A Bodd Spenser, Terenc Hill filmek nálunk azért olyan népszerűek, mert az egyszerű munkás ember is jól tudott azonosulni a karakterekkel és a viszonylag egyszerű történettel?

Fölösleges belekeverni ezt a múlt századi "jómunkásember" szemléletet, vagy bármilyen politikai hátteret.

Egyszerű, hétköznapi történeteket vittek filmre, sok humorral és még több pofonnal, amin a nézők jól szórakoztak.

Ennyi.

Aligha, ezeket a '90-es évek végén és 2000-es elején futtatták fel a tévécsatornák TV filmekként. Moziban talán a spagettiwesternjeiket játszhatták többet, mert westernre nagy volt az igény és abból hiány akadt a keleti blokkban, de pl. a Winnetounak ezerszer nagyobb volt a népszerűsége. Mikor a kereskedelmi tévécsatornák megjelentek (TV2 és RTL Klub) ők kezdték el iszonyatos mennyiségben licencelni és nyomatni ezeket, gondolom valamelyik műsorszerkesztő nagy rajongó lehetett meg az olasz filmek amúgy is olcsók voltak. Annyi, hogy mire Bujtor István megcsinálta a saját zsaru filmjeit addigra már tudtuk, hogy az a Piedone másolata (mármint van, akinek ez csak később esett le, mert sokan előbb látták Ötvös Csöpit), meg hát ő volt a szinkronhang is - de különösebb kultusz nem övezte.

A szocialista ember agymosására amúgy is megvoltak a hazai kultúrpolitikának kedves filmesek. Az ilyen Louis de Funés, Bud Spencer, Olsen banda nyugati produkciók a tűrt kategóriát képviselték a rendszerváltásig.

A Piedone filmek a 70-es évek végén készültek.

Azért voltak népszerűek a BS & TH filmek, mert ablakok voltak a szabad világra a 80-as években. A történetek általában egyszerűek: a két főhős küzdelme a kisemberek érdekében a maffia ellen.

A két karakter egyébként az észak-, és a dél-olasz emberek allegóriája bizonyos vélemények szerint.