Támogatnád a teljesítményalapú gyermektámogatást?

Hát azért a gyerek nem biztos, hogy alapból zseninek születik. Ha nem így van, akkor is értékes tagja a társadalomnak.

Egyenlőre azt sem tudjuk ezzel megoldani, hogy minden gyerek járjon iskolába, apró lépésekkel kellene indulni. Pedig tudtommal már nem jár a családi, ha a gyerek nem megy el. Mégis megfenyegetik a szülők a tanárokat, a helyi jegyzőket így hozzájutnak a pénzhez.

10.27-es!Ahol mindkettő szülő munkanélküli,ott nem valószínű,hogy a csp-t épp a gyerekre költik,max nem hal éhen.Mert ha a szülőknek a gyerek az első,akkor addig kajtat,amíg nem talál munkát.Akármilyen sz@r munka is,de fizetnek érte,amiből futja ennivalóra,netán ruhára meg cipőre is.

Visszatérve az eredeti kérdéshez:

A gyerek csak szakorvosi vélemény ellenében lehet max magántanuló,amúgy ha jól tudom 18 éves korig köteles eljárni az iskolába,ezt a határt most ismét le akarják vinni 16-ra,ami nagyon nem jó.

Másik dolog,túl sok lenne a túlképzett ember,szükség van a szak és segédmunkásokra is.

Harmadik,középiskolákban sajnos kihalóban,de még néhány helyen van ÖSZTÖNdíj(amint a neve is mutatja pont erre acélra szolgál).Aki hátrányos helyzetű és tanulni akar egyetemen,főiskolán,elmegy dolgozni,mert az adózási kedvezmények miatt előbb felveszik,mint egy felnőtt,képzetlen munkanélkülit (a dolgozni akaró felnőttek szomorúságára)

Nem lenne jó ötlet a gyermek iskolai teljesítményéhez kötni. Hiszen ahogy egy előző is írta, nem minden gyermek zseni, na meg sokszor a pedagógussal is baj van.

Viszont én azt támogatnám, hogy a családi pótlék ne pénz legyen, hanem természetbeni juttatás, pl. étkezési utalvány tanszer, ruha stb. Voltak ötletek erre, de mindenki fel volt háborodva. Pedig jó lenne, ha egyesek nem innák el azt a pénzt, hanem tényleg a gyerekre költenék.

Attól, hogy nem lesz valakinek diplomája gyenge tanulmányi eredménye miatt, attól még lehet belőle munkás - rájuk is szükség van.

Ha már valamihez, akkor én inkább a magatartáshoz kötném az extra támogatásokat. Bátyám középiskolai tanár, ő is inkább a gyerekek viselkedéseire haragszik - egy óbégató tanuló sokkal erősebben rontja az órát, mint egy rossz tanuló.

A gondolat jó, már régen be kellett volna vezetni, de természetesen nem a javasolt formában.

Arról van szó, hogy minden csip-csup munkához szakképzettséget írnak elő. Az autóvezetéshez jogosítvány kell. A gyermek nevelése a legtöbb munkánál, autóvezetésnél jóval kényesebb és nehezebb feladat, mégis lehet minden ismeret nélkül végezni, az eredményt pedig rászabadítani a társadalomra. Persze, ha az eredmény egy gondolkodó, együttérző, együttműködő ember, akkor a szülők jó munkát végeztek, ha tudatlan, arrogáns, lusta példányról van szó, az selejtes munka. Vigyázat! A fogyatékos ember nem nevelés eredménye, hanem betegség, és más kategória.

Tehát nagyon is ideje lenne elismerni a lelkiismeretes nevelést, a mérését azonban nagyon gondos munkával és óvatosan kell megtervezni, állandó kontrollal, különben visszájára fordul. Nagyon fontos megkülönböztetni a szülői neveléstől az iskolai nevelést, az életkörülményeket, és a gyermek egyéni adottságait. Ezért az iskolai jegyek, mint mérési pont, szóba sem jöhetnek. De a rendszeresség, a viselkedés, az öltözködés, az egyéniséghez mért igyekezet és szorgalom már igen. És ezek mérhetők.

a lógás után megvonandó támogatással egyetértek, a teljesítményalapúval nem.

szerintem a gyermektámogatás az, aminél a legkevesebb tényezőt kell figyelembe venni.

nem lehet minden gyerek okos, valakinek eredendően nincs esze bizonyos dolgokhoz, és ez egy kissé sarkított "ha nem tanulsz, ne is egyél" állásponthoz vezetne.

ráadásul a megélhetési gyerekvállalók hogy reagálnának erre? hiszen nekik nem a gyerek számít, hanem a pénz. ütnék-vágnák a gyereket, ahol érik, ha egyszer is rossz jegyet merne hazahozni.