Mit gondolsz az új tanári teljesítményalapú bérezésről?

A gyerekek eddig is túl voltak terhelve. De most, h bejött ez a fszság, elviselhetetlen lesz. Ahogy mi is, ők is a szabadidejüket áldozzák a kötelező hülyeségekre.

Igazgatótól is függ, egyik helyen normális, megmondta h ne vállaljuk túl magunkat. A másik meg egyszerűen bedilizett a kézhez kapott hatalmától. Semmilyen ésszerű keretek között mozgó célt nem akart elfogadni, mert minden benne van a programban. Az is, h iskolán belüli tevékenységeket szervezek, vagy versenyre viszem őket. Ez mind nem számít, kötelességem, munkaköröm(mégis mit csináljak velük ami nem a munkaköröm, képezzem ki őket vadászpilótának?). Ki is akadtak egy páran a kollégák, így valahogy elfogadott dolgokat. Az egyik évek óta jól működő rendezvényt pedig átformálta használhatatlan giccsé, mert az meg az ő célja volt.

Szakmaiatlan, látszatra gyúró képmutató (az a gyerek szerepeljen amelyik nagyon cuki).

Novemberben például egyetlen szabad hétvégém sem lesz, decemberben pedig csak egy..a szülők is háborognak a plusz dolgok miatt, mintha nem lenne elég bajuk anélkül is.

A törtető-csörtető kollégákról nem is beszélve. A kevésbé képzett, ambiciózus, nyomuló idiótáké most a világ, mint a kommunizmusban. Mindent meg akar csinálni, minden lében kanál, mindenütt ott akar lenni, számonkér és kioktat. Szakmailag nulla, fegyelmezni sem tud. Fiatalabb, tapasztalatlanabb de a szája nagyobb.

És azt hiszi, meg fogja kapni a plusz pénzt, ráadásul undorítóan nyal az igazgatónak.

Mi, akik eddig is végeztük a dolgunkat, hűvösen hátraléptünk és csak ámulunk a sok baromságon.

Ja a pénz: elolvastam a rendeletet. 50%alatt teljesítőkre ráküldik a fejlesztőbizpttságot. 50-80% közepeseknél nem jár SEMMILYEN anyagi jutalom (zárójelben nagyon kivételes esetekben esetleg adható). 80% fölött lehet esetleg juttatást adni, de itt is minden feltételes módban van, semmilyen konkrétum nincs kijelentve. Amúgy sincs rá keret, tehát kár a gőzért. Amit észrevettem, első körben az idősebb, régebben ott dolgozó kollégákat próbálják honorálni.

Tehát ekkora baromságot sztem még sosem találtak ki. A vizsgákkal legalább úgy volt az ember, hogy tudta mikor számíthat rá, miből áll, utálta de túlesett rajta és akkor egy ideig békén volt hagyva, hogy esetleg TANÍTSON.

"Igazgatótól is függ"

Főleg tőle függ. Hála Istennek nálunk normális. Az mondta, olyan célokat írjon be mindenki, amiket amúgy is csinál, amiket eddig is csinált, ami az eddigi rengeteg munka mellett nem jelent neki további plusz munkát.

De még így is van mazochista, aki eleve reggeltől estig tanít évtizedek óta, és most a millió dolga mellé most kitalált magának még egy olyan szakkört is, ami igen, a gyerekek további túlterhelése is - de hát mivel szakkör, már az első pár hónapban drasztikusan le is csökkent a létszám, úgyhogy szerintem jó, ha 1-2 diák marad nála év végéig... És akkor ezzel teljesíti a célt vagy nem?... A mi igazgatónk van annyira jó fej, hogy nem fog ezen problémázni, meg az se biztos, hogy egyáltalán papíron (a Krétában) is megjelenik majd, hogy egyre kevesebben vannak a csoportban, de ha olyan diri lenne, akiről te írsz...

