyerek? Itthon melyik nyelven beszélünk vele? SŐT: MI LESZ A NEVE??? Szabó Vasilică??? Popescu Emese?

De valójában ez a realitások síkján sokkal korábban eldől, nem úgy működik, ahogyan te leírod, hogy beleszeretsz, aztán lemondasz róla. Eleve nem szeretsz bele - jóformán nem is találkozol ÚGY románnal.

Ha magyar óvodába, magyar iskolába, magyar egyetemre jártál, magyar egyházhoz tartozol, magyar a családod, a baráti köröd, pláne ha még a munkahelyeden is magyar közegben dolgozol, és magyar szórakozóhelyeket részesítesz előnyben, akkor nem igazán jön létre az a találkozás, ami a vegyes házasságig elvezethetne.

Mikor az osztálytársőid, évfolyamtársnőid, kolléganőid magyarok, sanszosabb, hogy közülük választasz párt magadnak, anélkül, hogy ezt erőltetni kellene (vagy lemondani egy szerelemről).

Nekem vannak ugyan román munkahelyi barátságaim, megiszunk néha egy-egy sört, nagyon szeretem őket (olyan igazi barátom is van, akivel örök életre szerződést kötöttünk, hogy ha itt egyszer etnikai konfliktus lesz megint, én őt bújtatom el a padlásomon, ő engem, ha úgy alakul).

De az intimitásnak az a része nekem románul nem megy, sehogy sem. Feküdtem már le román lánnyal, és végig az az érzésem volt, mintha egy hivatalban szexelnék a titkárnővel, vagy mintha figyelnének valakik és azért "kellene" románul beszélni.

Amikor az az életélményed, hogy románul beszélni bizonyos helyeken "KELL", akkor ez a nyelv önmagában az intimitás ellentétévé válik az agyadban valahogy.

Szóval nekem ne nyögjön románul az ágyamban senki - hacsak nem haldoklik! :-))))))

Akkor előbb tanuljon meg legalább annyit magyarul, hogy "Ez az, még-még!" :-)))))

Viccet félretéve (bár minden viccnek a fele igaz), eleve ott vannak olyan pszichés korlátok, amelyek megnehezítik a vegyes házasság létrejöttét, kivéve a szórványban talán, ahol a magyar közösség nem tud "zárványként" létezni már - de ezt is szórványa válogatja.

Ha már megtörténik a szerelem, az más. Az általában mindent legyőz - de akkor is borzalmasan nehéz helyzetet szül. Nekem az apám sosem bocsájtotta volna meg, ha magyarul nem tudó román nőt vittem volna haza, és sosem lett volna hajlandó románul gagyogni az unokáival. És én se lennék hajlandó.

De ez jó esetben nem egy kényszer, a nevelés során a gyerekbe ivódik. Románul a rendőrrel beszélsz, a hivatalnokkal, maximum a szomszéddal - de nem a családban, az intim emberi kapcsolataidban, pláne nem az ágyban.

Szeretkezzen románul, akinek két anyja van! :-)))