A szocializmusban az emberek miért voltak büszkék a munkahelyükre?

Akkoriban nagyrészt mindenki lehúzott egy életet egy helyen, és sok ismerősöm büszkeséggel meséli, hogy milyen jó volt ott dolgozni a megszokott csapattal évtizedeket.

Mindkét nagyapám élete első munkahelyéről ment nyugdíjba(bánya ill. gépgyár), és mindig büszkék voltak, hogy ott dolgozhattak.

Manapság a munkaadó és a munkavállaló is simán felrúgja a munkaviszonyt, a munkatársaim többségének már 10 munkahelye volt. Van, aki 2 napot van, és soha nem látom többé. Mi változott meg?

Persze érthető, kapitalizmus van, de az emberek is megváltoztak. Van ilyen példátok?