Arra senki nem gondol, hogy esetleg nekem is van családom, ebédet kell főzni, takarítani kellene, műszakiztatni az autót, orvoshoz járni, jó lenne, ha néha találkoznék a férjemmel..

Többet dolgozok, mint 8 óra. Es hétvégén is dolgoznom kell. Nincs olyan, hogy hazamegyek a munkából.

Fel fogok mondani az egyik helyen, ahol az az idióta van. Aztán nézzék meg, hogy oldják meg nélkülem. Amúgy sem kedvel sőt.

A másik helyet nagyon szeretem, bár ott sem könnyű, de ott normális az igazgató.

"Arra senki nem gondol, hogy esetleg nekem is van..."

Erre muszáj neked, magadnak gondolnod. Ne legyél a saját magad, a családod ellensége!

Az első pillanattól kezdve arra is gondolni kell, hogy hogyan csináljuk az egészet egyre(!) tanárbarátabban (mert a körülmények csak egyre nehezednek!) - másképp előre látható, hogy el fogunk menekülni egy idő után. Egyre több (főleg fiatal) kollégánál látom a hatalmas lelkesedést, azt, hogy szinte mindenre képesek a gyerekekért, időt és saját pénzt nem kímélve feláldoznak mindent a minél hatékonyabb tanításért, de közben meg rövidebb és hosszabb távon is rámegy a magánéletük és/vagy a fizikai és mentális egészségük. Úgyhogy ilyen hozzáállással jobb is, ha otthagyják a tanítást, mert így nem nekik való. Csak annak való, aki közben saját magát is képes ugyanolyan(!) fontosnak tartani a történetben, mint a gyerekeket, a kollégákat, a tennivalókat, a határidőket, az iskola felszereltségét, meg úgy egyáltalán, az egészet, aki nem tesz meg semmi olyat, amit ő maga később túl nagy áldozatnak tarthat akár anyagilag (tanításban használt eszközöket saját zsebből?!), mentálisan (saját telefonszámot megadni szülőknek, diákoknak?!) vagy fizikálisan (éjfélkor is dolgozatokat javítani alvás helyett?!), akár bármilyen szempontból, hanem igenis meghúzza a határokat: nem elérhető bármikor, nem teljesít minden határidőt, csak a legfontosabbakat, nem tesz meg (és vesz meg...) mindent, amit megtehetne (és megvehetne...), stb., hanem a saját és családja jólétét is legalább annyira figyelembe veszi, mint a diákok meg a kollágák érdekeit.

"Többet dolgozok, mint 8 óra. Es hétvégén is dolgoznom kell."

Én már nem vagyok hajlandó hazavinni munkát. (Ha valamiért mégis elkövetem ezt a hibát, otthon akkor is megjön az eszem, és végül mégsem nyúlok hozzá, mert tudom, hogy az otthoni életemet mással kell töltenem, és azok is legalább ugyanolyan fontos dolgok, sőt! Iskolai e-maileket sem olvasok otthon, csak ha épp olyan kedvem van - és egyáltalán nincs mindig olyan kedvem.) Az igaz, hogy így is 8 óránál többet dolgozom naponta, mert általában 7-re bemegyek és gyakran 4 (sőt, van, hogy 5 vagy 6) után végzek (de csak addig maradok, ameddig kedvem tartja - aztán leszaromtabletta!), és sokszor a bent töltött időn túl is iskolai dolgokon pörög az agyam (pl. itt, a gyk-n is, mint épp most...), de ennyi év után igenis van igényem magánéletre!

Szerelemből csináljuk mind (mert aki pénzt akar keresni, annak eleve eszébe se jut a tanári pálya) - és csúnyán visszaélnek vele. Azért működik egyre kevésbé a rendszer, mert egyre kevesebben vagyunk, akik vagyunk annyira elhivatottak, hogy még ilyen körülmények között is hajlandóak vagyunk fenntartani.